A játék ereje

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , ,




Játszani jó. Felnőtt emlékeinkben él, hogy milyen fantasztikusan szárnyalhat a képzelet, és hogy milyen változatos, kreatív játékokat lehet kitalálni. Egészen biztos, hogy kevesebb játék vett körül bennünket, mai anyukákat-apukákat, mint a gyerekeinket és mégis talán sokkal elmélyültebben, nagyobb odaadással tudtunk játszani. Állítólag persze unatkozni is jó, mert az nagyon fejleszti a képzelőerőt, a gondolkodást, de mégse látjuk szívesen, ahogy manapság a gyerekek egyik helyről a másikra vetődnek, látványosan unatkoznak és – tisztelet a kivételnek – egyszerűen nem tudnak játszani. Pedig a játékok özöne veszi körül őket, és ez nem is mindig szerencsés. De az, hogy ma már nem kell okvetlenül játékáruházba menni ahhoz, hogy játékot válasszunk, hiszen a postán, a benzinkúton, a szupermarketben is játékok kerülnek a gyerek (és a szülő) szeme elé, ez együtt jár azzal, hogy a legtöbb gyereknek túl sok játéka lesz. Mintha a szülők ezzel kompenzálnák a kevés időt, amit együtt töltenek, igyekeznek mindent megadni a gyereknek, amit csak lehetőségeik nyújtanak. 

Meg hát ott vannak a reklámok is, a mesecsatornák, a gyerekekre zúduló ellenállhatatlan játéközönnel. És a nagyon vágyott játékok meg gyakran kerülnek a sarokba, a megszerzés öröme után a játék öröme már nem köszönt be a kis tulajdonosok életébe. Az elektronikus, digitális világ persze nem ezzel az egyetlen kárral jár. Nem kérdés, hogy a mai gyerekek szinte tablettel, telefonnal, okoseszközzal a kézben születnek és nőnek fel, és lássuk be, nem is nagyon tehetjük meg, hogy ebben megakadályozzuk őket, hiszen akkor lemaradhatnak a társaiktól, kimaradhatnak valamiből. Mégis nagyon-nagyon fontos, hogy a gyerekek ne jussanak túl korán túl sok digitális élményhez és legyen idejük a kézzelfogható játék-folyamatokat is megtanulni, kiélvezni. Egy gyerek vizezzen, sarazzon, főzzön kavicsokból, építsen homokvárat, tapasztaljon meg minél több dolgot erdőn-mezőn. A jól kiválasztott játékok segítségével pedig tanuljon szabályokat, fegyelmet, figyelmet, gazdálkodást. 

Persze komoly akadályok is állnak a mai gyerekek útjába… előkészítők, különórák, edzések, tanulmányi táborok, így nem csoda, hogy a gyerekek néha elfoglaltabbak, mint a szüleik. Gyakran előfordul, hogy a szabad játékot kiszorítják olyan tevékenységek, amelyekről azt hisszük, hogy majd a jövőben profitál belőle a gyerekünk, jobban megállja majd a helyét az életben. A valósága azonban az, hogy a gyerekek fáradtak lesznek, szorongani fognak, a tőlük elvárt teljesítmények, eredmények pedig sokszor elmaradnak a valós és egészséges lehetőségektől. A Jaffa Kiadó remek könyvében, amely “A játék ereje” címet viseli,  a szerző David Elkind neves gyerekpszichológus, a gyermeki fejlődés szakértője (maga is háromszoros apuka és négyszeres nagypapa) megnyugtatja a szülőket, hogy éppen a fantáziát megmozgató, kötetlen játékok azok, amik felkészítik a kicsiket, hogy sikeresek legyenek szakmájukban és a társadalomban.

A méltán világsikerű Hajszolt gyerekek szerzője a kutatási eredményekre és az életből vett példákra támaszkodva most azt mutatja be, hogyan segíti elő a spontán játék az egészséges mentális és szociális fejlődést. A játék ereje végigveszi, hogyan tanulnak és játszanak a különböző életkorú gyerekek, és felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a tevékenységek valójában egymástól elválaszthatatlanok, és ezek egységében tudnak a gyerekek is a leginkább kiteljesedni. Elkind célja, hogy helyreállítsa a játék becsületét a gyerekek életében, otthon, az iskolában és a nagyobb közösségekben, továbbá arra is bátorítja a szülőket, hogy bízzanak az ösztöneikben, és álljanak ellen a modern elektronikus játékdömping hívogató csábításának.

Idézet a könyvből:

“Szerepjáték közben a gyermek belebújik egy tekintéllyel és előjogokkal rendelkező felnőtt bőrébe, ez a játék értelme. Megérti, hogy gyermek maradhat attól, hogy felnőttszerepet játszik.”

“Én azt vallom, a boldog családok abban hasonlók egymáshoz, hogy mindannyian megtalálták a módját annak, hogyan ötvözzék egymással a játékot, a szeretetet és a munkát a hétköznapok során.”  

Itt találjátok meg a könyvet: A játék ereje