Agresszív a gyerekem

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , ,




A fiús anyukák bizonyára tapasztalták már gyermekükön, hogy az agresszió bizony, kár lenne tagadni, hol így, hol úgy, de megnyilvánul, és olyan nehéz az arany középutat megtalálni. Mi az, ami még belefér, hisz férfivá érik majd a kicsi fiúnk, és az ösztönösen felszínre törő harci kedvet nem hogy nem jó elfojtani, de még valahol örülnünk is kell  neki, hiszen így készülnek fel arra, hogy ők, mint a teremtés koronái, majd vadásznak, gondoskodnak, felelősséget vállalnak, amihez erő kell, amit csak akkor fognak tudni jól csinálni, ha a fiúgyermek érzi az erejét.

Már hallom, amint a tanárok felszisszenek, hogy azért már mégsem hagyhatják a rosszalkodó gyerekeket, verekedő gyerekeket tovább rombolni, tombolni, pusztítani. Igen, igen, igazuk is van. Az agresszió jó, de csak keretek közé szorítva. Nem kell mindent tiltani, de valóban van olyan helyzet, amikor megálljt kell parancsolni a gyerekeknek.

Mit kell megtanítsunk a gyerekünknek? Hogyan tudja az agresszióban megjelenő energiát másként kifejezni? Hol vannak a határok? Hogyan lehetünk megértő, de támogató anyák egy kicsit elevenebb, rosszcsontabb, vagányabb kisfiú esetében?

Kugler Gyöngyi pszichológus már megszokott vendég nálunk. Mindig jó vele kicsit beszélgetni, mert képes rávilágítani arra, hogy az éremnek igenis két oldala van, és ugyanaz a dolog, ha innen nézem ilyen, ha meg onnan nézem másmilyen. Úgyhogy a kiegyensúlyozottság jegyében katt a videóra, hogy kicsit okosabbak legyünk azzal kapcsolatban, ahogy gyerekünkben az agresszió megnyilvánul.

Puszi: Réka