Amíg eljő az utazás ideje…

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , ,




reka_konyoklosUtazni jó, utazni csodás. Befogadni az újat, kipróbálni magunkat egy más világban izgalmas kaland. Bár igazán hosszú időt még sehol nem töltöttem, azért vannak olyan helyek a világban, amire örömmel emlékezem, ahová bármikor visszamennék. Ez most éppen onnan jutott eszembe, hogy egy külföldi oldalon láttam egy szuper ötletet, hogy miképp juthatnak gyakran eszünkbe az utazásaink során átélt élmények, emlékezetes pillanatok. A dolog rém egyszerű. Nem kell hozzá más, mint egy képkeret és egy feláldozható földrajzi atlasz. A térképekből egyforma szívecskék jelölik a kedvenc helyeket, és mindez tetszőleges formában elrendezésre kerül a képkeretben. Jól hangzik, nem igaz? Végig is gondoltam hát sebtében, hogy melyek azok a helyek, amelyek az én álomképemen a szívecskék lehetnek!

reszletek

Konstanta: Amikor kislány voltam, a családom nem tehette meg, hogy külföldön nyaraljunk. Egyszer jutottunk el a román tengerpartra, vonattal. Négy éves voltam. Hogy mire emlékszem ebből a nyaralásból? Az óriási homokvárra, amit építettünk, és a tejfölös kenyérre, amit éjjel nappal ettünk.

Görögország: 9 éves lehettem, amikor a nagynéném elvitt magával engem, a két unokatesómmal egy hónapra nyaralni. 3 hetet töltöttünk Görögországban egy hetet Törökországban. Egy sárga Dáciával és egy utánfutóval kempingeztük végig a vakációt. Egyszer Korinthoszban elvesztem. De meglettem. Felejthetetlen élmény volt.

Kanada: Gimnazista voltam, amikor először repülőre ültem. Meg sem álltunk Vancouverig. Egy kórusversenyre mentünk a leánykarral. Családoknál laktunk egy egész hónapig. Akkor láttam először az óceánt és akkor fürödtünk először pezsgőfürdős kádban. Naná, hogy hárman egyszerre.

Párizs: Életem első filmszerepének gázsijából, életem első nagy szerelmével, vagyis a férjemmel mentünk. Busszal. A buszozás pokoli volt, a párizsi napok mennyeiek. Azóta jártunk egyszer ott. Repülővel.

Horvátország: Ha tehetném, minden nyáron elmennék egyszer a horvát tengerpartra. Sok minden köt ide. A nászutunk ide vezetett és mindkét gyerekünket innen hoztuk haza. Voltunk kettesben, barátokkal és nagy családdal. Még négyesben nem voltunk.

Velence: Imádom. Kétszer voltam. Egyszer gimis koromban. A szokásos buszos tortúra. A karneválra mentünk. Aztán anyukámat leptük meg egyszer. Egy szép őszi napon beültettük a kocsiba, nem árultuk el neki, hova megyünk. Meg sem álltunk Velencéig.

Amszterdam: Ha már a meglepetéseknél tartunk. A férjem nagy vágya volt, hogy eljusson Amszterdamba. Megszerveztem. A harmincadik születésnapját töltöttük ott a barátainkkal. Piknik, biciklizés, sok-sok móka, kacagás.

Tunézia: Megfogadtam a Barátok közt elején, hogy ha sok pénzt fogok keresni, egyszer elviszem a szüleimet egy olyan igazi repülős, szállodás nyaralásra. Bár sokat kellett rá várni és sok pénzem nem is lett, de boldog vagyok, hogy egyszer az életben megtehettem. Anyukám még sosem ült repülőn. Velem élte át először. De jó volt!

Barcelona: Az első hely, ahová a gyerekek születése után ketten mentünk a férjemmel. Négy csodás nap volt. Csak mentünk és mentünk és mentünk.

Sydney: Először vitt magával a férjem hivatalos útra. Tíz napot töltöttünk ott. Nagyon messze van, de hozzám mégis nagyon közel. Nagyon nagy város, de nagyon élhető. Mennék, szaladnék vissza.

Mexikó: Innen haza sem akartam jönni. Pedig nagyon féltem az úttól. A gyerekek miatt is. Két hét nélkülük… . Istenem, ha tehetném az összes barátomat és a családomat is elvinné, hogy lássák, mit jelent az, ÉLNI.

terkep

Az én kezembe most egy úgynevezett lebegő kép került, ezt bevontam egy fehér vászonnal, és erre kerültek fel a térképkivágások. Tipp: ha nincs otthon éppen egy szétszabdalható földrajzi atlasz, akkor interneten is kikereshetünk térképrészleteket, és akár ki is nyomtathatjuk, ha van színes nyomtatónk. Nagyon jó lesz elkészíteni is, hiszen közben végigpörögnek előttünk a régi emlékek, és rápillantani is biztosan jólesik majd időről időre. Ha ezen a nyáron esetleg nem is kerül sor utazásra, akkor is lehet képzeletben kalandozni, én már elkezdtem!

Puszi: Réka