Attila és Anna meséi

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , , ,




Úgy alakult, hogy mindkét gyerekemnek lett saját meséje. Mindjárt el is mondom, miért. Nekem a mesék mindig nagyon fontos szerepet játszottak az életemben. Édesanyám bátyámnak és nekem is nagyon sokat mesélt, de kitalált egy jó módszert is, hogyan tud ő nekünk mesélni, miközben mégsem tartózkodik velünk egy helységben. Felvette a meséket magnóra, akkor még az  volt a módi. Csak bekapcsolta nekünk a kazettát, mi pedig nyugiban elvoltunk a szobánkban. Csak akkor kurjantottunk neki, amikor „anya lejárt”.

Én valami hasonlót csináltam a saját gyerekeimnek is, csak valahogy úgy esett, szakmámból adódóan is, hogy a gyerekeim meséivel más gyerekek is megismerkedhetnek.

Attila születése előtt semmilyen gyerekdarabban nem játszottam, színpadra való visszatérésem pedig mégis egy gyerekelőadás lett. Pálfy Zsolt keresett meg, akivel már korábban is dolgoztam, hogy készül egy Csigalétra című darab, amit gyerekeknek szán, és szeretné, ha csatlakoznék a csapathoz. Ebből aztán Pogány Judit csodálatos mesélő részvételével együtt készült hangoskönyv is, és ez lett Attila meséje, amit nagyon sokszor meséltem, énekeltem el neki. Egy idő után jobban tudta már kívülről, mint én.

Annának is lett meséje. Zsolttal folytattuk az együttműködést, mert nagyon sok olyan ötletünk volt, ami éppen passzolt egy Biomeséhez. Zöldségekről, gyümölcsökről, spenót bicikliről és Dinnye Úrról dalolunk, főhősnőnk pedig Puff Ancsi, aki a mese végére természetesen már nem is puffancsi… Anna imádja ezt a mesét, és a dalokat. Most gyakorlatilag végtelenítve szól a Biomese nálunk, sokszor alakítunk zenekart is. Anna a ritmusszekció két ceruzával, kis Attila gitározik, már akkordokat is le tud fogni a kezecskéjével (néha olyan hevesen csinálja, hogy még a bőrt is legyalulja az ujjbegyéről), én pedig énekelek és csörgőkkel adom az alapot. Volt már olyan fellépésem, ahol a csörgést, zörgést kis Attila vállalta, a gitározást még nem mertük rábízni, de zörgő tojásokat azért kapott a kezébe, és mondhatom, természetesen nagyobb sikere volt, mint nekem.

A két gyerek nagyon szereti egymást, és nekem az a legnagyobb öröm, amikor Attila fejből mond esténként mesét Annának. Elég szürreális történetekről van szó, gondolhatjátok. Ő egyébként már elég fiús meséket kedvel, pontosabban inkább úgy mondom, komolyabbakat. Az emberi testről, a működéséről van most egy szuper könyvünk, és neki gyakorlatilag csak abból mesélhet a papája. Rá is igaz a mondás, az alma nem esett messze a fájától.

Hoztam nektek gyereknapi ajándékot. Remélem, szeretni fogjátok!

Két dal ízelítőképpen a készülő Biomeséből, csak most, csak nektek:

Dinnye úr és a Tréfarépa-dal a második lemezemről.

És kíváncsian várom, hogy megírjátok nekem, nektek mik a kedvenc meséitek! Ti mivel altatjátok a gyerkőcöket?

Puszi: Gabi