Bevette az Apakanyart! – beszélgetés Száraz Dénessel

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , ,




Hetek óta együtt próbáltunk az Abigélben, aminek most pénteken volt a bemutatója a Városmajori Szabadtéri Színházban. Én Zsuzsanna testvér szerepét játszom, darabbéli (egyik) lovagomat, Kalmár tanár urat pedig egy nagyon kedves kollégám, Száraz Dénes. Nem nagyon ismertük egymást korábban közelebbről, de azt azért persze tudtam, hogy Dini április közepén apa lett, született egy gyönyörű kisfia, Dani. Persze nem bírtam ki, hogy ne faggassam picit arról, mi van vele, mi van velük, milyen volt bevenni az Apakanyart. Kispapák figyelem! Az apává válás folyamata is összetettebb, mint gondolnátok!

*****

Semmit nem tudok a részletekről, épp csak annyit, hogy apa lettél, két hónappal ezelőtt megszületett a kisfiad. Például azt sem tudom, hogy bent voltál-e a szülésnél?

Bent voltam. Éppen próbáltam, abszolút teljes nyugalomban, mert még három hét volt a szülésig. Április 13-a volt péntek, vége lett a próbának, és kaptam egy sms-t: „Nem akarlak idegesíteni kicsim, de elfolyt a magzatvíz.” Futottam a metróhoz a Deák téren, aztán utólag kiderült, hogy nagyon feleslegesen futok, mert onnantól kezdve még 28 óra volt. Bementünk a kórházba, és akkor már nem engedtek haza, mert nagyon kicsire ugyan, csak egy centire, de már ki volt nyílva a méhszáj. Miután korán jött a baba, az orvos azt mondta, hogy ne indítsuk meg a szülést 12 óra után, maradjon bent minél tovább. De aztán 20 óra után sem jöttek meg a fájások. Bementünk délután háromkor és ehhez képest másnap reggel 10 órakor kezdték csak a méhszájtágítást, betettek egy ilyen labdaszerűséget. Az sem segített. És akkor délután háromkor kapott Ildikó oxytocint. Onnantól kezdve már gyorsabban mentek a dolgok, rá három órával megszületett a kisfiúnk. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez azért Ildikónak nagyon fájdalmas volt a végén. Az úgy talán jobb, amikor a fájások egyre sűrűbben jönnek, 15 percenként, 10 percenként, 5 percenként, ahogy kell. Így talán hozzá lehet szokni, a nő így rákészül. Ildikó nagyon nagy dózisban kapta az oxytocint, aminek a hatására bumm, jöttek az egyperces fájások. Mi van??? De végig bent voltam, köldökzsinórt is vágtam.

Nem lettél rosszul?

Az a szép, hogy biztos jöhettek volna negatív gondolatok, amikor üvöltött a feleségem, hogy már nem bírja, meg könyörgött, de azt vettem észre, hogy nekem csak pozitív dolgok jutottak eszembe, hogy bírod, bírod, és minden rendben van. Ösztönszerűen alakult így, nem erőltettem ezt magamra. Valahogy automatikusan kizárt az agyam mindenfajta negatív dolgot, és ez nagyon furcsa volt nekem. De ahogy megszületett a baba, és a kezembe adták, ott szétzuhantam.

Azóta hogy van?  Te fürdeted? Van valami a napjából, ami csak a te kiváltságod?

Nem alakult még ki ilyen. Mindent Ildikó csinál, és ott vagyok vele, ha otthon vagyok. Pelenkáztam már, de egyedül még nem fürdettem, azt mindig kettesben csináljuk.

Nem volt rossz érzés, hogy jaj istenem, hogy fogjam meg, hogy nyúljak hozzá?

Igazából a kórházban én már megfigyeltem a nővéreket, hogy mennyire praktikusak, és azt vettem észre, hogy annyira ezeket a gyerekeket nem kell félteni. Azt vettem észre, hogy azért nem jó nagyon óvatosan csinálni, mert az sokkal tovább tart, ezért valahogy bátrabban nyúlok már hozzá. De fura, mert a saját fiammal sokkal bátrabb vagyok, mint amikor egy ismerős a kezembe adja a gyerekét, akkor nem bírom megfogni. Jézusom, ne már! Hogy fogjam? De a sajátommal ilyen nem volt. Az a jó ebben az egészben, szerintem mindkettőnknél, hogy nagyon természetesen jön, és nem aggódunk, hogy mi lesz. Én sokkal kevésbé pánikolok, mint a feleségem. Sokszor mondta, hogy hívjuk fel az ügyeletet éjszaka, mert annyira sír. De akkor mondom, hogy nyugi már, csak enni akar, vagy fáj a hasa, ilyenkor már előfordult, hogy kivittem a teraszra, dobáltam ide-oda, és akkor lenyugodott. Éjszaka hajnal három, én a teraszon dobálom a gyerekem, aki ettől lesz nyugodt.

Nálatok van rendszer? Három óránként eszik, vagy akkor, amikor éhes?

Valahogy a kórházban a négy nap alatt ez a háromórás ritmus teljesen kialakult. És ehhez egész könnyen tudjuk magunkat tartani. Elég hasfájós, és ha két óra után szeretne enni, akkor igyekszünk valahogy kibírni azt az egy órát, hogy meg tudja emészteni még az előző étkezést. Nekünk erre a rendszerre ezért kell figyelni.

Volt olyan, amikor egész éjszaka sírt?

A legelső éjszaka az ilyen volt, és vannak azért most is. Ma is volt, felkelt két óránként.

Ez egy nagyon érdekes éjszaka volt egyébként, ezt meg is akartam veled beszélni. Anna ma éjszaka nem hagyott aludni. Elképesztő volt, mert ilyet Anna nem csinál. Fél óránként felkelt, én meg tíz percet tudtam aludni. És aztán hallottam, hogy tízmilliószoros nap van, és valószínűleg ezt érzékelte. Azt is észrevettem, hogy a napkitörésekre is érzékeny.

Igen, ez van! Azzal magyarázzák, hogy a kutacs még nincsen benőve és sokkal érzékenyebbek, akár csak a légnyomásváltozásra. Hát ez van, érezte ma is a hidegfrontot.

Hogy van ez most benned? Érzed azt, hogy most már apa vagyok, vagy ez egy folyamat? Mert nálam például egy folyamat volt, mire igazából anyává váltam. Kint volt, és ránéztem, hogy ő az én vérem, hozzá kellett szoknom.

Szerintem benne vagyok ebben a folyamatban. Azon gondolkozom, hogy ez persze fantasztikus, hogy van egy fiam, ő az első, de most még azért az van, hogy az anyja szoptatja, alszik, fekszik, nyöszörög. Valószínűleg, amikor majd elkezd úgy igazán élni és reagálni és mosolyog rád, és nem csak reflexek vannak, hanem ő fog meg téged, mert téged akar megfogni, akkor fog majd valami bennem még pluszban megtörténni. De már persze így is vannak mosolyok, amikor elhúzom a függönyt reggel. Meg már rászorít a csörgőre… Úgyhogy tényleg benne vagyok ebben a folyamatban teljesen, de valahogy nagyon természetes ez az egész nálam. Nincsenek meglepetések.

Van, amit üzennél a sorstársaknak, amiről senki nem beszélt neked, és esetleg jó lett volna, ha felkészülsz rá legalább lélekben?

Hát talán azt tudom mondani, hogy nehogy azt higgyék, hogy fogják tudni csinálni azt, amit a gyerek előtt csináltak, mert nem fogják, ha ezt komolyan gondolják. Én is azt hittem, hogy majd megyek hajnalban úszni, majd felkelek reggel hatkor. De nem bírok, nem aludtam hat órát sem. Én is mindig felkelek a gyerekhez éjszaka, mert nem vagyok egy mélyalvó, sírás van, szoptatás van, felkelek, aztán visszaalszom, majd újra felkelek. Mindig meg van szakítva az éjszaka. Nyomottabb vagyok napközben, de ettől még fantasztikusan jó az egész! Ki ne hagyják!!!

*****

Éppen befejeztük a beszélgetést, amikor szóltak, hogy vissza kell mennünk próbára. Beszélgetésünk óta túl vagyunk már a bemutatón, ami szerencsére nagyon jól sikerült. Dénesnek pedig megadtam a szoptatós teakeverék receptjét, és ha kérdése van, szívesen segítek neki, mert ugye ezen az úton én már picit előrébb tartok.  És nektek is szívesen segítek! Kérdezzetek, ha valami foglalkoztat benneteket!

Puszi: Gabi