Még szerencse, hogy hamarosan vége a télnek, bár ha jobban belegondolunk, idén, nem is érkezett meg igazán. A korai sötétedés egyik kellemetlen kísérőjelensége, hogy az embert úgy délután tájban menetrendszerűen elfogja valami édesség utáni vágy. És persze ezt lehet tompítani magvakkal vagy egy-egy szem gyümölccsel, azért valami jófajta desszert sosem árt. A fejtörést az okozza, hogy ne legyen benne nagyon sok cukor, meg a liszttel is jó lenne vigyázni, kinek-kinek más miatt. Gluténérzékenység vagy diéta, vagy csak úgy egyszerűen odafigyelés az egészségünkre, egyenként is mindegyik jó ok arra, hogy átgondoljuk, mit nassolunk éppen.
Találtunk egy szuper megoldást. Igazából valahol olvastuk az ötletet, hogy a banán mennyire tökéletes arra is, hogy palacsintát süssünk belőle. Ráadásul viszonylag gyakran előfordul, hogy van itthon banán, de már nem annyira kívánatos, picit túlérett, így legalább biztosan nem vész kárba.Tojással kell kikeverni, felhabosítani, és óvatosan, kicsi palacsintánként kisütni. A dobálást itt felejtsük el, és a papírvékony, könnyedén tekerhető daraboktól is vegyünk érzékeny búcsút, de kis korongokat szervírozhatunk a tányéron, házi lekvárral, vagy egy kis könnyedén kikevert túróval akár. No és ebből a receptből továbbgondolva született meg a desszert, amely nálunk most elnyerte a hónap édessége díjat. Banános császármorzsa aszalt gyümölccsel.
Hozzávalók (3-4 kiadós adaghoz)
- 3 db érett banán
- 3 db tojás
- 3-4 evőkanál rizsdara
- 2 dl tej
- vanília, fahéj ízlés szerint
- aszalt gyümölcs (áfonya, mazsola)
- kevés olvasztott vaj vagy olaj
Így készül:
Egy mély tálba kanalazunk 3-4 evőkanál rizsdarát (lehet búzadara is), majd annyi tejjel felöntjük, hogy ellepje. Ráütjük a tojások sárgáját, kevés vaníliakivonattal és fahéjjal habosra keverjük, majd szétnyomkodjuk benne a puha banánokat. Krémesre keverjük. Közben felverjük a tojásfehérjéket, és óvatosan hozzákanalazzuk ezt is. Megszórjuk aszalt gyümölccsel, mi most éppen áfonyával készítettük, de mehet bele mazsola, vagy akár aszalt szilva vagy sárgabarack is, csak azt nem árt apróra kockázni előtte. Kevés vajat melegítünk egy széles serpenyőben és körkörösen belecsurgatjuk a masszát. Falapáttal kavargatjuk, hagyjuk picit odakapni, attól nagyon finom íze lesz, de vigyázat, a banán a benne lévő cukortartalom miatt könnyen megéghet. Tehát ne mozduljunk mellőle, hanem nyúljunk újra és újra alá a lapáttal, törjük tetszés szerinti apró darabokra. Süssük addig így, amíg a nedvesség nagyjából el nem távozik belőle. 10-15 perc alatt kész.
Tálalhatjuk ízlés szerint fahéjjal, lekvárral, de szerintünk csak úgy magában egyszerűen mennyei édesség! Mondhatnánk azt is, hogy szinte függőséget okoz… Ééééés!!! Ami a legfontosabb: nincs benne se cukor, se liszt, tehát a körülményekhez képest ez egy büntetlenül majszolható csemege. Megmentője lehet hosszúra nyúlt nyűgös délutánoknak, álmos koraestéknek, de nyugodtan merjük akár egy hétvégi ebéden is a család asztalára tenni desszertként, nem fogunk felsülni vele. Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni!
Puszi: Gabi és Réka
