Cegléd, az én városom

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , ,




Cegléden születtem. De már nagyon rég nem lakom ott. Nem is számolom ki, hogy mióta nem. De az biztos, hogy sokáig éreztem magam hontalannak. Mert Cegléden akkor már nem tudtam volna élni, a terveimnek, álmaimnak nem volt elég az a világ. Budapest meg még túl nagy volt, idegen, zajos. A férjem is ceglédi, ez óriási szerencse, hogy sosem vitatkozunk, hogy merre is van nekünk az igazi otthon. Mindketten imádjuk a városunkat, emlékek, hangulatok, régi barátságok és persze a szülői ház kötnek oda bennünket. Sokszor játszottunk el a gondolattal, hogy Cegléden veszünk házat, és onnan járunk be dolgozni. De gyorsan le is beszéltük egymást, mert kivitelezhetetlen lenne. Még kevesebbet látnánk a gyerekeinket, és egymást is. Ezért maradnak a villámlátogatások, vagy a nyári letelepülések. Egyébként volt egy olyan időszak, amikor kifejezetten kevesebbet jártunk haza. Vicces oka volt. (Kérem kedves családtagjaimat, akik olvassák, véletlenül se vegyék zokon a következő sorokat!) Biztosan ismerős a helyzet, hogy ha egy városban élnek a nagyszülők, akkor a hazajáró gyerekeknek, unokáknak komoly diplomáciai érzékre, és szervezésre van szükség, hogy senki ne érezze azt, hogy nála kevesebb időt töltünk. Ami teljesen normális, csak éppen nekünk hazalátogatóknak baromi fárasztó. Meg sem érkezünk máris, mehetünk a másik helyre.

Többek között ennek a problémának a kiküszöbölése miatt is nagyon hálás vagyok, hogy a ceglédi Aquarell Hotel háziasszonya lehetek harmadik éve. Szinte otthonunk lett a szálloda, bármikor szívesen fogadnak. Ha ahhoz van kedvünk, akkor kettesben romantikázunk. Ha arra van szükségünk, akkor családi programot szervezünk. Mert, hogy a szállodában nagy gondot fordítanak arra, hogy a gyerekek is jól érezzék magukat. És a gyerekeket biztonságban tudva a felnőttek is pihenhessenek egy jót.  A legszebb emlékünk a szállodáról apukám 60. születésnapja. 80 vendéget hívtunk teljes titokban. Apukám semmiről sem tudott. Elbújtunk a konferencia teremben, és vártuk apát, aki arra készült, hogy velem együtt fog fellépni. Mondanom sem kell nagy volt az öröm, amikor meglátta azt a rengeteg embert, aki csak miatta jött el. A nagy lakoma után óriásit buliztunk a szálloda éttermében. De tartottam ott már csajos szülinapos hétvégét, amikor csak mi voltunk a barátnőimmel. Remek születésnap volt. De nem csak azért szeretem a szállodát, mert nekem ilyen sok élményt ad, hanem mert látom, hogy hány család napjait szépíti meg.

  • Mert például van egy Hajni néni, aki úgy bánik a gyerekekkel, hogy családok százai járnak vissza rendszeresen csak miatta. Akinek a segítségével úgy lehet szilveszterezni a szállodában, hogy a gyerekek nem nyúlnak-málnak éjfélig, hogy valahogy kibírják, hanem őrületesen jót buliznak.
  • Mert rendszeres, tartalmas programok várják a családokat. Velem is gyakran találkozhattok, amikor énekelek a gyerekeknek.
  • Mert remek ételek, italok várják az éhező, szomjazó vendégeket.
  • Mert nagyon sok ceglédinek ad munkalehetőséget.
  • Mert arra is figyelnek, hogy az alapanyagokat a közeli kistermelőktől szerezzék be.
  • Mert jó kapcsolatot ápolnak a várossal, és fontosnak tartják, hogy jótékonysági akciókkal segítsenek, ahol szükség van rá. Így volt ez legutóbb pár hete a Laska Fesztiválon, ahol a Polgármester meg én együtt kavartuk… a Laskát.

A szálloda wellnessrészlege és a városi gyógyfürdő mellett persze azért Cegléden még bőséggel akad látnivaló. Az én városom, a mi városunk nagyon kellemes sétákat, szép épületeket, rengeteg felfedezésre váró dolgot tartogat az idelátogatóknak. Ott van az 1890-es évek elején épült eklektikus stílusú, Városháza, aztán a város jelképe, a Hild József által tervezett Református Nagytemplom, a nagyszerű sétákra csábító Gubody-kert, pompázatos virágaival, pihenőpadjaival. És persze a számtalan Kossuth-emlékhely, így például a híres erkély, ahol Kossuth annak idején bemutatta Batthyány Lajost. A róla elnevezett középületek, úgy mint a Művelődési Központ, vagy a Kossuth Múzeum. Vagy éppen a Kossuth Lajos Gimnázium, ahová én is jártam, s amely iskola híres leánykarának tagjaként rengeteget utaztam, és csodálatos élményekkel lettem gazdagabb. De van Fúvós Zenekarunk, Dobmúzeumunk, Sporttörténeti Gyűjteményünk és úgy egyáltalán minden, ami dukál az Alföld kapujának nevezett kulturális értékeit becsben tartó kisvárosnak. Ajánlom nagyon sok szeretettel figyelmetekbe, ha csendes, nyugodt kikapcsolódásra, békebeli hangulatra vágyódtok, gyertek Ceglédre! És még az is lehet, hogy éppen összefutunk valahol…

Puszi: Réka