Öko-család lettünk. Most már hivatalosan is kijelenthetem és bejelenthetem, hogy jár nekünk az „Öko-család” cím. Eddig is volt nálunk energiafelelős, ez lenne a férjem, és volt nálunk vízfelelős, ez pedig én lennék, de tudtuk fokozni.
Ezt az egész bejegyzést az ihlette, hogy végre a lépcsőház pályázott, így végül nálunk is lettek színes kukák, amik lehetővé teszik, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet. A biatorbágyi kisházunknál már az volt, és az óvodában is volt szó róla, hogy lesznek ilyen kukák, de most így, hogy a lakóházunk aljában közvetlenül vannak ezek a színes csodák, elhárult minden akadály, és értelmet nyert, hogy külön dobjuk ki a műanyag palackot, a papírt és a fémdobozokat. Persze Attila kedvenc kukája miatt még most is autóba kell ülni, gondolom, kitaláljátok, az elemes kukáról van szó, ami a veszélyes hulladék összegyűjtésére szolgál, de mi már ezt a kis haladást is értékeljük. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél előbb megtanulják, hogy környezettudatosan éljenek. A szemétgyűjtés számomra ennek egyik lépése, nem véletlen, hogy Puff Ancsi meséjében is lett egy nagyon kedves figura, Ancsi barátja, aki a Kukapó nevet kapta.
Otthon beszélünk arról, hogy mit tett 
az ember a Földdel eddig, hogy kíméljük, hisz ahogy a mondás tartja, valóban unokáinktól kaptuk kölcsönbe azt, és nem a miénk, nem a mi tulajdonunk. Nekem lételemem a fény, ha tehetném, mindig égne valahogy valami lámpa sötétedés után is. A férjem Attila, aki nálunk az izzó és villanyfelelős, viszont mindig figyel arra, hogy ne bánjunk pazarlóan az energiával. Amikor valahol elfelejtem lekapcsolni a villanyt – most már egyébként nálunk mindenhol energiatakarékos az izzó – megkérdezi tőlem viccesen, hogy Las Vegas van-e. Legutóbb már az volt nagyon mókás, amikor a kisfiam kérdezte meg ugyanezt. És azért egy alig hatéves szájából hallani a picit szemrehányó és enyhén ironizáló szavakat, azért gondolhatjátok, hogy milyen mulatságos volt. Szóval Attila az energiafelelős, én pedig a vízfelelős. Már kislánykorom óta mindig elzárom a vizet például fogmosásnál. Emellett a kevesebb vizet igénylő zuhanyzást preferálom. A csapunk is víztakarékos. Amikor egyszer felkértek arra, hogy egy vízkampányban vegyek részt, ami a Földön véges vízkészlet fontosságára hívta fel a figyelmet, boldogan vállaltam.
Nem is tudom, hogy miért érzem fontosnak a környezetvédelem témáját. Mert ez nem egy hóbort nálam, vagy egy most divatos téma felkarolása. Fel tudok idézni egy jelenetet a gyerekkoromból. Kislány voltam, a testvérem íróasztalával szemben volt az enyém. Valamit rajzoltam, nem tetszett, összegyűrtem. De zavart a papírgalacsin az asztalon. Először áttettem a bátyám asztalára. Néztem, néztem egy ideig, és valami még mindig idegesített. Volt már veletek olyan, hogy csak úgy továbbgondoltok valamit? Hogy úgy kitágul a világ és megértetek belőle egy szeletet? Mert én akkor rájöttem arra, hogy az a szemét bárhol lehet a világban, engem zavarni fog. Zavarni fog akkor is, ha a szemétbe dobom. Zavarni fog akkor is, ha kiviszem a kukáig. Mert ezzel a szeméttel szemetes lett a városom, az országom, sőt az egész bolygó. Hogy attól, mert eldobom ezt a szemetet, még nem oldódik meg semmi, mert a bolygó szemetesebb lett. Annyira fel tudom idézni, ahogy ez a gondolat egyszer befészkelte magát a fejembe. Azóta tudom, hogy mennyire fontos az, hogy ne csak egyszerűen szelektíven gyűjtsük a szemetet, próbáljunk meg kevésbé szemetesen élni, kevesebb szemetet termelni a mindennapok során.
Ezt próbálom valahogy átadni a gyerekeimnek is. Mi így próbálunk tenni a környezetünkért. És nagyon szeretném, ha ti is megosztanátok velem, hogy nálatok a családban mi vált be, hogyan tudjátok a gyerekeket tanítani arra, hogy energiatudatosabban éljenek. Várom az ötleteket!
Puszi: Gabi
