Mai gondolatmenetemet egy újságíró kérdése indította el, amit Gyarmati Andrea könyvbemutatója után tett fel nekem. A könyv egyébként egy amolyan modern Spock-ként nagy valószínűséggel hamarosan ott lesz minden kezdő és gyakorló szülő könyvespolcán. Praktikus és vicces. (Bizony vicces!) És nekünk szól, és pont úgy szól, hogy azt egy földi halandó is megértse. Csak azért nem beszélek tovább a könyvről, mert nem tisztem, hogy bemutassam ezt a könyvet. Azt megtette Vitray Tamás.
Visszatérve a kérdésre. Próbálom egészen pontosan idézni. „Ön szerint fontos, hogy legyen bizalom a gyerekorvosunk iránt?” A gondolatmenetem, amit ez a kérdés generált, itt jó eséllyel két irányba száguldozhatna tovább. De nem szeretnék arról írni, ami a kérdés elhangzása után megfogalmazódott bennem. Csak úgy cikáztak a fejemben a még ki nem mondott szavak, mondatok. Nagyon erősen koncentráltam, hogy a megfelelően udvarias, a valódi véleményemet nem feltétlenül tükröző válasz hagyja el a számat. De sajnos a sok helyzetben túlontúl intenzív metakommunikációm elárult. Meg sem kellett szólalnom és beszélgetőpartnerem közölte, hogy ez egy hülye kérdés volt. Kicsit megkönnyebbültem és közöltem vele, hogy igen. Ez egy hülye kérdés volt. És igen, fontos. A legfontosabb. Pont ezért és inkább ezért beszélnék arról, hogy miért fontos, kit választunk a gyerekünk mellé orvosnak.
Hiszen jó esetben tizennyolc évig 
lesz társunk a gyereknevelésben. Ahhoz, hogy egészséges lelkű gyereket neveljünk, egészséges test és szervezet szükséges ugyanis. Számomra a jó gyerekorvos nem a rendelőben üldögélő, a három (nyisd ki a szád, vegyél egy mély levegőt, meghallgatom, amit meg kell) rutinvizsgálatot elvégző doki. Egy igazi gyerekorvos a család része. Nyilván nem úgy, hogy minden vasárnapi ebéden ott ül velünk. Inkább úgy, hogy előtte nem lehetnek tabuk. Nem lehetnek buta kérdések. Pontosítom. Akármit kérdezünk, akármilyen butaságnak tűnő kérdést teszünk fel, minden kérdést ér feltenni. És akkor sem szabad ostobának gondolni magunkat, ha épp a felénk irányuló orvosi kérdésre nem csípőből jön a válasz. Nagyon sokszor voltam már olyan helyzetben, amikor azt éreztem, hogy az orvos hülyének néz, mert nem tudok válaszolni a számára evidens kérdésekre. Emlékszem egy esetre. A gyerekorvosunk vidéken volt. Az én gyerekem pedig hányt. Nagyon sokat. Hiába vettük át, éltük át százszor, hogy mi a teendő ilyenkor. Nem vagyok orvos, nem tudom felelősséggel megítélni, hogy a kiszáradás valódi jeleit tapasztalom-e vagy sem. Az ember ilyenkor aggódik, rémült és tehetetlennek érzi magát. Az ügyeleten kötöttünk ki, ahol az orvos elképesztően arrogáns volt a kimerültségtől és a betegségtől síró gyerekemmel. Engem pedig kioktatott, mert nem tudtam megmondani, hogy kb. hány deci folyadékot hányt ki a gyerek. Nem tudtam megmondani. És most sem tudom, hogy ezt hogyan lehet mérni. Először is, amikor először hány a gyerek, nem feltételezed, hogy követi még nyolc adag. Aztán meg jó esetben a vécébe intézzük a dolgot, ahol szintén macerás lenne a méricskélés. Ha meg rossz eset van, akkor az ágyról, paplanról, földről, tapétáról kellene összegyűjteni, hogy le tudjuk mérni? A kórházban kötöttünk ki. Nem volt egy szép élmény. Tudom, hogy az orvos is ember és vannak nehéz, fárasztó napjaik, sőt csak azok vannak, de tudniuk kell, hogy nekünk szülőknek a gyerekünk a legfontosabb. Ha pedig beteg a szemünk fénye a legtökösebb anyuka is reszkető, tétova kislánnyá válik, aki az orvostól várja az azonnali, varázsütésre történő megoldást.
Egy jó gyerekorvos-szülő kapcsolat a gyerek miatt is nagyon fontos. Hogy ne legyen minden vizsgálat vagy kezelés, esetleg oltás rémálom. Minden gyerekkel előfordul, hogy ordít, amikor meglátja a dokit. Ez teljesen normális. De az, hogy hogyan kezeljük a helyzetet, hosszútávra kihat. Ha úgy látjuk, hogy a mi orvosunk nem együttműködő ebben a helyzetben, vagy nem úgy, ahogy mi szeretnénk, feltétlenül jeleznünk kell felé. Ha nem sikerül megbeszélni, akkor pedig tovább kell lépni.
Hogy elkerüljük a kellemetlen helyzeteket nagyon fontos mindent előre tisztázni. Tudnunk kell, hogy a gyerekorvos nem 0-24 órában rendel. Nem egy kis dzsinn, akit bármikor elő lehet rángatni. Tiszteletben kell tartanunk a privát életét. Ezért inkább előre beszéljük meg, hogy milyen esetekben hívhatjuk az orvosunkat. Kérjünk tanácsot, hogy ha ő nem elérhető, akkor hova fordulhatunk. Arról is fontos beszélni, hogy mi van akkor, ha az orvos eljön hozzánk. (Mert nem megoldható, hogy kimozdítsuk a gyereket, vagy annyira lázas, hogy nem tudjuk elvinni e rendelőbe.)
Szóval kérdezzünk bátran, beszéljünk őszintén. Ha pedig nincs meg a bizalom, keressünk tovább!
Puszi: Réka
