Gyereknevelési praktikák

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , ,




gabi_korallNem olyan régen volt szerencsém Antal Judit mentálhigiénés óvodai szaktanácsadó előadásán részt venni. Az ott hallottakat szerettem volna mindenképpen összefoglalni nektek. Biztos sok dolgot ti is ösztönösen jól csináltok, de a tudatosítás miatt nekem is jól jött, hogy Judit szinte pontokba szedve tudott néhány olyan alaptételt átadni nekünk, anyáknak, hogy megosztom veletek is ily módon az élményt.

Számomra az egyensúly szó megint egy nagyon fontos kulcsfogalom lett, mert ahogy Juditot hallgattam, rájöttem, hogy a dolgok egy részét, amit javasol, tudatosan, egy másik részét pedig ösztönösen csinálom én is. Amikor anya lettem, még én is belecsúsztam egy-két olyan helyzetbe, amiről ma már tudom, hogy jobb elkerülni. Mára már nagyjából látom tisztán, hogy mi a helyes, de ehhez azért időre volt szükségem nekem is. Na meg persze tapasztalatra.

Az első és legfontosabb, tudom, furcsán fog hangozni, a gyerek nem tulajdon, hanem egy csoda. Minden nap kezeljük őt így, lássuk őt egy csodának! Rá kell csodálkozni arra, hogy megszületett, rá kell csodálkozni a mosolyára, a személyiségére, arra, hogy épp akkor és ott, hogy épp nekünk, hogy épp ő velünk és nem más mással és mi sem mással vagyunk szülő-gyerek kapcsolatban. Tudnunk kell azt is, hogy az evolúció lényege is az, hogy a gyerek kinövi a szüleit. Több lesz, mint amik a szülők külön-külön voltak. Két szülő legjobb tulajdonságait örökli, mi mutathatunk neki utat, de neki a saját útját kell majd járni. Több lesz tőlünk és általunk, ez is egy olyan dolog, amiért minden nap hálát kell adnunk.

A következő tanítás a „jó szülő énkép” elengedéséről szól. gabi,attila,annaBennem is volt. Elképzeltem, hogy az én gyerekem majd nem fog hisztizni nyilvános helyen, de hát gondolhatjátok, hogy előfordul azért ilyen. Ilyenkor két dolog fontos. Egyrészt ne érdekeljen minket az, mit gondolnak rólunk mások, másrészről pedig igyekezzünk a hisztit a lehető legkorábban fülön csípni. A gyerekek már nagyon korán tudnak akár manipulálni is, ezt kell valahogy megelőzni. Például ha a gyerekem azt mondja nekem, hogy szeretne egy kocsit, de nem tudom neki megvenni, akkor nem azonnal mondok nemet, hanem először így kezdem: „Igen, megértem. Én magam is nagyon szeretnék egy ilyen kocsit, de gyűjtenünk kell még rá. Szépen, türelmesen mindig teszünk el rá pénzt, így meg fogjuk tudni venni neked azt a kocsit.” Judit szerint az ilyenkor a kulcs, hogy leüljünk a gyerekünk mellé, nyugtassuk meg, hogy mondjuk ez a bizonyos kocsi nekünk is nagyon tetszik, de most nincs annyi pénzünk. Ahogy beszélünk azonban róla, egyértelmű kell legyen a gyerekünk számára is az, hogy ez a vágyott tárgy elérhető, mert elérhetővé tudjuk számára tenni. Nem fog hisztizni! Higgyétek el! Beszéljetek ti is sokat a gyerekekkel!

Szintén hasznos volt hallanom arra egy tippet, hogyan tudjuk azokat a helyzeteket kezelni, amikor a gyerekünk egyszer csak megfeszül, hogy ő valamit nem tud megcsinálni. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, ha megcsináljuk helyette, mert így azt a programot ültetjük el benne, hogy ha probléma van, akkor azt ő egyedül nem tudja megoldani. Ez nem igaz! Ezt kell tudatosítanunk benne. Bátorító szavak, egy biztató tekintet, mondani neki, hogy már majdnem sikerült. Ez sokkal fontosabb ilyenkor, mint mondjuk kivenni a kezéből a harisnyanadrágot és felöltöztetni akkor, amikor már ő is képes lenne egyedül felöltözni. Mondjuk el neki, hogy jobban megy, mint tegnap. Hogy egyre ügyesebb, és mi nagyon büszkék vagyunk rá!

Kipróbáltátok már, hogy milyen az, bármelyik és bármiféle gyerekkel való veszekedés előtt egyszerűen csak kikérni a véleményét? Hogy ha adódik egy probléma, megkérdezni tőle, hogy szerinte most ezt hogyan lehet megoldani, van-e erre ötlete neki? Nekem ezt kellett nagyon megszívelnem és magamba égetnem, mint tudás. Próbáljunk a gyerek szemszögéből gondolkodni és az agressziót kerülni. Fontos a visszacsatolás és az egészséges énkép kialakítása. A lényeg az, hogy egy olyan gyereket neveljünk, akinek konstruktív megoldóképessége van, aki képes egyedül is megoldani helyzeteket, akár egyedül is döntést hozni. Ha van például egy adott mennyiségű pénzösszeg, amit elkölthet, bízzuk rá nyugodtan, hogy mit szeretne azzal csinálni. Tanuljon a saját döntéseiből ő.

És hogy mi a helyzet a jutalmazással? Vigyázzatok! Nehogy a végén ne nektek, hanem a csokinak örüljön! Ha mindig azért csinál meg valamit csemeténk, mert jutalmazzuk őt, akkor követelőzni fog, ami sosem vezet jóra.

Ezeket a főbb dolgokat jegyzeteltem le. Ha nektek van még egyéb jó tanácsotok, ne habozzatok megírni nekünk és egymásnak!

Puszi: Gabi