Azt hiszem, előbb-utóbb mindegyikünk életében felbukkan az a fájdalmas helyzet, amikor egy szeretettünknél, egy barátnőnknél, vagy kedves kolléganőnknél nem fogan, nem érkezik baba… Nehéz ez akkor is, ha ezt a saját bőrünkön nem tapasztaltuk meg, és ráadásul már édesanyák vagyunk. Mert hogyan is reagáljunk? Mivel segítünk? Ha kerüljük a témát vagy ha szóba hozzuk? Elmeséljük-e a legújabb mókás óvodai sztorinkat vagy keressünk semleges témát? Merjünk-e keseregni a kialvatlanságunkon, miközben tudjuk, hogy a másik kétségbeesetten vágyja már a babasírástól hangos éjszakákat…
Varga Katalin ismeri az évekig tartó sóvárgás, és a meddőség diagnózisának fájdalmát. 39 éves volt, amikor rábólintott a lombikprogramra, és szerencsésnek érezte magát, hogy Dorci az első próbálkozásra megfogant. Katinak később mégis számtalan olyan dologgal kellett szembesülnie, amely mind azt bizonyította, hogy a lombikkezeléssel valójában csak tűzoltás történt, a problémák gyökere ott maradt a lelkében.
Tanult ebből, és saját kálváriája után évekkel úgy döntött, hogy létrehoz egy olyan termékenységi központot, ahol alternatív módszerekkel készítik fel a nőket, párokat a szülőségre. Segíteni akar azoknak, akik arra vágynak, hogy anyák, szülők lehessenek, és ott is születhessenek babák, ahol eddig csak vágytak rájuk. Varga Katalint a CsillagKuckóban találhatjátok meg. No meg most itt nálunk.
Alig változik az a társadalmi szemlélet, 
hogy a nők értékességét az anyaság határozza meg. Arról kérdezgetik őket, miért nincsenek még férjnél, vagy ha férjnél vannak, miért nincs még gyerekük. Még a férjezett, egygyerekes anyákat is gyakran kérdezgetik, hogy miért nincs második gyerekük.
A terméketlenséghez, a meddőséghez pedig még mindig mély szégyenérzet társul, emiatt gyakori a témát övező elhallgatás. Aki a szüleit veszti el, az árva. Aki a társát, az özvegy. Az anya, akinek nem fogan gyermeke, vagy nem tudja kihordani őket, az meddő…
A termékenység, a teremtő erő elvesztésének megélése szinte kiszikkasztja a személyiség egyéb teremtő, kreatív energiáit. Tudomásul kell venni, hogy a meddőség ugyanakkora stresszt és veszteséget jelent a pároknak, mint egy gyermek vagy társ elvesztése. Abban más, hogy nem konkrét, nem kézzel fogható – nincs tárgy vagy személy, amit vagy akit láthatóan elvesztettek volna. Ez egy én-vesztés, egy identitásvesztés… Ha nem születik gyermekünk, aki hordozza és továbbviszi génjeinket, és megvalósítja az álmainkat, akkor elveszítjük a „halhatatlanságunkba” és a „mindenhatóságunkba” vetett hitünket. Az önvád, a szégyen fékezi a belső gazdagság kibomlását, gátolja a továbblépést, megbilincsel, sőt torzít.
A CsillagKuckó olyan hely, ahol a meddőség lelki gyökereit keressük – akkor is, ha van nevesíthető testi magyarázat rá, és valaki már inszeminációs vagy lombikkezelésekre jár. Szakembereink gazdag, valóban különleges és értékes eszköztárral rendelkeznek. Úgy tudnak segíteni a hozzánk fordulóknak, ami az ő számukra ott és akkor a legjobb és a leghatékonyabb. Oldják az érzelmi gátakat, meggyógyítják a mélyben megbúvó sebeket, felszínre hozzák az elakadást okozó gyermekkori traumákat, és támogatják a test öngyógyító folyamatait.
Az, hogy nem látszanak a lélek sebei, nem jelenti azt, hogy nem is fájnak.
Hozok néhány példát illusztrációként arra, hogy más dolog ismerni fájdalmas tényeket az életünkből, és más fel is dolgozni azokat. Amelyik tapasztalatunk ugyanis feldolgozatlan és öntudatlan, az elmerül a mélyben. Alkatunk, karakterjegyeink árnyalják, és sokszor elleplezik őket, de a hatásaik megmutatkoznak.
Korábbi vendégeink járultak hozzá a történeteik közzétételéhez, csak a keresztneveiket változtatom meg.
Enikőt például sosem dicsérte az anyja, rajta vezette le az összes keserűségét; mintha a kislány bűne lett volna az, hogy világra jött egy szörnyű házasságba. Anyja gyakran ok nélkül is megütötte őt; ha beteg volt, nem ápolta és útmutatást sem adott neki az élethez. Viszont a szabályok betartását mereven megkövetelte tőle.
Az édesanyjától meg nem kapott szeretet megrendítő hatással volt Enikő önbecsülésére, az önmagáról alkotott képre és a nőiességére. Azt a „hitet” hordozta, hogy az anyák nem jók, és ez gátolta nála a foganást.
Az előttünk járt nemzedékek testi és lelki nyomokat hagynak bennünk, még akkor is, ha nem ismerjük a történetüket. Tünde elől például elhallgatták azt, hogy az édesanyját kislányként molesztálták. A családállításon bukkant elő ennek a terhe és visszatartó ereje.
Van, akinél a születése traumájáig kell visszanyúlnunk. Judit története ilyen volt. Édesanyja hosszan és nehezen vajúdott – a szülés elakadt, mert a Judit nyakára tekeredett, túl rövid köldökzsinór visszatartotta őt. Életveszélyes állapotban, szinte az utolsó pillanatban császármetszéssel segítették a világra. Késekkel vágták át a határait és kirántották egy olyan helyzetre, amire még nem állt készen… Judit olyan emberré vált, aki félt változtatni; sokszor szinte visszarántotta önmagát, szabotálta a saját boldogságát.
Nehéz természetesen nevesíteni és patikamérlegre tenni, hogy mi számít „eredménynek” a CsillagKuckóban. A kimondott cél az, hogy egészségesen megszülessenek a vágyott babák, de a szakembereink tudják, hogy van e mögött valami még nagyobb. Amikor a vendégeink elhiszik, hogy nem a pozitív terhességi teszt határozza meg és minősíti őket. Ha nem bántják magukat azért, ha ez nem megy azonnal. Ha megengedik maguknak, hogy úgy csinálják, ahogy éppen bírják. Biztatunk mindenkit, hogy jöjjön el kutakodni önmagán, nézzen rá az elakadásaira és a tudattalan félelmeire, gyógyítsa nálunk a testét és a lelkét – de ne azzal a hatalmas elvárással, hogy a tét a gyors teherbeesés. Ekkora nyomással csak egy hajszává válik valamennyi gyógyításra és segítésre szánt folyamat, nem építő önismereti úttá.
A CsillagKuckóban azt képviseljük, hogyha az emberben megszületnek a válaszok, akkor már létrehozott egy csodát. A siker pedig az, ha megőrzi önmagát útközben. A nőiességet, az önbecsülést, a teste iránti tiszteletet, és az édesanyai minőséget a lelkében. És ettől majd valahogy valamikor, de minden rendben lesz…
Mivel a várandósságra, és később, az anyaság megélésére is befolyással lesz a terhességet megelőző valamennyi testi és érzelmi trauma, így a vendégeinknek nem kell elköszönnie tőlünk az első ultrahang kép öröme után. Kísérni és segíteni tudjuk őket az út további részén is.
Ha úgy érzitek, szeretnétek személyesen is megismerkedni a CsillagKuckó módszereivel és munkatársaival, bővebb információért kattintsatok ide: www.csillagkucko.hu .
