Indulááás!

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , , , ,




És igen! Sikerült! Ma reggel 7.25-re, talpig ünneplőben beért a nagy a suliba, utána a kicsi az oviba, szintén a legszebb ruhában, és mi is visszaértünk 8.00-ra a nagy iskolájába, hogy megnézzük az ünnepi műsor főpróbáját. De pörgessük csak vissza a filmet!

Előző este. Ünneplő ruhák előkészítése. Próba, hogy jó-e még. Nem bokavillantó a gatya, szuper. A fehér ing mérete necces, de szerencsére, mivel az ujja rövid, nem annyira lelencgyerekes.  A kislány ruhája tökéletes, a fehér blúzocskán sincs egyetlen folt sem. Szuper. Ünneplő cipő. Nagy, leesik a lábáról. Hogyan fog így táncolni benne a huszárokkal? Elő a varrós dobozt, gatyagumi, kis praktika, kész is a pántos cipő. Juhééé! Ruhák kikészítve, óra fél órával korábban beállítva. Gyerekek ágyba dugva. Anya fejben átgondol. Reggeli forgatókönyv pipa. Alvás, agy nem kattog. Mondom, nem kattog.

Reggel 6 óra 10. Óra csörög, anya kel. Apa már fent. Apa már fent? Hoppá, a gyerek is. Mi van ma? Akkor nyugi van. 10 percet nyerünk, az ébresztgetés menüpont kimarad. Ruhák elő, megfelelő gyerek szeme elé, keze ügyébe. Noszogatás indul. Kérlek, öltözz! Gyorsan, gyorsan! Kész a reggeli. Na, ki lesz hamarabb kész? Rebeka, ha nem öltözöl fel, akkor nem lesz időd reggelizni. Ja, hogy nem akarsz reggelizni? Akkor nem veheted fel a szép ünneplős, forgós, fodros, masnis ruhádat. Beni, kikapcsolom a tévét, ha nem öltözködsz. Mindeközben feszes tempóban uzsonnakészítés, tea, kávé-szervírozás, szellőztetés, ágyazás. Huh, a gyerekek felöltöztek. Jöhet a reggeli. Kicsim, egyél légy szíves, 15 perc múlva el kell indulni. Miért nem jó, amit kiraktam enni? Megkérdeztem, hogy jó-e. Oké, akkor adok mást, mert most nincs erre idő, enni kell, az elvek meg…! Megetted, akkor menj fogat mosni. Rebeka tartsd a fejed, mert így nem tudom befonni. Te jó ég, én még pizsiben. Villámzuhany, ruhába ugrás, két vonal a szem alá, hogy úgy tűnjön, mintha. A hajam rémes, sebaj. Drágám, mi a baj? Mit vegyél fel? Na ne szórakozz. Hogy mindened gyűrött? Én vasalva tettem be. Ja, hogy tele a szekrény? Hát tudod, varázsló nem vagyok. Súgok valamit. Hétvégén szortírozunk egyet, csak mi ketten. Na, mit szólsz? Vagy a másik alternatíva, egy gardróbszoba. Mit akarsz felvenni? Kivasalom újra. (Ez nem volt benne a pakliban! Necces a feszültségszint, most nem szabad elszúrni! Oké, de miért nem készítette ki tegnap este? Vagy legalább nézte volna meg, hogy mit akar felvenni. Vagy azt is nekem kell. Nemáár. Nagy levegő, tízig számol, mosolyog.) Itt az ing, drágám. Angyali hangon, csilingelve elhangzik a “gyerekek, induluuuuunk”. Liftre nem kell várni, kukásautó elkerülve. Szippantós kocsi. Ez nincs a forgatókönyvben. Fúj, de büdös. 10 perc csúszás. Még szerencsére belefér, mert reggel pont ennyit nyertünk.

Reggel 7 óra 21. Az első adag leszállítva.

Nyomás az ovi. A gyerek szép, nem kócos, jókedvű. A fehér kardigánba az utolsó pillanatban beletöröljük a rúzsos szájacskánkat. Hát persze, ez így normális. Egy négyévestől elvárható, hogy minden reggel rúzst tegyen az ajkaira, és az is hogy beletörölje a hófehér ünnepi kardigánba.

Reggel 7 óra 39. Második adag leszállítva.

Be a kocsiba, vissza a suliba. Közben finoman utalni arra, hogy reggel szívesen megmondtam volna a magamét a szívem választottjának ruha, vasalás, szekrény és egyéb ügyben, nem tettem. Jó, a szemeim villogtak. Nincs harag, süt a nap, a gyerekek szépek és épek.

Reggel 7 óra 52. Szülők időben a helyükön. Gyerek megnyugszik, ügyeskedik, anya meghatódik. És még csak most van reggel 8 óra 41.

Puszi: Réka