Iskolába készülődünk

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , ,




Én az a fajta anyuka vagyok, aki mindig mindent előre átgondol, eltervez, előkészít. Nem szeretek semmit sem az utolsó pillanatra hagyni. De most valahogy nem nagyon tudom rávenni magam arra, hogy elkezdjek készülődni az iskolakezdésre, pedig hát lássuk be, ez az egy hét úgy elrepül majd, hogy észre sem vesszük. Nyakunkon az évnyitó. Talán ez a forróság az oka, vagy, hogy annyira szép volt ez a nyár, és annyira mozgalmas az előtte lévő időszak. De most ráveszem magam, a kedvetekért, és persze Beni kedvéért.

Emlékszem, amikor kislány voltam, alig vártam már az iskolakezdést. Boldogan vásároltam meg a füzeteket, ceruzákat, egyebeket. Már nagyon korán saját magam csomagoltam be a könyveket is. Nagy műgonddal választottam ki a csomagolópapírt. Persze nem volt túl nehéz dolgom, hiszen nem volt akkora választék, mint manapság. Még nekem is nehéz ellenállni a sok csecsebecsének, ha betévedek egy papírboltba. Éppen ezért az iskolai holmik vásárlását magam intézem. Így elkerülöm az esetleges konfliktusokat. Ugyanis egy gyereket viszonylag nehéz lebeszélni a huszonharmadik pókemberes radírról. És nehéz vele megértetni, hogy a legegyszerűbb füzetbe is éppen olyan jól lehet gyűjtögetni az ötösöket.  Meg aztán így fel lehet vezetni a dolgot úgy, hogy igazán örömmel fogadja a gyerek. Legalábbis Beni nagyon szokta élvezni, amikor egyenként megnézegetjük az új szerzeményeket. Arra nagyon ügyelek, hogy otthon már közösen készítsük elő az iskolakezdésre az asztalt, a táskát, mindenfélét. Már csak azért is, hogy legalább ismerősek legyenek a tollak, ceruzák, füzetek.

A tapasztalatom az, hogy jó, ha mindenre ráírjuk a gyerek nevét. Kicsit macerás minden apróságot megjelölni, de nagyon jól jön, ha a gyerek elhagyja, vagy esetleg megtetszik valamelyik lurkónak. Túl nagy ügyet nem kell csinálnom szerencsére a beszerzésből, mert a tanító néni már év végén megküldi a szükséges eszközök listáját. Tehát csak beszaladok a papírboltba, és összeválogatom, ami kell. A csomagolásban is a praktikusságra szavazok. Olyan szépek a könyvek borítói, hogy csak átlátszó műanyagborítót teszek rá. Azt hiszem, ez a legtartósabb is. Meg hát, ha évközben kimenne a divatból a verdás papír, akkor nem kell lecserélni Star Warsosra.

Amihez ragaszkodom, az az, hogy mindenből újat veszek a tanév végén. Ceruzából, festékből, ilyesmikből. Valahogy úgy érzem, így tiszta lappal indul az év. A régi eszközök sem vesznek kárba, hiszen itthon remekül lehet használni azokat. Vagy esetleg összegyűjtöm, és beviszem a bölcsibe, oviba. Ott nagy örömmel fogadják a félig teli vízfestéket is.

Tehát a lényeg, hogy törekedjünk a praktikumra, és persze legyünk résen az árakat illetően. Vagyonokat lehet feleslegesen elkölteni az iskolakezdésre.

Végezetül két nagy tanulság sulit kezdő szülőknek. A legnagyobb barátod az első időkben a ceruzahegyező lesz. Jó, ha beszerzel spéci, ipari darabot! A másik: Spórolás okán vettem a fiamnak egy kínai tornacipőt, mondván, hogy 3 hónap alatt úgyis kinövi. Napokig nem tudtuk kitalálni, hogy mi az az elképesztő, beazonosíthatatlan szag a lakásban, mire hosszas oknyomozás után rájöttünk, hogy a vadiúj cipő az. Mondanom sem kell, hogy semmivel nem lehetett elűzni a jellegzetes szagot. (Na arra nem kellett volna ráírni a gyerek nevét :-)

Kedves szülőtársak! Kalandra fel!

Puszi: Réka