Iskolás lett a fiam

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , , , ,




gabi_korallÉn nem gondoltam volna, hogy jobban fogok izgulni, mint a fiam. Vasárnap este hajnal kettő után nem bírtam aludni, csak forgolódtam és azon gondolkodtam, hogy tudott ilyen gyorsan megnőni, és hogy ő persze nagyon várja, hogy vállára vehesse az iskolatáskáját, és persze én is vártam ezt a reggelt, de most minden olyan más lesz… Nem is tudom, hogy tényleg én is vártam-e ezt a pillanatot. Ez egy új korszak. Már nem ovis… Ki tudja meddig kísérhetjük őt be úgy az iskolába, hogy még ad a kapuban puszit. Annyi minden kavargott bennem, annyiféle érzés, jó és aggódós egyaránt, hogy magam is meglepődtem.

Ott kezdődött, hogy nem tudtam elmenni attila2a szülői értekezletre. Még nyáron volt, egybeesett egy sajtótájékoztatóval, ami a Thália Színházas bemutatóm miatt volt fontos. Hála égnek csináltak a szülők egy levelezőlistát, van egy nagyon aranyos anyuka, aki vállalta, hogy összefogja a csapatot, és nem hagyja, hogy valamelyik lurkó a szülő figyelmetlensége miatt hiányt szenvedjen valamiben. Na hát így esett, hogy időben kaptam egy háromoldalas hosszú listát, hogy mi mindenre lesz szükség, mit kell beszerezni. Azt tudom nektek mondani, hogy az aggódásom már ott kezdetét vette. Egy csomó minden elhangzott a szülőin, mi meg nem tudunk róla, most itt ez a lista, el kell indulni beszerző körútra. Komolyan szeretném venni, de nem szeretnék kapkodni sem. Táskát, tolltartót együtt vettük meg. Tudom, hogy azért az egy fontos kérdés, hogy milyen az első iskolatáska. Erről egyébként tavaly írtunk is már az Anyakanyaron. Olvassátok el!

bagolyAttila maximum abból érezhette hétfőn, hogy egy új korszak kezdődik, hogy korábban keltettem, és nem hagytam, hogy lustálkodjon. Jaj, a régi szép idők, amikor beérhettünk az óvodába kilencre… Hát erre most nem lesz lehetőség. Úgyhogy az én kisfiam – miután megharcolt a táskájával, amit az első percekben ő akart hozni, majd rájött, hogy ez így az összes könyvvel ez nagyon nehéz, így inkább átadta anyának a cókmókját – végigásítozta az évnyitót az előírás szerint viselt fehér ingében és fekete nadrágjában. Azt szoktuk mondani, hogy Attila ilyenkor még zombi. Először még azt is elrontotta, hogy melyik lesz az ő osztálya, az apjának kellett szólni, hogy egy másik tanítónénit kövessen, mert rossz csapathoz csatlakozott be. Nem rossz egyébként az iskola ötlete, hogy az első napon a gyerekek – három első osztály van egyébként – egy adott ponton felhúzzák a piros, kék, zöld színű egyenpólóikat, így a kicsik jobban meg tudják különböztetni az osztályokat, nem keverednek el. Tudják, kihez tartoznak. Attila zöld pólós, és valahogy még valami bagoly csoportos is. Délután, amikor mentem érte egy csodálatos bagoly rajz várt rám. Ki volt már függesztve mindenkié. Gondolhatjátok, milyen büszke voltam az én kisfiamra, mert tényleg jól sikerült.

Senkit nem ismer még az osztályban, de a padtársával, Emmával már összebarátkozott és hála égnek úgy jött haza, hogy neki már van barátja, nem lesz gond.

Az első napon a gyerekek még tényleg attilacsak ismerkednek és inkább játszanak, a szülőknek van több dolga. Például most felidézem a hétfő éjszakámat. Füzeteket és könyveket csomagoltam, illetve számkártyákat és betűkártyákat vagdostam. Számítottam rá, hogy lesz feladatom nekem is a tanévkezdéssel, de mondjuk az, hogy este 10-ig próbálok, majd utána hazamegyek és kicsit félálomban még ilyen elfoglaltságaim is vannak, azért picit váratlanul ért. Büszke vagyok és repes a szívem az örömtől, de tiszteletem minden szülőé minden egyes tanévkezdés elején. Kaptam egy jó kis tippet a csomagolással kapcsolatban. Lehet, későn szólok, de hátha valaki csak hétvégén fogja csinálni. Átlátszó, öntapadós fóliába csomagoljátok a könyveket, füzeteket. Egyrészt tartósabb lesz és év végéig fogják bírni a könyvek a strapát, másrészről az olvasni még csak most tanuló gyerekeknél sokkal jobb, ha nincsen teljesen beborítva, mert a könyvek, füzetek így különbözőek maradnak, a borítókon található rajzok alapján könnyebben meg tudják majd különböztetni őket. Maguktól is fogják tudni, amikor pakolják be a táskájukat, hogy mit kell eltegyenek.

Készítettünk nektek mi is valamit. Hátha jól jön majd a számolni, olvasni tanuló gyerekeiteknek. Töltsétek le, nyomtassátok ki, jópofa füzetkéket fogtok tudni belőle hajtani. Hátha ezáltal is játékosabb és szerethetőbb lesz a tanulás. Én ezt az időszakot, minden aggódásom és féltésem mellett úgy élem meg, hogy a fiam most egy óriási lehetőséget kap a szabadságra. Mert tudás birtokában lehet csak igazán szabad egy ember.

Jó évkezdést minden kisdiáknak!

Puszi: Gabi