Ismerkedés az ízekkel

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , ,




Egyet a papa kedvéért, egyet a mama kedvéért! Még ezt az egy falatkát edd meg és akkor kapsz valami finomat! Addig fel nem kelsz az asztaltól, amíg ezt meg nem eszed! Ismerős mondatok? Kinek így, kinek úgy, de mindenkinek vannak hasonló emlékei. Sok szülő, de leginkább nagyszülő mániákusan, már-már görcsösen tömné gyermekét/unokáját. Még akkor is, ha egyébként teljesen normálisan táplálkozik. De valahogy a szeretet egyik kifejeződése a szülő- gyermek kapcsolatban a táplálás. Van, akit addig nem engednek felállni az asztaltól, amíg nem üres a tányérja. Ez jó lehet arra, hogy megtanulja a gyerek, hogy annyit szedjen ki, amennyit meg bír enni. Jó esetben. Rossz esetben az rögzül a gyerekben, hogy addig eszik, amíg van előtte étel. Vagyis felnőtt korára tutira be fog sorakozni azok közé akik, egész életükben fogyókúrázni akarnak, de sosem sikerül.
Azt is megfigyeltem, hogy sok gyereket, aki az utcán sír, vagy a játszótéren hisztizni kezd, valamilyen csemegével nyugtatnak meg. (Ha jobban belegondolok, az egészen csöpp babákat is, akik még csak anyatejet esznek.) Utána meg csodálkozunk, hogy sok nő evésbe fojtja a bánatát felnőtt korában? Én nagyon rosszevő kislány voltam. 15 kilósan mentem iskolába, külön engedéllyel. Étvágygerjesztőket kellett ennem, aminek rendszerint annyira rossz ízük volt, hogy még inkább elment az étvágyam. Aztán szerencsére a szüleim letettek a mániákus etetésemről. Belátták, hogy kicsi vagyok, kicsiket eszem. Sokszor. Ez ma is így van. Talán pont ezért nincsenek súlyproblémáim. Viszont azt láttam, hogy a családom megadja a módját az étkezéseknek, hogy főleg apukám nagyom nyitott az új ízek iránt. Ezeket a tapasztalásokat pedig ösztönösen viszem tovább a gyerekeimnek. Azt hiszem még sosem erőltettem az evést egyik gyerekemnél sem. Ha nem akarja megenni, amit elé teszek, akkor nem eszi meg. De nem is teszek elé hatféle másik kaját. Ha valami újdonság kerül az asztalra, amitől ódzkodnak eleinte, akkor esetleg felkínálok valami alternatívát. De sikerült arra szoktatnunk őket, hogy mielőtt azt mondják, nem szeretem, kóstolják meg, amit kapnak.

Szerencsére eltekintve rövid időszakoktól, mindkét gyerekemnél sikerült teljesen görcsmentessé és örömtelivé tenni az étkezéseket. Érdekes módon a fiamnál voltak átmeneti zűrök, amit én igyekeztem könnyeden megoldani. Elhárítva minden kívülről jövő aggódó “károgást”. Arra biztatok hát minden családot, hogy gondolják át ilyen szemmel is a táplálkozási kultúrájukat. Annyi táplálkozászavarral küzdő fiatal van manapság. Jó lenne, ha preventív módon már egészen kicsi korban bevezetnénk egy olyan rendszert, amellyel minden későbbi probléma megelőzhető. Belegondoltatok abba, hogy a hozzátáplálás kezdetekor már elkezdjük kialakítani gyermekünk ízlésvilágát? Ha állandóan ugyanazt a háromféle ízt kapja, vagy csak és kizárólag egyenízű konzervkaját, akkor hogyan várjuk el tőle, hogy később változatosan egyen és szeresse az ízeket? Pedig a változatos és rendszeres étkezés a záloga annak, hogy később ne legyenek súlyproblémák.
A következőkben megosztok veletek néhány receptet, méghozzá olyanokat, amelyeket már egészen kicsi korban is adhattok a gyerekeknek, és így megszerettetitek velük a halakat, amit ugye nem kell mondanom, hogy mennyire fontos és egészséges. 12 hónapos kor alatt azért nem ajánlott, hiszen korábban allergizálhat, de három éves kortól pedig már minden korlátozás nélkül fogyasztható. A szálkákat persze minden esetben távolítsuk el…

Halpogácsa

Hozzávalók:

  • 150 g hal
  • 1 zsemle
  • 100 ml tej
  • 1 tojás
  • csipetnyi só
  • néhány csepp citromlé
  • csipetnyi morzsolt tárkony
  • 60 ml olaj

Választhatunk friss vagy fagyasztott fehér húsú halfilét. Áztassunk be egy zsemlét tejbe. Tisztítsuk meg, majd pároljuk meg a halat kevés sós, citromos vízben. Ha kész, törjük össze villával. Keverjük az áttört halhoz a tejben áztatott, majd jól kinyomkodott zsemlét, a tojást, kevés tárkonyt és egy csipetnyi sót. Az így kapott masszából formáljunk lapos pogácsákat. Kevés olajban süssük ki őket. Párolt zöldségekkel tálaljuk.

Tőkehal paprikapürével

Hozzávalók (1 babaadag)

  • 50 g tőkehalfilé
  • 60 g kaliforniai paprika
  • 50 g pürésített burgonya
  • 1 teáskanál olaj
  • csipetnyi só
  • pár csepp citromlé
  • vékony szelet fokhagyma

Ha friss halat használunk, akkor azt alaposan mossuk meg, majd nyúzzuk le a bőrét, távolítsuk el a szálkákat. A fagyasztott halat mindig hagyjuk, hogy magától olvadjon ki. Ezután a halszeletet enyhén sós, enyhén citromos vízben főzzük meg. A piros húsú kaliforniai paprikát mossuk meg, majd tekerjük alufóliába, és tíz percre tegyük 180 C-os sütőbe, hogy a héját könnyen le tudjuk húzni. Ha kihűlt, a magházát és az ereit eltávolítjuk, turmixgépben kevés olajjal, sóval és fokhagymával összeturmixoljuk. Az így kapott pürével megkenjük a halat, ezután villával összetörjük és pürésített burgonyát adunk hozzá. Ha többet készítünk, a család többi tagjai is örömmel fogja ezt fogyasztani. Természetesen a nagyobbaknak a halat nem kell összetörni, csak a szeleteket kenjük meg az ízletes és finom paprikakrémmel.

Tonhalas makaróni

Hozzávalók:

  • 100 g vizes alapú tonhalkonzerv
  • 30 g póréhagyma
  • 1 paradicsom
  • 100 g főtt makaróni
  • 4-5 közepes méretű bazsalikomlevél
  • pár szem nem sózott kapribogyó
  • 40 ml olaj
  • csipetnyi só
  • pár csepp citromlé

A lecsöpögtetett tonhalkonzervet, az apróra vágott póréhagymával kevés olajon megdinszteljük. Megsózzuk, beleteszünk néhány bazsalikomlevelet, pár darab aprított kapribogyót és néhány csepp citromlevet. Keverjük bele egy bőrözött, kimagozott paradicsom kockára vágott húsát és kevés víz hozzáadásával pároljuk puhára. A tésztát darabokra törve főzzük meg, majd keverjük a raguhoz.

Reméljük, nálatok is beválnak ezek a fogások! Töltsétek le itt: Bababarát halas receptek.

Puszi: Réka