Keszthelyi képeslap – családi kiruccanás

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , ,




Ahogy már meséltem nektek, nagyon szeretünk a családdal kirándulni. Pannonhalma után most a Balaton felé vettük az irányt. Elsősorban a magunk örömére, másodsorban pedig azért, hogy nektek törjük az utat. Teszteljünk, ötletet adjunk, vagy egy kis virtuális kirándulásra invitáljunk benneteket. Van kedvetek folytatni a barangolást? Biztosan sokszor jártatok Keszthelyen, a 765 éves múltra visszatekintő Balaton-fővárosban, és azon belül is a szépséges, barokk  Festetics kastélyban is, de annyira más szülőként megmutatni a gyerekeknek ezeket a csodás helyeket. Egészen különös, mennyire másként emlékeztem például magára a kastélyra. Bevillannak régi osztálykirándulások emlékképei. Azért vagyok kicsit nosztalgikus, mert az egész nap hangulatára ez volt jellemző. A szüleim is elkísértek minket, három generáció vágott neki a nagy útnak.

Apropó. Két gyerekkel hosszabb útnak indulni hosszú előkészületeket igényel. Bepakoltam sok-sok finomságot, és persze közéjük ültettem a nagyit, biztos, ami biztos. Pesten esett, amikor indultunk, sőt egész napra esőt mondtak, de minket hajtott az optimizmus, és lám, mire odaértünk, száz ágra sütött nap. Még nem indult be a szezon, így egy kicsit nehézkes volt éttermet találni, de végül jóllakottan nekiindultunk, hogy felfedezzük a kastélyt. A gyerkőcöket leginkább az izgatta, hogy végre élőben láthassák, amit Anna, Peti és Gergő által már valamelyest megismertek. Óránként indítják a csoportokat, az ebéd utáni pihenő után mi is csatlakoztunk egyhez. Kicsit aggódtam, hogy a kötött nézelődés mennyire működik majd Rebekánál, de szerencsére nagyon figyelmes csoportvezetőt kaptunk, így felhőtlenül telt a barangolás. Beni pedig kifejezetten élvezte, hogy beavatták mindenféle titkokba a csaknem 300 éves épületről. Természetesen a rejtett ajtó, és a könyvtárszoba aratta a gyerekeknél legnagyobb sikert.

Képek: Kastélyspecialista

A parkot külön imádom. Az évszázados óriási vadgesztenyefák, feketefenyők, hatalmas mogyoró- és orgonabokrok mellett – mint utánanéztem – évente 70 000 tő egynyári virágot ültetnek el a kertészek. Gondolhatjátok, milyen varázslatos látvány!

Visszafelé nem az autópályán mentünk, hogy lássunk is valamit a gyönyörű tavaszi Balatonból. Az északi part szépségei mindig lenyűgöznek, akárhányadszor is látom újra meg újra. Megpihentünk Balatongyörökön, ahol mintha megállt volna az idő. Hihetetlenül kedves hely. A parton gubbasztottunk, néztük a naplementét, kacsát etettünk, és élveztük, hogy vagyunk. Együtt. Én persze titokban néztem, ahogy a szüleim unokáznak. Néha olyan jó kiélvezni ezeket a pillanatokat.

A legjobb az egészben az az, hogy ha nincs idő előre tervezni, csak épp gondolunk egyet, egy szombat reggel, akkor is neki lehet vágni ezeknek a kalandoknak. Az út Budapestről számítva kb. két óra, az evés-ivást is meg lehet oldani, hazai falatokból és házias, megfizethető kisvendéglői kosztból is. Tehát akár holnap, akár holnapután, ha az időjárás is engedi, és van kedvetek valami nagyon szépet látni: irány Keszthely!

Ui.: a Nagyszülőket ne hagyjátok otthon!

Puszi: Réka