Könny és mosoly – Irány az Állatsziget!

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , ,




Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert a Hajnali Csillag Peremén gyerekkoncertjeim által rengeteg helyre jutok el. Csodaszép települések, titkokat rejtő vidékek bukkannak fel előttem.  Olyan helyeket is megismerek így, ahová másképpen vagy nem lenne lehetőségem elmenni, vagy eszembe sem jutna, hogy egyáltalán létezik. Így jártam legutóbb a Rex Állatszigettel is. Persze hallottam róluk,a Rex Kutyaotthonról mindenképpen, sőt műsorvezetőként több ízben adtam is hírt a munkájukról, de nagyjából ennyi. Pedig szeretem az állatokat, és megvisel, ha rosszul bánnak velük, így azt is fontosnak tartom, hogy megtanítsam a gyerekeimnek a felelős állattartás fontosságát. De bevallom, ennél többre nem futja az energiámból. Pontosítok. Nem futotta. Elég volt egy látogatás az Állatszigeten ahhoz, hogy beismerjem, ezen változtatni kell.

Budapest IV. kerületében, Káposztásmegyeren van egy két hektáros terület, amely állatbarátok és segítő szervezetek összefogása során épült fel, példaértékű módon. Az Állatsziget magába foglal egy 130 férőhelyes európai színvonalú állatotthont, egy állat- és természetvédelmi oktatóközpontot, egy háziállatokat bemutató parasztudvart, valamint az alapítvány által működtetett kutyaiskolát, és a terület közepén életre keltett vizes élőhelyet. Élnek itt sünök, rókák, nyestek, nádirigók, szarkák, mocsári teknősök, kecskebékák és szitakötők, valamint házi haszonállatok egyaránt, de természetesen örökbefogadható kutyák és cicák is. Ide, a Rex Állatsziget gyereknapi programjának levezetésére kértek fel, és arra, hogy a program végén mi is zenéljünk. Miután háziasszonyként vettem részt ezen a rendezvényen, fontosnak tartottam, hogy alaposan körbejárjam a helyet. Hát mit mondjak, torokszorító séta volt. Nemcsak a gazdátlan, kidobott állatok látványa hatott rám így, hanem az az áldozatos munka, amit az ott dolgozók 2 évtizede végeznek. (Na meg a kiscica, akinek épphogy nyitva volt a szeme, de olyan harcias volt, hogy nem lehetett mosoly nélkül megállni. Sajnos, vagy szerencse, hogy az életmódunk, a lakásunk nem alkalmas állattartásra, mert különben egy cicával tértem volna haza…  vagy kettővel…) És bevallom, kicsit elszégyelltem magam, hogy még sosem jártam itt kint a gyerekeimmel. A környezet, a légkör, az egész sziget hangulata olyan, hogy azt látni kell. Maga a rendezvény is óriási élmény volt. Igényes, tartalmas, és hatalmas tömeget mozgatott meg. De, ami ennél is fontosabb, hogy a mondanivaló, a lényeg tényleg eljutott az emberekhez. (Ugye nem kell részleteznem? Mármint azt, hogy mi a mondanivaló.) Persze egy rendezvénnyel nem lehet megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját. De a Rexesek ezt pontosan tudják. Hiszen egy komolyan átgondolt, jól felépített egész éves programsorozattal várják a látogatókat. Nyáron természetesen táborokkal. Kedvencem az Irtózoo. Talán mert pont nekem való? „Nemszeretem” állatokkal lehet barátságot kötni, de ha valamelyik gyerkőc imádja az állatokat, akkor is még többet megtudhat kedvenc állatairól. A program ellátogat a jászberényi állatkertbe is, és táborzáró bulival végződik, ahol a szülők is beavatást nyernek a megismert nagy titkokba. Ugyanígy van a Lovastábornál is, amelyet már 4 éves kortól is lehet választani. A lovak ápolását, kantározását, fésülését is megtanulhatják a kis táborozók, és a lovaglás mellett jut idő játékra, kézműveskedésre, színházazásra is. Szóval, figyelem, még nem késő tábori programot szervezni a gyereknek. Főleg, hogy ezzel a Rex Állatszigetet, vagyis sok-sok állatot támogathattok. De egy látogatást mindenképpen tervezzetek be oda. Én egy dátumot már be is írtam a naptáramba, október 6-án családi nappal ünnepel az Állatsziget, ha minden jól megy, koncertezni is fogok, de a gyerekeimet most biztos magammal viszem! Jöttök ti is?

Puszi: Réka