Majdnem Mary Poppins

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , ,




Ez az évkezdés, legalábbis a környezetemben úgy látom, egy kicsit mindenkit sokkol. Belőlem is sokat kivett, még úgy is, hogy legalábbis ebből a szempontból szerencsére, éppen keveset kell dolgoznom. Nem is tudom, hogyan kiviteleztem volna az ovis beszoktatást, meg az iskolakezdést egyszerre, ha közben dolgoznék reggeltől estig. Az pedig kifejezetten káosz a fejemben, hogy ha majd beindul a nagyüzem, edzések, zongora, szolfézs, egyebek, az hogyan is lesz. Most még lehet szurkolni, egy túlélhető órarendért. Hogy a gyereknek minél kevésbé legyen kimerítő, nekünk meg minél könnyebben megszervezhető. Azt pl. nem látom, mi lesz, ha majd a kisebbiknek is elkezdődnek a különórák. (Ha majd iskolás lesz persze, mert nem akarom túlterhelni a gyerekeimet, sőt! De bizonyos dolgok, mint a sport, a nyelvek, nem elkerülhetőek. Amíg ovis a kicsi, addig maximum egy kis mozgást szeretnék neki.) Hogy csinálja valaki, aki nem főállású anyuka, akinél a nagyszülők vidéken élnek, és a férje a munkája miatt sokat utazik? Bébiszitterrel? Bébiszitterrel.

Vagy, ahogyan a lányom mondja mostanában, harmadik nagymamával. El sem merem mondani, milyen szerencsém volt Jucival. Ő ugyanis Rebeka gondozónője volt a bölcsiben, de nyugdíjba ment. Én pedig lecsaptam rá. Pontosabban reménykedve megkérdeztem, nem lenne-e kedve segíteni nekünk. Szerencsére volt. Óriási mázli. Ismerte és szerette a gyerekeimet. A gyermekgondozás a hivatása, és még szabadideje is van.  A tökéletes segítség. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen találok majd valakit, aki pótolja Hajnit, az első bébiszitterünket, aki mindkét gyerkőc születésétől fogva velünk volt. Anyukám barátnőjeként, gyerekkoromtól fogva ismertem, tehát itt sem volt kérdés a bizalom. A gyerekek születése után elég hamar munkába kellett állnom, amiről majd egy másik alkalommal mesélek. Először nagyon aggódtam, hogy pár hónaposan másra kell bíznom a gyerekemet, de utólag belátom, hogy minél kisebb a gyerek, annál könnyebben szokja meg az újat. Persze nagyobb gyerekkel is meg lehet szoktatni a megváltozott helyzetet, de picit talán nehezebb. Türelemmel, és következetesen szabad csak nekilátni.

De először is egy olyan embert kell találnunk, akiben megbízunk. Talán ez a legfontosabb. Mert, ha a gyerek érzi rajtunk a bizonytalanságot, akkor ő sem fogja biztonságban érezni magát a dadus karjaiban. És a kiválasztott bébiszitternek is megkönnyítjük a dolgát, ha érzi a felé áradó bizalmat. Előbb a közvetlen környezetünkben, baráti társaságunkban érdemes körülnézni, hátha akad valaki, aki épp hasonló munkát keres. Vagy éppen ezzel foglalkozik. Ha ez nem megy, akkor érdemes ügynökséghez fordulni. Van, aki az egyetemista lányokra esküszik, van, aki az idősebb korosztályra. (Bébiszitterekre gondolok! :-) ) Megvan az előnye egyiknek, is másiknak is. Ha megtaláltuk a számunkra szimpatikus jelöltet, akkor mondjuk el neki az elvárásainkat, hogy tud-e vele azonosulni. Meséljünk a gyerekünkről, szokásairól. Utána mutassuk be a gyerekeknek, mert látnunk kell, hogy ők szimpatizálnak-e egymással. Hagyjunk időt az ismerkedésre. Készítsük fel magunkat, és a gyereket is. És amikor ténylegesen ott kell hagynunk az új családtaggal a gyereket, akkor bőven számoljunk az idővel, várjuk meg, amíg a gyerek jelzi, hogy most már mehetsz, mama. Sírva, drasztikusan soha nem hagyjuk ott a gyereket!

Az előbbiekben szándékosan fogalmaztam úgy, hogy családtag. Mert innentől kezdve a családunk része. Az persze ízlés, szokás dolga, hogy ki mennyire fogadja be a családba a segítőt. Én akkor érzem jól magam, ha beilleszkedik a családba, ha leül a gyerekekkel enni, otthonosan mozog a lakásban. Sok bébiszitter szívesen segít a háztartásban. Erről is beszélgessünk, mielőtt kiválasztjuk a nekünk megfelelőt. Ez persze idő. De rá kell szánni, mert a gyerekünkről van szó. Azt is fontos előre tisztázni, hogy meddig tervezi a nálunk való munkát. Csak ideiglenesen, vagy hosszabb távra. Nehogy az legyen, hogy a gyerekünk épp megszokja, hogy más vigyáz rá, amikor az illető bejelenti, hogy talált magának új munkát. Részünkről pedig az a korrekt, ha előre megmondjuk, hogy nagyjából mennyi elfoglaltságot jelent ez neki. Idővel és pénzzel bánjunk korrekten. Érkezzünk, és fizessünk pontosan. Tisztázzuk, hogy mennyi az annyi. (jelenleg mifelénk kb. 800-1500 Ft között mozog az órabér) Persze egyszer-egyszer biztosan belefér a csúszás, de a tisztelet, az legyen kölcsönös. Ideális esetben a gyerek életét végigkíséri egy dadus, de ez ma már nagyon ritka. Én is azt gondoltam, hogy Hajni még az érettségire is velünk jön. De meg kellett értenem, hogy amikor már a bölcsi miatt kevésbé rendszeresen volt rá szükség, akkor tovább kellett állnia. De szerencsére jött Juci. No nem a keleti széllel, úgyhogy egyelőre nem is aggódom, hogy mi lesz velünk, ha megfordul a szél. Kívánom nektek is, hogy ha elkél a segítség, találjátok meg a ti Mary Poppinsotokat, ahogy szerencsére nekünk sikerült :-)

Puszi: Réka