Mikor van itt az idő?

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , ,




Amikor elindítottuk az Anyakanyar oldalát, még csak remélni mertük, hogy kíváncsiak lesztek arra, amit mi el szeretnénk mondani Nektek. Bízni fogtok bennünk, és kérdeztek.  Ti is meséltek, gondolatokat cserélünk, adunk egymásnak sok-sok klassz érzést és tanácsot. Szerencsére ez tényleg így lett, sokszor tiszteltek meg bennünket bizalmatokkal. És mi nagyon szeretünk levelet kapni tőletek. És nem is csak azért, mert jólesik  a sok dicsérő szó és bíztatás, hanem mert általában szuper ötletek is landolnak ilyenkor a levelesládánkban, amelyek bennünket is megihletnek. Egyikőtök kérdezett rá nem olyan rég, tervezünk-e esetleg olyan témát is, ami az anyaság előtt álló csajoknak szól, akik félnek, bizonytalanok, ugyanakkor nagyon bizakodóak is, hogy nekik is menni fog. Ez a levél szó szerint így szólt.

Amikor olvastam ezeket a sorokat, azonnal közlendőm támadt, mert nem olyan régen vált számomra is világossá, hogy miért olyan egyértelmű nekem az anyaság, hogy minden felmerülő feladat ellenére miért tudom olyan nagy nyugalomban, békében, harmóniában megélni ezt. Az a helyzet, hogy nálam ez úgy működött, hogy megtaláltam azt az embert, akinek akármennyi gyereket is szülnék, és nem is volt kérdés, hogy bizonytalankodom-e vagy sem. Ha tényleg szerelmes vagy, akkor ez valahogy szerintem fel sem merül benned, hogy hogy lesz, jó lesz-e, bírod-e majd, élvezed-e majd. Ez egy ellenállhatatlan energia. Őt akarom, és tőle akarok gyereket.

Én azt figyeltem meg, hogy háromféle kapcsolat létezik. Nekem mindháromban volt már részem. Az egyik, amikor annyi sem vagy, amennyi lehetnél. Mert a másik elvesz belőled, és ne legyünk csak a másik féllel szemben szigorúak. Bizony mi is elveszünk belőle. Egy kicsit jobb a helyzet akkor, amikor nem adtok egymáshoz, de legalább nem is vagytok kevesebbek. Ez egyfajta langyos nyugalom, csak éppen nem annyira viszi előre a világot. A harmadik típusú kapcsolat a legjobb. Ilyenkor több lehetsz ugyanis a másik által, és ő is általad. Bármi jöhet, a lényeg, hogy fogjátok egymás kezét, és egymás által így váltok teljesebb emberekké.

Velem és Attilával ez úgy történt, hogy pont egy hónapig Miamiban dolgoztam, és akkor elkezdtem azt érezni, hogy hiányzik nekem. Hogy elmondhatatlanul hiányzik. Futurisztikusan szépnek tűnt a távolból Magyarország, olyan honvágyam volt, hogy leírhatatlan, és amikor repültem haza, és megpillantottam felülről, olyan volt, mintha egy gyönyörű, gyönggyel kivarrt terítő lenne. Hazaérkeztem. Hazajöttem ahhoz a férfihoz, akinek gyereket akartam szülni. Utána nem sokkal terhes lettem.

Attila segítségével könnyű volt az állapotosság és óriási élmény. Az első, majd a második is. Két gyönyörű, édes, okos gyermekem van, minden percét élvezem és megélem az anyaságnak. És szívesen vállalnék még újabb gyereket is. Esküszöm, én bármikor újra készen állok!

Saját történetem után a tanácsom röviden ennyi. Gondoljátok át, milyen kapcsolatban éltek, miben vagytok benne. Akár ennek alapján gondoljátok át, amit én az előbb írtam. Elemezzétek a helyzetet és őszintén, nem hazudva magatoknak ne sajnáljátok az időt arra, hogy egy kicsit elmerengjetek ezen. Olyan ez, mintha a tudatalattiddal beszélgetnél kicsit, hogy tényleg akarsz-e gyereket, és valóban ő-e az a férfi, akit gyermekeid apjának is elképzelsz-e. Az életetek ettől egy új dimenziót fog kapni, és imádni fogjátok!!! Ezt megígérhetem!

Puszi: Gabi