Ma szerencsém volt belefutni egy, az anyaságról szóló tévés beszélgetésbe. És elnézést, de én megint elképedtem. A férfit fogom csak megnevezni, a két hölgyet inkább nem. Azt nem értem az egészben, hogy miért riogatjuk az embereket. Úgy kezdődött a társalgás, hogy Berki Krisztián közölte: a szülés minden nő számára egy rossz élmény. Hát, úgy látszik, hogy a családom tagjai, a barátnőim egy része és én is ufók vagyunk, mert a berki-univerzumból kilógunk ez alapján. Nekem csodás élmény volt a szülésem, nem mondom, hogy minden másodperce sétagalopp volt, de bármikor megcsinálnám újra…
Aztán a két hölgy vendég beszélgetett tovább. Na, ott az egyik azt mondta: az éjszakai felkelés a gyerekhez a nők feladata. Hát, ezzel megint nem értek egyet. Nálunk is én kelek, mivel bizonyos táplálási feladatokat én tudok ellátni, de helyzet esetén apukát is befogom. A szomszédban meg például az alakult ki, hogy anyuka lefejte a tejet, és apuka volt ügyeletben éjjel, mert a napot anyu vitte végig a három csemetével.
Néha tényleg őrjítő, milyen sztereotípiák élnek az emberekben. Minap volt nálunk valaki vendégségben, aki azt mesélte, hogy neki másfél hónapos volt a babája, amikor nem szopott már a kicsi. Megkérdeztem: miért? Ő azt mondta, az anyósa kötötte az ebet a karóhoz, hogy meg kell tanítani a gyereket cumiból is enni… olyan nagyon megtanították, hogy az anyuka mellét már nem fogadta el ezután. Egy másik barátnőm (lehet, hogy ezt írtam már), azért nem hordja velünk babás foglalkozásra a gyermekét, mert olyankor pont alvásidő van a kicsinek. Megkérdeztem: útközben, a babakocsiban nem tud aludni? Hát de, mondta, aztán azt is hozzátette, hogy az anyja arra okította őt, a gyerek csak akkor piheni ki magát rendesen, ha otthon az ágyában szunyókál napközben.
Hű… még szerencse, hogy nekem senki nem adott ilyen tanácsot, mert Rozi egyébként a szabadban és járműben történő alvás nagy szakértője. Vasárnap is elmentünk egy új játszóteret megnézni, itt még nem jártunk. Odafelé bubukált az autóban, amikor odaértünk, keltettem, meghallotta a gyerekek hangját és már ment is. Játszott egy jó nagyot, még a Margaréta-játszótér tervezőjének négy csemetéjével is megismerkedett, aztán az autóban újra bealudt. Ezután kerestünk egy éttermet, én gondosan kiválasztottam a legzajvédettebb helyet, bevittük a babakocsival és az ebédelés végén ébredt csak fel. Falt némi csirkét és már rohant is újra hintázni, a teraszos étteremben vendégeskedő kutyát simogatni és egyéb fontos gyerekfeladatot ellátni.
Minden anyukának azt tanácsolom, magára hallgasson és a gyerekére. Ne régi beidegződésekre és hagyományokra, mert sok felett már jócskán eljárt az idő és megcáfolta a tudomány… mert minap például egy régi Szomszédok-ismétlésben azt mondta Jutka, a tanítónő, azért hagyja sírni a gyereket, mert attól tágul a tüdeje…hát, ez egy jó tévhit, ugyanis a baba tüdeje már születése után néhány nappal elég tág. Ha pedig gond lenne vele, azt a kórházban észre is vették volna. Anyukák, tényleg kettőtökre figyeljetek és úgy alakítsátok ki az életeteket, ahogy nektek a legjobb!
Szabó Patrícia
újságíró, blogger
