Mintha én írtam volna…

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , ,




rekafeherEgy kicsit rendhagyó módon nem a saját gondolataim miatt ragadtam újra tollat. Nem véletlenül. Egy fantasztikus tehetségű művész, egy komoly élettapasztalattal rendelkező nő szavaival nem igen tudnék versenybe szállni. Meryl Streep sorait olvasva persze már tudom, hogy nem is kell. Szinte az összes bennem kavargó, ki nem mondott kérdésre választ ad. Vagy legalábbis közelebb visz ahhoz, hogy megtaláljam azt, amit keresek magamban. Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy pont most talált rám ez a gondolatsor, és egészen bizonyos, hogy aki közvetítette felém, pontosan jókor sodródott az életembe. Mint egy mentor. (És lehet, hogy ő nem is tud róla.)

Két héttel ezelőtt 37 éves lettem. Nem viselt meg. Mert az, hogy hány éves vagyok, nemigen foglalkoztat. Az már jobban, hogy a testem, az arcom hogyan változik. Meg kell szeretnem azt az embert is magamban, aki már nem egy fiatal lány, hanem egy érett nő. Nem akarok hosszasan ezen lamentálni, talán majd egy másik bejegyzésben. Mert ami még ennél is jobban foglalkoztat, hogy hogyan változik a körülöttem lévő világ, és benne az emberi kapcsolatok. Nem feltétlenül rossz irányban. Az elmúlt időszak tele volt meglepetésekkel. Kiszámíthatatlan, és nagyon is kiszámítható reakciókkal. Fájdalmas és örömteli gesztusokkal. Döntések sorával és az ebből fakadó feldolgozásra váró változással. Ez is rendjén való, mert apósom szerint a 37-es év magában rejti az újrakezdést. Döntés, változás, újrakezdés. Leírva nagyon egyszerű. Megélni? Ismertek, nem? Nehéz. Ezek a sorok viszont kicsit helyrepofozták az én érzékeny lelkemet. Nem mondom, hogy véglegesen. De ideig-óráig segítségemre lesz abban, hogy ne marcangoljam folytonosam magam. Ha valami, vagy valaki nem úgy és nem ott és nem akkor, amikor nekem…

meryl streep

Már nincs többé türelmem bizonyos dolgokhoz. Nem azért, mert arrogáns lettem, hanem egyszerűen azért, mert elérkezett az a pont az életemben, amikor nem akarok többé időt vesztegetni arra, ami nem tetszik, vagy fájdalmat okoz. Nincs türelmem ahhoz, hogy eltűrjem a cinizmust, vagy a túlzó és állandó kritizálást. Kiveszett belőlem annak az akarata, hogy arra kérjem azokat, akik nem szeretnek engem, hogy szeressenek, és hogy mosolyogjanak, akik nem akarnak mosolyogni rám. Nem akarok eltölteni egyetlen percet sem ezentúl azokkal, akik hazudnak, vagy befolyásolni akarnak. Úgy döntöttem, hogy nem viselem el tovább a látszatot, a képmutatást, becstelenséget és az olcsó dicsérgetést. Nem tűröm ezentúl sem a hiányos műveltséget sem pedig a tudományos fellengzősséget. És nem hagyom, hogy hasson rám, a ma oly’ népszerű pletykálkodás sem. Utálom a konfliktusokat és az összehasonlítgatást. Hiszek az ellentétek világában, és ezért kerülöm az olyan embereket, akik merev és rugalmatlan személyiségek. Megvetem azt a barátságot amelyben nincs hűség, csak árulás. Nem létezhetek együtt azokkal, akik nem tudják, hogy egy bók vagy egy bátorító szó mennyire fontos. És kifejezetten nehezemre esik elfogadni azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindennek a tetejébe nincs türelmem azokhoz, aki nem érdemlik meg a türelmem.

(Meryl Streep)

Puszi: Réka