Mit sportoljon a gyerek?

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , ,




Gyerekként sosem sportoltam rendszeresen. Valahogy nem voltam egy sportos alkat. Persze mindig volt valami mozgás az életemben, de nem olyan szinten, hogy az életformámmá váljon. Azt nagyon bánom, mert felnőtt fejjel már sokkal nehezebb életmódot váltani. Szerencsére megtettem, és most már 8 éve rendszeresen járok pilatesre. Erről már sokat meséltem nektek.

Amikor megszületett a fiam, sok mindent nem tudtam a gyereknevelésről, nem voltak igazi elveim, de azt biztosan tudtam, hogy a mozgást egész kicsi korától kezdve beiktatom az életébe. Azért, hogy természetes velejárója legyen a mindennapoknak. Ahogy elkezdte az ovit, hetente kétszer vittük a Csasziba úszni. Ez persze nagy macera, de ugyanakkor nagyon jótékony hatásai vannak. Remekül megtanult úszni, és ráadásul volt hol levezetni az igen nagy mozgásigényét. A suliban szerencsére folytatódik az úszás. Az osztállyal tavasszal és ősszel úszni járnak, télen pedig korizni. Tudom, mázlim van, de fontos szempont volt az iskolaválasztásnál, hogy vannak ilyen lehetőségek. Pláne, hogy kötelező a napi tesióra. Sokkal szerencsésebb megoldás ez, mint az osztályteremben, a széttolt padok között úgy csinálni, mintha. A napi robot során is hiába igyekeznénk, nem férne bele ennyiféle sport. Pedig nagyon fontos, hogy gyerekként megismerkedjenek minél több dologgal, megtanulják ezeket a tevékenységeket. Később, felnőttként nagy magabiztosságot ad, ha sok mindenben otthonosan mozog. Ezt is a saját bőrömön tapasztaltam. Sosem síeltem gyerekként például, és nagyon nehéz felnőtt fejjel megtanulni, óriási félelemérzettel a nyakunkban.

A sulival egy időben Beni elkezdett karatézni is. Az iskolában heti kétszer, most már háromszor tartanak edzést. Igazi mázli, hogy tüneményes edzőgárda viseli gondját a lurkóknak. A karate nagy fegyelmet kíván, amit kifejezetten ajánlanak az olyan izgága gyerekeknek, mint amilyen a legtöbb kisiskolás fiú, köztük az én gyerekem is. Nagyon jó tapasztalataim vannak, hálás vagyok, hogy iskolai keretek között ezt is meg tudjuk oldani.

Igen ám, de mivel a férjem és az ő apukája is hajdan vízilabdáztak, így a fiamban is nagy a vágy, hogy megismerkedjen ezzel a sporttal is. Egyébként valóságos kétéltű, imádja a vizet. És az igazat megvallva,  jót is tenne neki egy csapatsport. De a karate és a vízilabda együtt nem megy. Nagy dilemma. Érvek és ellenérvek. Praktikum és vágyak csapnak össze egymással. Jön a tavasz, a jó idő. Megbeszéltük, hogy beleszagolunk a pólóba, aztán meglátjuk. Ha tetszik, váltunk, és megoldjuk valahogy az uszodába jutást. Ha nem, akkor megnyugszunk, hogy jó sportot választottunk elsőre is. A lényeg, hogy nem azon nyűglődünk, hogy sportoljon már valamit ez a gyerek!

Puszi: Réka