Panna és a Csuromvíz

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , , , , ,




gabireka_feherfeketeMindig nagyon örülünk, ha egy igazi vagány anyuka egyszercsak rátalál egy teljesen más, új oldalára, és megvalósítja álmát. Különösen így van ez akkor, amikor az illetőt már régóta kedveljük, azt gondoljuk, szinte mindent tudunk róla. Balázsy Pannát ismertük már gyerekszínészként, tévés- és rádiós műsorvezetőként, most jött el az idő, hogy ifjúsági könyv szerzőjeként is bemutatkozzon. Néhány nappal ezelőtt jelent meg első kötete, a Csuromvíz. Mint két kiskamasz lány édesanyja, igazán közelről látja a korosztály problémáit a közösségben, családban, önmagukkal. Igazán friss, könnyed hangon mesél a 8-9 évesek mindennapjairól, és minden didaktikusságtól mentesen képes történetein keresztül rávilágítani egy-egy problémásabb helyzet feloldására. Hisszük, hogy főhőse sok gyermeknek és szülőnek lesz pillanatok alatt a kedvence.

Ízelítő A vizes buli projekt történéseiből:

Szentesi Szandra most kezdi a harmadik osztályt. Az évkezdés jól indul, leszámítva azt, hogy rögtön otthon kell maradnia egy vacak nátha miatt. Lujzi barátnőjétől tudja meg, hogy furcsa dolgok történnek az egyik osztálytársukkal. A korábban aranyos és kedves Juci mindenkivel összeveszik, magát mindenkinél menőbbnek tartja. És ráadásul ezt szeretett osztályfőnökük, Viki néni megértően nézi, sőt, védeni próbálja a lányt. Szandra hamar meggyógyul, így részt tud venni az iskola nagy környezetvédelmi versenyében. Az osztály hosszas tanakodás után a víz témakört választja, és azonnal belevetik magukat a projektbe. Nagy a tét: A suli legjobban teljesítő osztálya az eplényi sípályán töltheti a síszünetet. A négyhetes verseny során kiderül, miért védi Viki néni Jucit, és az is, hogy Juci valójában egészen más, mint amilyennek mutatja magát. A világ legjobb zsúrja után pedig megtudjuk, ki nyerte az izgalmakkal teli versenyt.

szerzoplusz_bor

Ismerjük a hangodat, sokáig láttunk a képernyőn is hol gyerekszínészként, holnműsorvezetőként – könyvet még nem írtál. Eddig. Milyen volt, rákaptál az ízére?

Sokáig magamban ízlelgettem, és nagyon kíváncsi voltam, megtalálom-e azt a hangot, ami itt van belül, és már többször ki akart kéredzkedni a papírra, még fiatalabb koromban. Aztán egy hétvégi délelőttön leültem a kanapéra, csend volt, a család, de még a kutya sem volt otthon, és elkezdtem írni. Aztán hazajöttek, felolvastam, és azt kérték, olvassam fel megint. Felbátorodtam és folytattam. Nekem bakancslistán szerepel a könyvírás, boldog vagyok, hogy megszületett ez a regény, a szereplők, a történet.

Két lány édesanyja vagy, a regény főszereplőjének, Szandrának is van egy nővére… Mennyi a valóság és mennyi a fikció, avagy magukra ismerhetnek a családtagok, a barátok is?

Valóság és fikció keveredése ez a történet, ráadásul vissza tudok emlékezni a 9 éves önmagamra, amit szintén belegyúrtam a helyzetekbe, gondolatokba. Az sem esik nehezemre, hogy meglóduljon a fantáziám, de egy dolgot elárulok: a bagolyleves tényleg létezik.

Jókat lehet derülni (elég kipróbálni a Bagolylevest), ha kedvet kapunk jó ötleteket átvenni (ki ne vágyna egy igazi csajos anya-lánya napra?), de fontos kérdések is megjelennek. Nehézséget okozott becsomagolni a segítő szándékot ennek a korosztálynak?

Cselesen a felnőttek szájába adtam az okosságokat, akik azért a dicsérettel sem fukarkodtak, szerencsére. Alapvetően a szereplőknek helyén van az esze, a világot szépnek látják, de sokkal reálisabban, mint mondjuk az én korosztályom akkoriban. Megvan bennük a segítő szándék, nyitottak a jóra, a tudásra, érzik, mi a fontos. Szerintem izgi volt a regényben szereplő környezetvédelmi verseny is, jól akartak szerepelni. Csupa olyan esett meg velük, amikről bármelyikünk tudna jó sztorikat mesélni a barátainak.

BP rajzolva

Nagyon élettel teliek a szereplőid, igazán vagány, céltudatos gyerekek, az ő mindennapjaik elevenednek meg – mi alapján válogattad be ebbe a részbe azokat az élethelyzeteket, amikkel szemben találják magukat?

Nem akartam egy cuki történetet, ami csupa rózsaszín. Néhol karcos, néha fáj, néha bátorság kell valamihez, sokszor pedig humorérzék. Az élet is pont ilyen, egy gyerek szemszögéből is.

Sok “ezt még meg kell írnom”-típusú sztorid, vagy épp problematikus témád van még talonban?

Elég a saját lányaimmal eltöltenem egy kis időt. Olyan dumájuk van, szinte naponta tudnék írni egy vicces sztorit. Amikor nekifogtam, egy csomó mindent leírtam egy papírra, és a történet végére még mindig ott maradt sok-sok történet. Tehát rengeteg mindent meg kell még írnom!

Volt/van olyan ifjúsági szerző, vagy akár felnőtt minta a fejedben, akit nagyon szeretsz, és mérhetetlen büszkeséggel töltene el, ha azt mondaná az olvasó, hogy őt is, és most már Balázsy Pannát is nagyon szereti olvasni?

Sose merném magam egy lapon emlegetni a nagyokkal, de persze nagyon boldog leszek, ha szeretni fogják az olvasók a figurákat és a történetet. Imádom Janikovszky Évát, és egyszer készíthettem is vele egy hosszú interjút, amiért igazán hálás vagyok. Gyerekként szóról-szóra fújtam a Hárman a Szekrény Tetején (G. Szabó Judit) mondatait, és rongyosra olvastam Tom Sawyer kalandjait. Huckleberry Finn-t nem kedveltem annyira, de Tom és Becky nagy hatással voltak rám.

csuromviz illusztracio

Sziasztok!

Szentesi Szandra vagyok, és egész szerencsés, mert a 3. b -be járok, jó fejek az osztálytársaim (a fiúk nem mindig), az osztályfőnököm (általában), sőt még a szüleim és a tesóm is. Imádom a fagyit (a Nálunk épp minden a víz körül forog, mert beneveztünk a környezetvédelmi versenybe. Olyan jó csíkoskétgombócost apával), és a csőnacit (kivéve színházban). lenne nyerni! Na, most megyek, mert annyi minden van: gyakorolni a pohárkoncertre, almát vinni a hajléktalan bácsinak, kideríteni, hogy Juci miért olyan fura, bagolylevest főzni …

Szerintünk olvassátok el a Csuromvíz című regényt és mindenre fény derül! Jó szórakozást hozzá! Panna, mi pedig izgatottan várjuk a következő regényedet is!

Puszi: Réka és Gabi