Rajzol a gyerek

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , ,




Mit árulnak el a gyerekrajzok? Na erre a kérdésre tutira nem fogok választ adni, mert nem vagyok szakember. És óva intenék attól bárkit is, hogy házilag kiképezze magát pszichológusnak és elkezdje elemezni gyermeke rajzát. Ahogy böngésztem a különböző oldalak között, bőségesen találtam olyan fórumokat, amelyek készséggel kiokítanak bárkit erről a tudományról. Végül is miért ne? Utána jöhet a házi vakbélműtét. Megmondom őszintén, ilyenkor haragszom erre az információdömpingre, ami árad felénk. Összezavar mindent. Az anyuka elkezd ilyesmiről olvasni, utána óhatatlanul más szemmel nézi a gyerekrajzot, félreértelmez dolgokat, megijed, hogy a gyerekével valami komoly gond van. Szalad fűhöz-fához, a gyerek pedig megérzi, hogy valami baj van vele, aztán még a végén tényleg lesz is. A dömping mellett már csak a félinformációk veszélyesebbek. Én magam is voltam már olyan műsorban, ahol a másik vendég egy gyermekrajzokat elemző illető volt.  Először is kérték, hogy vigyek be otthonról rajzot, amit a fiam készített, már itt kiakadtam. Hogy is gondolták! A kicsi gyereknek is vannak személyiségi jogai!  A másik. Lehet, hogy a szakértő valóban mestere a tudományának, de 3 percben csak annyi információt tud elcsepegtetni, amivel csak zavart okoz, nem pedig tisztáz.

Abszolút hiszek abban, hogy a gyerekrajzok sok mindent elárulnak. Csak nem nekünk, laikusoknak, hanem a szakembernek. Attól, mert egy kisfiú fegyvereket rajzol, még nem feltétlenül kóros az állapota. Hogy hogyan használja ki a felületet, vagy az eszközöket hogyan alkalmazza, az pedig nem csak kortól függ, hanem adottságtól is. Rebeka például már nagyon hamar nagy bátorsággal kezeli az ecsetet és a színeket. Egészen ügyesen rajzol. Talán örökölte nagymamája tehetségét, aki festőművész. Jó mi? Van egy festőművészünk és egy gyerekpszichológusunk is a családban. Talán ezért is vagyok magabiztosabb bizonyos témákban, mert van egy tuti háttér, akik még azelőtt lenyugtatnak, mielőtt komolyabban elkezdenék beparázni dolgoktól. Például attól, amikor a fiam a kistesója születésére rajzolt egy képet ajándékba a kis jövevénynek, ahol a kicsi babát feketével rajzolta le. Kiakadhattam volna, de nem tettem. Fel voltam rá készülve, hogy egy ötéves gyereknek meg kell szoknia az új helyzetet. Egyébként pedig olyan szeretettel készítette azt a rajzot a tesójának, hogy a szívem mélyen tudtam, hogy nem lesz baj.

A lényeg, ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel a gyerekkel, akkor mindenképpen forduljuk szakemberhez. Konzultáljuk vele, vagy esetleg a pedagógussal, hogy szükség van-e segítségre. Először úgysem a gyerekkel beszélgetnek el, hanem a szülővel. Semmiképpen se ültessük le a gyereket, hogy akkor most rajzold le a papát meg a mamát, azzal a céllal, hogy ebből bármit is ki tudunk deríteni. Ne felejtsük el, hogy azok, akik ilyesmivel foglalkoznak, éveken át tanulják a szakmájukat. Pontosan tudják, hogy miket kell figyelembe venni a rajzok vizsgálatakor. A helyzetet, az életkort, a pszichés állapotot, képességet és még ki tudja mi mindent. Persze jó, ha figyelünk a gyerekünkre, de tegyük ezt ésszel. Ne frusztráljuk feleslegesen sem magunkat, sem mást.

Szóval csak nyugi! Ha pedig kérdésetek van, ne feledjétek, hogy remek szakértő csapatot állítottunk össze nektek, nálunk mindig van valaki, aki tud neked segíteni!

Puszi: Réka