Segítség, rosszevő a gyerek!




gabireka_feherfekete1Talán még emlékeztek rá, a fügéről szóló írásunkban ajánlottuk nektek bloggerina-társunk, Terei-Vigh Krisztina oldalát, az Á la carte kulinária blogot, amely azóta átesett egy csodás átalakuláson, és most Ételérzés.hu címen várja az olvasókat. Krisztinától mi azt kértük, hogy adjon nekünk és nektek néhány tanácsot, hogy mit tegyünk, ha a gyerekünk nem akar enni, vagy éppen válogatós. Vendégposzt tehát itt az Anyakanyaron, fogadjátok szeretettel Krisztina írását!

Mit tegyünk, ha nem eszik a gyerkőc?

Az ételekhez kapcsolódó vonzalmam nem újkeletű dolog, terei-vigh krisztinamár pici baba koromban kidülledt szemekkel kapkodtam a csokinyuszi után és igen jó étvággyal rendelkeztem.  Anyukám ideje korán elkezdett főzni tanítani, sokat sürögtem-forogtam a konyhában és mindig igen jó étvággyal ettem, nem voltam válogatós sosem.

Ennek ellenére úgy adódott, hogy amikor végre én etethetek valakit, nevezetesen az én drága leányzómat, állandó akadályokba ütközöm. Még pici baba volt, amikor már mértem a milliket és grammokat, de hiába akartam, hogy a mérleg nyelve jobban belendüljön, az én gyermekem igazán átlagon aluli étkezési teljesítményt produkált. Hiába fejlődött rendesen, ilyenkor mit csináltam? Azt , amit a legtöbb kétségbeesett szülő: elkezdtem utána olvasni a dolognak, majd sírtam, hogy menyire szörnyű anya vagyok, mert nem tudom megfelelően táplálni őt.

 A szituáció, hogy a gyerkőc válogat, alig eszik,  valószínűleg sokatoknak ismerős és nem akarok senkiben illúziókat kelteni, ezért elmondom, ez nem lesz jobb. Legalábbis lassan hat éve nem tapasztaltam változást. Vagyis lesz változás, csak nem a gyerekben, hanem a mi hozzáállásunk változik. És ez épp elég.

Nálunk az étkezés ma is tortúra és azt hiszem, életem egyik legnagyobb kihívását jelenti az a kérdés: mit egyen ma a gyerek? Nem mondom, hogy nincs olyan alkalom, amikor szívesen  földhöz csapnék pár tányért bosszúságomban, de általában,  és szerencsére ebből van több, megoldom a problémát. Ehhez meg kellett kötnöm pár kompromisszumot, meg kell tanulnom megismerni a lányom igényeit (ez folyamatos)  és ki kellett zárnom a kívülről támadókat.

Az évek során kialakult néhány parancsolatom,  amit igyekszem betartani.

  1. Hallgass magadra és a megérzéseidre! Bízz magadban! Hidd el, hogy a gyermekedet Te ismered a legjobban!

Akinek jól eszik a gyermeke, elképzelni nem tudja, hogy lehet motiválni arra egy rossz étvágyút, hogy egyen. Ebből kifolyólag meg lehet hallgatni a tanácsait, de én inkább a saját megérzéseimre hagyatkozom vagy olyan szülő tanácsára, aki hasonló gondokkal küzd.

  1. Légy rugalmas!

Nem kell késégbeesni, ha nem tudunk napi 5-6 adag zöldséget, gyümölcsöt belenyomni a gyerkőcbe. Attól még jó anyák vagyunk. Amit azonban meg kell tenni, hogy a lehetőséget biztosítsuk számára. Mi sokszor eszünk például zöldséget Tami előtt, megkínálom rendszeresen gyümölccsel. Ha kér, adok neki, ha nem kér, akkor nem erőltetem csak azért, mert még nem evett aznap ilyet. Inkább elkezdem én megenni jóízűen, hátha kedvet kap hozzá.

gyerek es zoldsegek

  1. Adj neki azt, amit szeret!

Igen, tudom, nem lehet minden nap üres kenyeret enni meg üres tésztát. De ez utóbbi esetében például meg lehet próbálni a különböző olajokat. Olíva, mandula, mogyoró… ezek nem látszódnak, ízletesek és tele vannak hasznos vitaminnal.  Vegyél elő egy lapot és írd le mit szeret enni a gyerek. Ezeket váltogasd.

  1. Adj neki, amit szeret, de a családi menü ne hozzá igazodjon!

Ez alatt azt értem, hogy ha a húslevest szereti, vagy a tésztát, akkor adjunk neki azt, de magunknak főzzünk változatosan. Igen, tudom, kinek van erre ideje? De érdemes rászánni valahogy. Ha látja, hogy mi mást eszünk, idővel biztosan megkóstolja. Kérdez róla, az mi, ez mi, milyen az íze stb. Ajánljuk fel, hogy kóstolja meg, szagolja meg.

  1. Vond be az ételkészítésbe, a vásárlásba!

A közös főzések kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy ha nem is eszi meg, de ismerje meg az alapanyagokat. Szeresse meg az illatukat, kóstolja meg a fűszernövényeket. Nekem az a tapasztalatom, hogy főzés közben mindig nagyobb az étvágy, legalábbis Taminál így szokott lenni. Főzök valamit, amibe kell például répa, akkor eszébe jut, hogy ő szereti a répát és megeszik egyet. Ilyen eset volt az, amikor megszerette a kesudiót, amit azóta is imád. Egyik ételbe kellett, megkérdezte mi az, elmondtam, ő pedig épp úgy gondolta, hogy megkóstolja.  Így szerette meg a petrezselymet, a bazsalikomot és a gyömbér illatát. Felismeri az avokádót, a mangót, ismeri a fűszereket. Ezek  fontosak ahhoz, hogy megalapozzuk a későbbi étkezését. Én hiszek abban, hogy most még nem kóstolja meg, de idővel ez változni fog, és elkezdi érdekelni nem csak például a gyömbér illata, hanem az íze is. Ehhez azonban kitartóan mindig be kell vonni az “alkotási” folyamatba is.

two funny cooks

  1. Ismerjük a gyerekünk motivációját!

Fontos meg tudni, miért nem eszik a gyermek. Mint említettem, nálunk mindig voltak nehézségek, de a drasztikus változás akkor következett be, amikor Tami elkezdte a bölcsit és megismerte a klasszikus menzai kosztot. Az oviban tovább romlott a helyzet, ráadásul nem is tudtam reprodukálni a menzai ételeket.El kell fogadni, hogy a menza az menza, és nem kell tudni úgy főzni, ahogy ott. Hosszú távon biztosan jobban jár az egész család. A gyerek meg egyen otthon mást.

Az idő előrehaladtával egyre jobban megismerjük a kicsi lelkivilágát, azt, hogy mi érdekli, mi mozgatja. Ismerek olyan kisfiút, akit az avokádó is nagyon tud motiválni. A rosszevő gyerekeket általában az étel nem motiválja. Tami számára az evés egy olyan elfoglaltság, ami a játéktól veszi el az időt. Tehát ha le akarom kötni az evéssel, akor ki kell találni valami sztorit, játékot hozzá. Többször próbáltuk és jelentem, működik. A belső motivációt kell megkeresni és abban segíteni őt, hogy ezt megtalálja az evés kapcsán is.

  1. Ne erőltessük az ételt!

Ebbe a hibába sajnos számtalanszor beleestem az elmúlt közel hat év során, de nem működik. Csak rontunk a helyzeten, úgyhogy én nem támogatom és nem alkalmazom az étel erőltetését. Az étel, a családi étkezés egy nagyon pozitív élmény és ha azt szeretnénk, hogy ez megmaradjon a lelkében felnőtt korára is, akkor ezt a képet meg  kell őriznünk a jelenlegi nehézségek ellenére is.

  1. Tálaljunk szépen!

A kreatív tálalás hatékonysága, mint minden más, gyerek függő. Taminak fontos, hogy egy étel hogy néz ki, ebben kap is ráhatást bőven tőlem. Épp ezért imád játszani az étellel és imádja, ha én játszom vele, azaz valamit kirakok, formázok abból az ételből, amit kap. Manapság már Ő maga is kitalál formákat,  amiket kiszab. És itt a lényeg. Kiszab. A szájával. Legutóbbi ilyen esetünk a retek karikából készült emberke volt, akinek a testét ki kellett harapdálni, hogy legyen láthatóan keze, lába. Azt mondanom sem kell, hogy a kiharapott részeket megeszi, tehát rögtön célba értem, mert eszik. Sokan nem értenek azzal egyet, hogy az étellel lehet játszani, de én azt az elvet vallom, hogy miért ne? Amennyiben nem okoz kárt másban, miért ne tehetné? Azért mert az oviban, iskolában ne lehet, otthon miért ne lehetne? Hagyjunk szabadságot a gyermek kreativitásának és talán néhány falat is lecsúszik közben.

talaljunk

  1. Együnk kézzel, vagy nem megszokott evőeszközzel!

Ezzel most lehet, hogy sokan vitatkoznának, hisz a mai társadalom úgy működik, hogy minél előbb evőeszközzel együnk, és az ételt minél kevesebb alkalommal fogjuk meg kézzel. Sok kultúrában ez azonban nem így van. Közelebb kerülnek ezáltal az ételhez, más érzés lesz elfogyasztani. A gyerekek kifejezetten szeretik kézzel enni a tésztát, a darabos, kevésbé koszoló ételeket. Én szoktam hagyni Taminak a kézzel evést, tudja, hogy itthon szabad, oviban nem szabad és ez a lényeg.

A másik érdekes tapasztalás a gyerekeknek a pálcika. Lehet kapni kifejezetten gyerekeknek való pálcikát, ami kicsit kisebb és a végén van egy figur,a ami összefogja a két pálcika végét. A darabos ételekhez adhatunk pálcikát, imádni fogja, hogy azzal kell a szájába tenni az ételt. Észre sem veszi, hogy eszik, mert teljesen leköti, hogy a pálcikával felvegye a tányérról például a tésztát.

A téma lezárásaként csak annyit tudok tanácsolni, hogy a legeslegfontosabb az, hogy szeretettel és óriási türelemmel, kreativitással álljunk a problémához. Az, hogy a gyerekünk nem eszik rendesen, vagy éppen válogat, nem a személyünk ellen irányul, egyszerűen Ő ilyen. El kell fogadnunk. Így szeressük, ne akarjuk megváltoztatni, vagy maximum csak úgy, hogy ne érezze azt. Legyünk nyitottak és mutassunk példát azzal, hogy egészségesen, változatosan eszünk, hogy élvezettel főzünk, hogy élvezzük az étel ízét, kinézetét, illatát és legyen meg bennünk a hit, hogy ez igenis számít és a jelenlegi egy átmeneti állapot.

Sok sikert mindenkinek!

Terei-Vigh Krisztina

Ételérzés.hu

(fotó Krisztináról:

Feel like a Model/ Grossmann Gabriella)