Szeretem az őszt! Az illatait, a színeit. A vénasszonyos őszt, amikor a ropogós avarban lehet sétálni. És a hűvösebbet is, amikor már titokban befűtünk, mert még nem időszerű, de már jól esik. Behúzódunk a jó melegbe egy jó könyvvel, vagy egy jó filmmel.
Minden évszaknak megvan a jellegzetes íze is. Az őszé nekem a szőlő. Na és a sütőtök. Ez nyilván gyerekkoromra vezethető vissza. Ősz vége felé jártunk, amikor a nagypapám először vette fel a fekete kucsmáját, vette kezébe a lestrapált barna, bőrtáskát, és bottal a kezében lebicegett a kamrába, hogy felhozza az első adag fát, amivel be lehet fűteni a cserépkályhába. Szinte hallom ma is, ahogy nyílik a kályha vas ajtaja, ahogy dobálja be a fát, ahogy ropog a tűz. Milyen finom meleget adott. Odatoltuk a fotelt, és a talpunkat melegítettük a cserepeken. A kályha tetején meg a sütőtököt, amit a nagyi megvett a zöldségesnél, megsütötte, és így tartotta melegen nekünk. Mert az úgy finom.
Ő mindig ki tudta választani az igazán édes tököt. Milyen bosszantó tud lenni, ha megsütöd, vágyod az ízét, és nagyon nem ezt kapod. A sütőtökkel való első igazán meghatározó élményem ez, persze nem így találkoztam vele először. Hiszen már az én babakoromban is klasszikus bébi étek volt a sütőtökpüré. De aztán ki is fújt a dolog. Mert a sütésen és a pürésítésen kívül másra nem is használták a háziasszonyok. Ma viszont annál inkább sztár! Hiszen szerencsére a hazai konyhakultúra is felfedezte magának, hogy milyen változatosan lehet elkészíteni a sütőtököt. Azt sem mellékes megemlíteni, hogy milyen sok vitamint, ásványi anyagot tartalmaz. A-,B-,C,-E-vitamin van benne, és rengeteg kálium. A magas vérnyomásúaknak éppen ezért nagyon ajánlott.
Talán már említettem nektek, hogy én a babáimnak édesburgonyával társítottam a sütőtököt. Így készítettem pürét. Picit nagyobb korban egy kis natúr csirkemellel kiegészítve. Imádták. Az édesburgonyás sütőtök még köretnek sem rossz, csak ha felnőtteknek tálalod,a sót ne hagyd ki belőle. Amikor kicsik voltak a gyerekek, annyira megszoktam, hogy sótlanul eszem, (mert persze folyton eszegettem velük a kajájukból), hogy néha még most is kapom a kritikát, hogy sótlan a főztöm. Kár, hogy szándékosan hozzászoktatjuk magunkat a túl sós ízekhez, mert ezzel rögtön el is veszítjük a zöldségek igazi ízét. Arról nem is beszélve, hogy mennyire egészségtelen a túlzott sóhasználat. Mértékkel, és jó minőségű sót használva persze csak kiemeljük a ételek karakterét, és maguknak sem ártunk vele.
Na de vissza a sütőtökhöz! Előételként, parázson sütve pillanatok alatt csodát készíthetsz. Kb. 3 cm vastagságú szeletekre vágd fel, süsd 3-4 percig, ha kész, apróra vágott chilivel ízesítve, olivával permetezve, egy kis ruccolával tálalva készen is van a remek előétel. És az igazi lélekmelegítő, ami ilyenkor ősszel, sőt egész télen nagyon jól esik: a leves. Számtalan ízesítési és elkészítési formával találkoztam már, most a Chefparade-ban tanult receptet ajánlom figyelmetekbe.
Narancsos sütőtökkrémleves pirított tökmaggal
Hozzávalók:
- 1 kg sütőtök + 2 szem közepes krumpli
- 50 g vaj
- 500 ml zöldségalaplé
- 200 ml főzőtejszín
- 2 narancs facsart leve és reszelt héja
- só, bors, kakukkfű
- olívaolaj
- 5 dkg tökmag
A zöldségeket megpucolva nagy darabokban egy sütőtálcára tesszük, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk kakukkfűvel és meglocsoljuk olívaolajjal. Előmelegített sütőben 180 fokon puhára sütjük, körülbelül 25 perc alatt. Egy lábasban vajat melegítünk, és ezen megforgatjuk a megpuhult zöldségeket. Lassacskán felöntjük az alaplével, és közben folyamatosan turmixoljuk. Ha már krémes, feltesszük főni a tűzhelyre, főzőtejszínt adunk hozzá, összeforraljuk. A legvégén, miután levettük a tűzről belefacsarjuk a narancs levét, és belereszeljük a héját. A legvégén egy száraz serpenyőben megpirítjuk a tökmagot – levesbetétként, díszítésként használjuk.
Van kedvenc sütőtökös receptetek? Írjátok meg nekünk, örömmel veszünk minden további jó ötletet! A leves receptje pedig letölthető itt: Narancsos sütőtökkrémleves. Jó étvágyat!
Puszi: Réka
