Szelektív memória

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , , ,




patricia es roziAz anyukák memóriája szelektív  – állapítottuk meg nem egyszer már anyukatársaimmal. És itt nem magunkra gondoltunk, hanem ami anyukáinkra. Mert a mi anyukáink nem emlékeznek arra, hogy mi hisztisek lettünk volna.  A mi anyukáink ellenben úgy emlékeznek, hogy mindenkinek kedvesen köszöntünk és időnként egyedül is órákig eljátszottunk a szőnyegen. H. barátnőm férjének anyukája meg úgy  emlékszik, hogy a fia már 4 hónaposan pohárból ivott. Igaz, ilyenkor még fekszenek úgy nagy általánosságban a gyerekek, de sebaj. Egy másik kedves ismerősöm anyósa pedig úgy emlékszik, az ő fia rendben végigülte a háromórás vonatutat fel Budapestre, nem járkált úgy, mint most az unokák. Az anyukák nem emlékeznek arra, hogy néha milyen piszok nehéz a gyereknevelés. Az anyukák úgy tudják, talán egyszer, ha rá kellett szólniuk hangosabban valamelyik gyermekre, maximum kétszer. És földre sírva magát ledobó gyereket pedig nem is láttak soha. Talán a szomszéd faluban, ha volt egy… És a pelenka elhagyása is könnyen ment, sose csurgott be semmi, talán, ha félszer, és a ciciről való leválás is könnyen ment, egyszer csak megszűnt az igény és kész. Az anyukák nem kaptak idegzsábát attól sem, amikor másfél óra alatt sikerült elindulni otthonról, mert nem az a cipő, nem az a kardigán és sapka kellett. Az anyukák szerint nem volt vita, csak kedves öltözés, némi meséléssel fűszerezve.

szelektiv memoria

Az anyukák csak a szépre emlékeznek. Mi pedig csak reménykedhetünk, hogy a mi memóriánk is egyszer ilyen szelektív lesz és nem fogunk arra gondolni, hogy megint megszökött a gyerek a játszótérről, huszadszor szóltunk, hogy ne kergesse a galambokat és megint elvette a kis félős, ugyan kétszer annyi idős fiú játékát a játszótéren. Talán így védjük meg a mi gyerekeinket attól, hogy ne a nehézségekre figyeljenek, ne azoktól féljenek, hanem bátran vágjanak bele a szülővé válás folyamatába… Ja, mondtam már, hogy Rozinak nem is volt olyan szörnyű a fogzási időszak? És egyszer sem sírt úgy, hogy órákig kellett volna vígasztalni… jézusom, kezdek én is átváltani a másik üzemmódba?

Szabó Patrícia

újságíró, blogger

Nesze!szer blog