Szeretetcsomag

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , , ,




patricia es roziMinap azon gondolkodtam, miután a nyolcszázkilencvenhatodik puszit adtam Rozinak, hogy hogy is van ez az egész. A csecsemő mindig arra készteti az embert, hogy újabb pusszantásokat nyomjon a combjára, az arcára, a puha kis hasára, a talpára. Hogy öleld,  hogy simogasd. Olyan, mintha ő, aki egy nagy szeretetcsomag, annak te is adjál egy nagy szeretetcsomagot. Persze, nem hiszem, hogy valamit egetrengető bölcsességet tudnék ezzel mondani, csak annyira jó, hogy így „lehet ezt a szeretést csinálni egyfolytában”. Olyan, mintha ilyenkor a szülő feltankolná ezer puszival és milliárdnyi gyengédséggel a babát. Megalapozzuk azt, hogy a szeretet legyen az élete alapja. Ha majd nagyobb lesz, legyen hová visszafutnia „tankolni”, ha lemerül a készlet, ha bánat van, vagy csak ha fáradt. És ha felnőtt lesz, legyen mire visszagondolnia.

rozi_

És lehet, hogy nekünk is jó lesz majd visszagondolni. Neki pedig lesz az életkéjének egy stabil alapja, amire építkezhet. Régebben mondtak ilyeneket: túlszereti a gyereket. Szerintem pedig ilyen nem létezik. Aki ilyet mond, az nem tudja, milyen a szeretet. Mert az végtelen, nem lehet adagokba porciózni és nem lehet kimérve kérni. A szeretet az van. Az egy szál, egy kapocs, ami összeköt bennünket. Nem póráz és nem is kötelező a jellege. Van, kialakul és tudod, hogy soha, de soha nem tudsz szeretni így és ennyire mást. És soha, de soha nem szabad elmulasztani a pillanatot, amikor pont úgy érzed, adnod kell egy puszit, simogatást a babádnak, vagy csak megdicséred, mert ügyesen felállt. És ha valaki azt mondaná: túlszereted a picidet, mosolyogj belül rajta egyet és tudjad, nehéz lehet neki, mert nem kapott annyi szeretetet, mint amennyit te tudsz adni a babádnak!

Szabó Patrícia

újságíró, blogger

Nesze!szer blog