Időről időre érdekes témákat dobtok fel nekünk, ti, kedves olvasóink, amiket mi tényleg nagyon jó szívvel veszünk. Egyrészt, mert nekünk is jobb úgy írni nektek, hogy tudjuk, mi érdekel titeket, másrészről olyan dolgokra hívják fel a figyelmünket, ami még számunkra is újdonság, de nagyon jó, hogy ily módon mi is értesülünk róla.
Szuperérzékeny gyerek tárggyal kaptunk nemrégiben egy levelet, amit kíváncsian olvastunk. Nem gondoltuk volna ugyanis, hogy ez tényleg egy létező kategória, és nem csak egy jelző. Valóban egy olyan tulajdonság, ami nem is kevés embert érint. A www.szupererzekenyek.hu oldalon egy tesztet is találtam, külön felnőtteknek, külön gyerekeknek való kérdésekkel, ami alapján magam is könnyen eldönthettem, vajon szuperérzékeny vagyok-e, illetve, hogy Attila és Anna érintettek-e a témában.
Na de nem szaladok ennyire előre, 
bár fogok még írni erről az érdekes dologról még, az biztos. Minden ötödik ember, kortól és nemtől függetlenül szuperérzékeny. Amerikában több mint egy évtizede foglakoznak a témával azért mert teljesen másra van szüksége egy szuperérzékeny babának és az anyukának is, mint azt gondolnánk. A kérdés társadalmi jelentőségű, hisz valóban nagyon sokan érintettek. Ha szuperérzékeny a babátok, jó ha ez mielőbb kiderül számotokra, mert így olyan felnőttkorhoz tudjátok gyereketeket segíteni, amiben a tehetségük kibontakozhat. Ahelyett, például hogy problémák halmaza nyomasztaná őket folyamatosan.
Ahogy egy kicsit elmélyedtem a témában, azonnal éreztem, engem ez a dolog nagyon érdekel. Nem bírtam ellenállni kíváncsiságomnak. Kitöltöttem a tesztet. Olyan ez, mint amikor egyszer csak megérted magad. Újra rájöhettem, nincsenek véletlenek. Kiderült ugyanis a teszt kitöltése után, én is szuperérzékeny vagyok, csakúgy, mint Anna. Ezzel a tudással pedig ismét közelebb kerültem magamhoz, a saját magam megértéséhez. Egyszerre vagyok nyitott és zárt. Szeretek befogadni dolgokat, csodálni műalkotásokat, hallgatni zenét, de ezzel párhuzamosan mégis sokszor érzem azt, hogy szeretnék egy ingermentes környezetben lenni. Túl mozgalmas napokon szükségem van arra, hogy csak magamban legyek. Nem szeretek kávét inni és nem szeretem a háttérzajt. Először azt hittem, hogy a szinkron miatt alakult ez így. Ott ugye folyamatosan halljuk a fülhallgatóban az eredeti szöveget. Aztán most kiderült, ez egy teljesen normális reakció egy szuperérzékeny ember esetén. Érzékeny vagyok a részletekre, mások hangulata hatással van rám, tudatosan elkerülöm az erőszakos filmeket és tévéműsorokat. Ilyen és hasonló állításokat tartalmaz a teszt a felnőttek esetén, a kérdés, az, hogy ezekből az állításokból mennyi igaz rátok. 
Én nagyon magas pontszámot értem el, nem is kérdés, hogy szuperérzékeny vagyok. Gyerekek esetén kérdés például, hogy panaszkodik-e, ha szúrós a pulcsija, szereti-e a nagy meglepetéseket, vannak-e jó megérzései, tűri-e a változásokat, korához képest szokatlanul nagy-e a szókincse, perfekcionista-e, a csendes játékokat kedveli-e. Megannyi kérdés, amiből kiderülhet, milyen babátok született. Szerintem mindenképpen kattintsatok, a szuperérzékenységről szóló honlapon mindkét tesztet megtaláljátok.
A szuperérzékenység normális, öröklődő, jellemzője a részletek kifinomult érzékelése és könnyen előfordul az ingerek által történő túltelítődés. Most olvasok róla könyveket, majd igyekszem beszámolni róla, hogy miként kell másként hozzáállni a dolgokhoz nekünk, szuperérzékeny embereknek, ill. hogy mi az, amiben Annával másfajta nevelést kell kövessek ennek következtében. Úgyhogy a témához még visszatérünk!!!
Puszi: Gabi
