Társasjáték-toplista

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , ,




Egy gyerekzsúr kapcsán kérdezte meg az egyik ismerősöm az ünnepelt anyukáját, hogy mit vegyenek a gyereknek. Egy társasjáték volt az ötlet, amire az ünnepelt anyuka azt reagálta, hogy csak azt ne. Ha nem akarnak vele kiszúrni, akkor társast ne vegyenek. Állj! Tudom, most sokan azt mondják magukban, hogy még ilyet! Hogy mondhat egy szülő ilyet. Meg egyebek. De vajon nem a társadalmi elvárások mondatják, jelen esetben, gondoltatják velünk ezeket a szavakat? Ha igazán mélyen belenézünk a saját szemünkbe, (amihez egy tükörre mindenképpen szükség lesz), akkor is azt gondoljuk, hogy ugyanolyan lelkesedéssel ülünk oda a társasjátékok mellé, mint gyerekként? Szerintem ez az anyuka tök őszinte volt. Ennyi. Azt mondta, amit gondolt. Néha én is nehezen kapok kedvet a társasokhoz, hiszen nem ugyanazt az izgalmat adják, mint amire emlékszünk fiatalságunkból. De ha jól választunk, akkor óriási élmény lehet egy-egy társas parti. Ezek a mi kedvenceink!

Karácsonyra kapta a fiam a Gazdálkodj okosan felújított változatát. Csodás új bútorokkal. Kicsit az arányokra figyelhettek volna, de a játék akkor is jó móka, ha egy lakás 700.000 Ft-ért a miénk lehet. Hitelre! Természetesen. Mert a játék az életre tanít.

Elég sok időt töltöttünk Anita barátnőmékkel Balatonon. Esténként, amikor a gyerekek már elaludtak, óriási Scrabble partikat rendeztünk. Teljesen rákattantunk. Persze gyerekekkel is jó móka, de talán ezzel a játékkal vissza lehet hozni magunkban a játékos gyereket.

A keresztlányunkat látogattuk meg egyik hétvégén. Két bátyja van, akik, hála szüleiknek, még nem tartják cikinek, ha le kell ülni a kicsivel, vagy velünk, nagyokkal játszani. Hosszas tanakodás után, a társasjátékok tucatjából, az Activityt választottuk. Tanulságos volt. Gyönyörűen kirajzolódott, hogy ahogyan haladunk előre a korban, mennyi gátlás ragad ránk. A mutogatós játékra gondolok. Az Apukák megizzadtak, miközben vették az akadályokat. Mi meg persze jókat röhögtünk. Neeem, nem rajtuk. Csak velük.

Végül két régi kedvenc. Az egyik a malom, amit sosem lehet megunni. Ez is tipikusan olyan játék, amiben a szerencse mellett, az ügyesség is számít. Én ezeket szeretem a legjobban. És az ilyen típusú játékokat ajánlom azoknak a szülőtársaknak, akik most kezdik újra felfedezni a játék örömét.

A másik ilyen klasszikus a marokkó. Türelemjáték, és ügyességi játék a javából. Azt is megmutatja, hogy milyen egyszerű dolgokkal, milyen jókat lehet játszani. Ami valljuk be, a mai fiataloknak nem is olyan természetes tapasztalás.

Tudom, hogy sok szülőnek evidens, hogy nap, mint nap közösen játszik a gyerekeivel. De vannak sokan, akik számára ez nem olyan természetes. Főleg nekik szánom ezeket a sorokat. Semmi esetre sem azzal a céllal, hogy bűntudatot keltsek bennük. Sőt! Inkább arra akartam rávilágítani, hogy ez a világ nagyon kevéssé szól arról, hogy megtanítson bennünket élvezni az életet. Szinte mindent kötelességként élünk meg. Programszerűen tervezzük a gyerekekkel közösen töltött időt, amitől sokan érezhetik joggal, hogy még egy kötelesség. BRRRR. Hátha sikerült kedvet csinálnom egy kis társasozáshoz. Mert azon túl, hogy igazán élvezetes estéket tölthetünk a családunkkal, nagyon sok mindenre megtanít bennünket. Pl. veszíteni, vagy akár nyerni. Kinek mi a gyengéje.

Vasárnap van, szóval társasozásra fel! Jó lesz, meglátjátok!

Puszi: Réka