Úton hazafelé

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , , , ,




patricia es rozi15.45. Megérkezem Roziért a bölcsibe.

15.46. Anya, anya! Kiabálás, bújás, menjünk haza, itt a Mikó, ebédeltem, aludtam és sorolja a napi történéseket.

15.47. Elindulunk a csoportból kifelé.

15.48. Nem, mégsem megyünk sehová, forog-pörög, a legjobb barátjával játszik, akinek megérkezett, közben futott be az anyukája. Ő is sietne, postára menne, de ez veszett ügynek látszik ma.

15.52. Feljutottunk a lépcsőn az ő öltözőjébe, végre talán átvesszük a másik cipőt.

15.55. A barátját pelenkázni kell, ő is feljött, Rozi rohan megnézni őt és megtudakolja, az kinek a csizmája, mert nem az enyém. Tisztázzuk, hogy a pajtása anyukájáé. Megnyugszik.

15.57. Észleli, hogy senki nincs a Katica csoport szobájában, beül egyedül olvasni.

15.59. Megmutat egy traktort, két markolót és egy bácsi bábut, mert én azt még nem láttam.

16.02. Rimánkodom, mondom, egyedül elindulok haza. Pápázom. Komolyan a szándékaim.

16.05. Már az öltözőben vagyunk.

16.10. Sikerült ráadnom a nadrágot. Ennek örömére fejen állás következik.

16.15. Anya, én csinálom, egyedül – és már veszi is fel a csizmáját és mondja: kacsaláb! Aztán szól, hogy segítsek, mert a cipzárt nem tudja felhúzni.

16.17. Megjött Marcikáért is az anyukája és az apukája, a szülők hosszú tanulmányozása folyik, mert őket nem látja olyan gyakran, más időben közlekednek. Arcdiagnosztikával is foglalkozik a gyermek.

16.20. Levánszorgunk a lépcsőn, egyedül-egyedül – nem segíthetek ugye, ő már nagy lány. Alsó csoportba való kurjongatás következik: sziasztok, hazamenni Rozi! – és elindulunk.

rozi hazafele

16.22. Messzire nem jutunk persze. Az udvaron lévő egy darab pocsolyát igyekszünk maximálisan kihasználni, ketten ugrálunk benne.

16.30. Kijutottunk a bölcsi ajtaján, hurrá!

16.35. Szia kalapka bácsi! – üdvözöljük a szomszédban idegesen kalapáló bácsit, aki rendszeresen felébreszti egyébként a fúrásával-faragásával-kalapálásával a bölcsiseket. Bácsi biccent, Rozi pedig a virághagymákat tanulmányozza.

16.40. Már az utca felénél tartunk, van két kavicsunk és majdnem elszívtunk a földről egy cigarettát is. És negyvenszer szóltam rá, ne menjen az úttest szélére és a sáros pocsolyát inkább kerüljük el. Nekem meg valahogy a hirtelen mozdulatainál az infarktust kéne, amikor pont egy nagyobb autó jön arra.

16.45. Sikerült köszönni a két gyereknek, akik arra jöttek és becseréltük a kavicsokat másik kavicsokra, mert azok szebbek voltak.

16.55. Kukucsolós játékot játszunk az utcában lévő mini fodrászat üzletben lévő vendégeivel. Én türelmesen várva videózgatom őt, miközben próbálom a babakocsiban lévő cuccomat felügyelni és azt is, Rozi ki ne fusson az úttestre.

17.00. Megsimogattunk egy nagy kutyát és újabb dalokat énekeltünk el, nem, zöldségeshez nem megyünk, a kocsiba nem ülünk be. Nincs alma, kész.

17.05. Már a templomnál vagyunk a sarkon, elvesztettük egy száraz falevél szárát, bekopogtunk a szuterének ablakán és mindenkinek illedelmesen, ám szépen kiabálva köszöntünk.

17.07. Már buszt is láttunk, kettőt is, mindkettő kék volt, hosszan néztük.

17.10. Átértünk a nagy úttesten és kiderült, nagyon sok bogyó van a bokrokon. Eddig nyolcat gyűjtöttünk össze, mind piros és kézben kell hozni őket. Lassan, meg ne sérüljenek, nyilván dombon felfelé, miközben a babakocsit is próbálom tolni.

17.15. Már a kapuban vagyunk. Idáig cipeltem a sarokról. Nyomom! – kiabálja Rozi és becsengetünk saját magunknak, de nem vagyunk otthon.

17.17. Nyolcadszor csengetünk, közben a kutyák is előkerültek és elvitték magukat sétálni.

17.25. Az oroszok már a spájzban vannak, mi pedig végre az előszobában….

Holnap nem viszem magammal a babakocsit és kihúzok a délutánból másfél órát a néhány utcával arrébb lévő bölcsiből való hazatérésre. Most pedig leülök, iszom egy bögre kávét, rágyújtok egy cigire és pihenésképpen megnézek valami jó romkomot. Ja, nem dohányzom,  Rozi pedig túrórudit kér és rajzolni szeretne… legalább három másodpercig nem voltam anyuka üzemmódban!

Szabó Patrícia

újságíró, blogger

Nesze!szer blog