Virágvasárnap

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , , ,




Az én lelkem már annyira vágyja a tavaszt! Napsütést, virágillatot, színeket. Fel szeretnék ébredni, frissen, üdén nekivágni egy-egy napnak. Napok óta járom az országot, esténként majd megfagyunk, pedig volt ennél hidegebb a télen. Gondolom a biológiai óránknak furcsa ez a zord időjárás, hidegebbnek érzi a hideget is.

Tegnap Szlovákiában játszottunk, az ott élő magyaroknak. nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire más így találkozni a közönséggel. Ahova megyünk, mindenhol szeretnek minket, de a határokon túl szinte tapintani lehet a közönség odaadását. Hosszú-hosszú percekig nem engedtek le a színpadról minket, és nem maradhatott el a gyönyörűséges virágkosár.

Virágvasárnap van. Összegyűjtöttem nektek pár dolgot a mai nap jelentéséről, a népszokásról. Böngésszétek át a gyerekekkel! Aztán feltétlenül nézzétek meg a videóinkat! Hátha ihletet kap a természet és elküldi végre a tavaszt!

Húsvét előtti vasárnap, a római egyház elnevezése szerint Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap. Nevét az e napon szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenettől kapta, amit az egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendelt el. A 7. századi bobbiói misszálé szerint a pálmaszentelés már ismert volt, körmeneteket e napon pedig már a 6. században is tartottak.  A római liturgiában a 10. században találkozunk a pálmaszentelés és a körmenet rendjével. Sebastian Franck tudósítása szerint ezen a napon a hívők telehordták a templomot pálmafákkal és összekötött ágakkal, ezeket megszentelték, s a zivatar, a villámcsapás és tűz ellen használták. Jézus szamáron ülő alakját körülvezették a városon, miközben énekeltek, a szamarat megdobálták pálmaágakkal, amiket aztán mindenféle varázslás űzésére használtak. A 15. századi pozsonyi misszaléból kitűnik, hogy a körmenet a nép és az énekesek dramatikus mozdulatokkal illusztrált részvételével zajlott le. Bod Péter írja e napról, hogy „… valami berkeket vagy zöld ágakat szednek; melyeket az után egy ’s más babonára vissza élnek”. – Azokban az országokban, amelyekben a pálmafa nem honos, azt a tavasszal korán bimbózó ágak – fűzfa, rekettye – helyettesítették, mint nálunk a barka. Ezért a szertartást nálunk barkaszentelésnek is nevezik. A szentelt barkához – éppúgy, mint a pálmaághoz – számtalan hiedelem fűződött, s ezek változatait Európa-szerte megtaláljuk. Nálunk a hívők maguk vitték a templomba a barkát. Göcsejben az iskolás gyermekek a tanító vezetése mellett szombaton ünnepélyesen mentek a barkáért a közeli erdőbe vagy hegyre. Az ágakat másnap az oltárt környező falakhoz állították. Az ország nagyobb részében általában azt tartották, hogy a barkát nem szabad bevinni a szobába, mert akkor sok lesz a légy. Egercsehiben az istállóban a gerenda fölé tették, s amikor zörgött az ég, bedobták a tűzbe, és elégették. Hontban, Nógrádban az eresz alá dugták, hogy megvédje a házat a tűzvésztől. A szobába itt se vitték be, nehogy sok légy, rovar legyen a házban és a tojások „befulladjanak”. Gömörben a szentelt barkát a dögvész ellen használták, máshol a lovaknak adták, hogy jól menjenek. Szegeden egy-egy barkaszemet lenyeltek a hideglelés ellen. Baranyában a szentelt barkát kivitték a mezőre, s a föld négy sarkába egy-egy szálat tűztek, hogy az Isten oltalmazza meg a termést. Néhol a rokonok,  jóbarátok sírjára is tűztek egy-egy barkaágat. Az Ausztriából, Németországból ismert szamárháton ülő Jézus-szobor körülhordozására csak a szlovákiai Bártfáról van 15. sz.-i adatunk.

 (Irod. Veit, L. A.: Volksfrommes Brauchtum und Kirche im deutschen Mittelalter (Freiburg, 1936); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Pascher, J.: Das liturgische Jahr (München, 1963); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából (Bp., 1973).

És akkor gyertek velünk virágot kötni! Talán tudjátok már, ha virágokról van szó, akkor van egy kedves barátunk, aki segít nekünk ügyesebbé válni dekorációs és virág-ügyekben. Mestertől tanulunk, hiszen ha megnézitek Németh Attila és a Plantomime munkáit, akkor nem kérdés, hogy igazi varázslatokat láthatunk. Igyekszünk néhány fortélyt ellesni, úgyhogy most akkor jöjjön egy kis tavaszi hangulatú virágkötés!

És ha már ott voltunk, mindjárt több leckét is vettünk, meg hát ugye mindenkinek jár egy csokor virág, nem igaz? Persze ha éppen nem ilyen virág kerül az asztalunkra, csak egy csokor tulipán, nárcisz, jácint vagy bármi más, akkor sincs baj, de most már KELL, hogy virágillat vegyen körül bennünket. Tavasz, gyere már! :-)
Szép vasárnapot nektek!
Puszi: Réka