Végre itt a jó idő és vele együtt megérkezett sokakhoz a szülői pánik is. Gyakorlatilag én is most gondoltam bele először, hogy elindul életemnek az a szakasza, amikortól embert nem kímélő koordináció és rafinéria szükségeltetik ahhoz, hogy kitaláljuk, mi is legyen a gyermekkel a nyári szünetben. Rozi még nem bölcsis, de már majdnem, az unokatesóinak viszont mindjárt véget is ér az iskola.
Én mindenkinek azt szoktam félig komolyan tanácsolni, hogy szülés előtt szerezzenek be bármikor bevethető nagyszülőket. Mert ott, ahol nincsen nyugdíjas és ráérő nagymama-nagypapa, igen nehéz a helyzet. Nálunk sem könnyű, sőt…Persze, vannak a táborok dögivel. De mindenki jól tudja, hogy nem két fillérbe kerülnek ezek és nem minden szülőnek olyan a gyermeke, hogy bizton el meri engedni őt. Franciaországban persze már a picik is mennek táborozni, ám nálunk nem igazán küldené el az ember a 3-4 éves csemetét Balatonaligára. Én nem tudom, mi lesz, ha majd az első táborba készül Rozi. Szerintem kikészülök teljesen, az biztos. Most éppen egy családi napköziben töltött néhány órát úgy, hogy én elmentem picit, szokja a környezetet. És mit csináltam? Naná, hogy ültem a padon, mint egy öreg nénike, olvasni próbáltam, meg valami péksüteményt enni, de csak pityeregtem, hogy mikor lett ilyen nagy ez a gyerek? Sose tudom, hol a szülői féltés és az engedjük már egyedül is határa. Az egyik barátnőmnek másfél éves a picije, de még sose hagyta másra őt. A másik ismerősöm fia már 6hetesen aludt a nagymamánál. Rozi még sose éjszakázott máshol, csak ott, ahol én vagyok, tehát fektetem 15 hónapja minden áldott este. Néha én is elmennék egy esti divatbemutatóra, vagy kiülnék sörözni, ja, azt nem, mert nem szeretem, de mondjuk rozézni.
Aztán mégse kockáztatom meg, valahogy annyira ragaszkodom az esti rituálénkhoz. Lehet, hogy ez az elválás-elengedés nem is a gyereknek, hanem a szülőnek nehezebb? Megmondom őszintén, amikor a keresztlányom az első egy hetet töltötte külön a szülőktől, én úgy voltam vele, hogy úristen, olyan pici még! Aztán Noi jól abszolválta a dolgot, semmi gond nem volt. Már csak a maradék 8 hétre kellett kitalálni valami elfoglaltságot neki… ti hogy oldjátok meg a nyári szünetet?
Szabó Patrícia
újságíró, blogger
