Gyereknapra barkácskészletet kapott a fiam, de olyan igazit. Szögek, csavarok, fűrész, egyebek. Amikor a nagymamája felvetette az ötletet, bevallom, meglepődtem. Azt gondoltam, nem való még az ilyesmi egy kilencéves gyereknek. Veszélyes lehet. De amikor megláttam a gondosan összeválogatott valódi szerszámokat, megértettem anyósom szándékát. Mindent úgy választott ki, hogy egy kisfiú számára élvezetes barkácsoláshoz megfelelő legyen, és ami a legfontosabb, biztonságos. Azt volt a terve, hogy nagyszülőknél töltött hétvégék, nyarak során jó kis elfoglaltságot teremthessen az unokájának, aki egyébként mérnöknek készül. Legalábbis a jelen állás szerint, amikor is épp nem vízilabdás, focista vagy zongorista akar lenni.
Óriási volt az öröm, amikor Beni megkapta a szerszámosládát, benne a sok-sok csoda dologgal. Még munkavédelmi kesztyűt is rejtett a doboz. Meg egy csomó fa lapot, amin lehet gyakorolni a fúrás-faragást. Ami pedig a legnagyszerűbb a nagymama ötletében, az az, hogy ezt a tevékenységet nem lehet egyedül végeznie a gyereknek. Vagyis adott a lehetőség arra, hogy valamelyik nagypapa vagy az apukája közösen és igazán tartalmasan töltse együtt az időt a kis Mekk Mesterrel.
Természetesen azonnal hozzá is láttak a fiúk a munkához. 
A kertben fúrtak, faragtak. Beni és a nagyapja. Aki óriási türelemmel avatta be unokáját ebbe a férfias tevékenységbe. Beavatta. Nem véletlenül írtam így. Mert nagyon is kellenek ezek a beavató szertartások. A férfivé válás összetett, bonyolult folyamat. Nekünk szülőknek kell megtanítani a férfi szerepekre a gyerekeinket. A legjobb pedig az, ha a család férfi tagjai teszik ezt. Egy kisfiúnak meg kell tanulnia, hogy mitől lesz férfi a férfi. Nem attól, hogy erősebb és erejét fitogtatja. Nem is feltétlenül attól, hogy sok pénzt keres, amivel lehet kérkedni. Az sem elég, hogyha menő kocsija van. Sokkal inkább attól lesz igazi férfi valaki, hogy erejét jól használja. Ha tudásával, anyagi javaival boldoggá teszi a családját, biztonságot teremt neki. Ha párja nőként élhet mellette. Régebben ennek volt hagyománya. A családok, több generáció, együtt élt. A gyerekek elleshettek mindent a felmenőktől. Sőt, továbbmegyek, sokkal hamarabb kellett felelősen szerepet vállalniuk a család életéből. A mai élet egészen más lehetőségeket ad nekünk szülőknek. Másképpen kell ezeket a folyamatokat levezényelnünk. Nekem biztos nem jutott volna eszembe, hogy egy ekkora gyereknek már igenis a kezébe lehet adni egy-két szerszámot. Pedig nem hogy lehet, hanem kell is. Hiszen ezzel bizalmat szavazunk neki. Megtanítjuk arra, hogyan kell ezekkel az eszközökkel szabályosan, óvatosan bánni. Hálás vagyok az anyósomnak, hogy gondolt erre. Pláne látva, hogy milyen boldogságot okozott ezzel a fiamnak.
Persze mondanom sem kell, hogy Rebeka azonnal ott termett az asztalnál és ő is azonnal szerelni szeretett volna. Nem akadályoztuk meg. Mert a mai világban, jó ha egy nő is tud barkácsolni. Ki tudja, kit rendel mellé a sors :-)
Puszi: Réka
