Kaland az élet. Ha meg éppen nem, akkor megkeressük mi a kalandos helyzeteket. Pedig én nem vagyok kalandozós típus. Jobban szeretem az előre jól kiszámítható helyzeteket. Nem mondom, hogy nem keveredtem mégis életem során kalandos szituációkba, de többnyire nem önszántamból. Az én extrém sportom a hivatásom. Az éves adrenalin-adagomat ott találom. Legutóbb például egy beugrás kapcsán. Amikor is másfél próbával kellett színpadra állnom egy zenés-táncos darab főszerepében. Mindezt egy olyan napon, amikor eleve volt egy koncertem Óbudán, ahol is természetesen elkezdett zuhogni az eső. De mindezek előtt még az autónk is bedöglött, tehát kölcsönautóval kellett abszolválni, a rendelkezésünkre álló idő alatt éppenhogy csak teljesíthető távolságot. De az autós sztoriról már írtam nemrég.
Szóval én beérem ezekkel a kalandokkal. 
A pihenőnapjaimon nem keresem a bajt. Vagyis nem megyek el vadvízi evezésre vagy ejtőernyőzni. Már a gondolattól is kiver a víz. Így aztán amikor a Cegléden töltött vakációnk alatt jött a telefon a barátainktól, hogy este ugorjunk ki az új kalandparkba a gyerekekkel, nem voltam túl lelkes. Persze hálás voltam, hogy gyerekkori barátunknak köszönhetően, zárás után juthattunk be a nemrég elkészült parkba. És tudtam azt is, hogy a férjemnek és a gyerekeknek valószínűleg tényleg nagy élmény lesz, de nekem nem volt kedvem kipróbálnom bátorságomat. Hogy bebiztosítsam magam, alkalomhoz egy icipicit sem illő ruhát öltöttem fel, hogy legyen mire hivatkozni. Nem kellett volna. Egyrészt senki nem erőszakoskodott velem, hogy márpedig ez kihagyhatatlan élmény, valószínűleg ismernek. Másrészt elég nehéz volt a kislányom után tipegnem a szandimban, aki viszont már-már vakmerő módon mászta az akadályokat. Harmadrészt rohadtul bántam, hogy nem próbáltam mégis ki magam, meg a pályát. De ezt csak nektek merem bevallani… :-) Ugyanis vannak gyakorló pályák, amit egyébként is jó, ha kipróbálsz, mielőtt nekiindulsz egy komolyabb kalandnak. 
A fiam, a keresztapja és a férjem persze nekivágtak. Én lentről fél szemmel mertem csak nézni, hogy mi folyik odafönt. Aztán amikor elindultak a nagy csúszások, a tó fölött, akkor rendesen beparáztam. De amikor messziről hallottam a fiam boldog, „ez kiráááááááály” kiáltásait, elnyomtam az aggódós anyukát magamban. Leginkább azért, mert nem szeretném, ha a lányom is betoji lenne, mint én. örülök, hogy vagány csajszi. Ráadásul tök kitartóan végigment a kicsiknek szánt pályán. Mire a pasik visszaértek, elkezdett sötétedni. Gyönyörű volt az erdő és nagyon hangulatos. A tulajdonosok egyébként fejlámpás, éjszakai mászást is terveznek a közeljövőben. Ez a program jelenleg tesztelés alatt van. Bár a gyerekeim elfáradtak rendesen, de kisimultak és tele voltak élményekkel. Öröm volt látni. Nem ígérem, hogy legközelebb én is kipróbálom, de még az is megeshet.
Mindenesetre, ha sikerült kedvet csinálnom ehhez az élményhez, menjetek Ceglédre a kalandparkba. És, ha ott voltatok, feltétlenül küldjetek képet!
Puszi: Réka
