Úgy gondolom, hogy én tényleg elég tudatosan nevelem a gyerekeimet. Szeretném őket mindenre megtanítani, ami fontos lehet nekik az életben, így arra is, hogy jól kommunikáljanak, mindig tudják, mit kíván a helyes viselkedés. Ezek apró dolgokkal kezdődnek, de ha kimaradnak az első lépések, akkor utána nehéz már tartani a tempót. És hiszek benne, hogy amit mi, szülők megalapozunk az első években, annál egyszerűen nincs fontosabb. A saját ösztöneim és gondolataim mellett e témában szívesen veszem mások tapasztalatát, praktikáit is. Egy ismerős fiatal anyuka, Eöttevényi Zsófi, diplomatafeleségként éveket töltött külföldön, így hát úgy éreztem, ha valaki, hát ő egészen biztosan otthon van ezekben a dolgokban. Neki tettem fel néhány kérdést.
Kíváncsi voltam arra például, hogy tudatosan vajon milyen korban kezdi el a szülő illemre nevelni gyermekét?
„Elég nehéz meghatározni, mikortól nevelünk tudatosan, hisz annyi minden zsigerből jön. Én inkább azt mondanám, hogy az otthonról hozott mintát adjuk át gyermekünknek, és ösztönösen tesszük ezt. Persze vannak korszakok, amikor bizonyos viselkedési formákat sokkal célratörőbben, szisztematikusabban szeretnénk átadni gyermekünknek, vagy éppen egy a közösségből jövő szokásról szeretnénk mihamarabb leszoktatni. Nálunk az első szavak egyike volt például a köszönöm. Bővebb értelemben véve, amint beszélni kezd a gyerekünk, azonnal az alapvető udvariassági formákra kezdjük tanítani. Mi ez, ha nem illemre való tanítás? Mindazonáltal ne feledkezzünk meg arról, hogy a gyerekek viselkedését elsősorban a közösség határozza meg. A szülők a legfontosabb példa gyermekeiknek. “
Emlékszel gyerekkorodból olyan technikákra, hogy hogyan tudtak téged valamire rávezetni?
“Technikákra nem nagyon emlékszem, csak arra, 
hogy nem volt zenélő forgó-morgó etetőszékünk, helyette Révai-lexikonokon ültünk az öcsémmel az asztalnál való étkezés során. Nem mocorogtunk, nem fészkelődtünk,az étellel sem játszottunk. A szüleim mindig megadták a módját ezeknek az eseményeknek, időt szenteltünk az étkezésnek és egymásnak. Talán ez az, ami manapság hiányzik. Én ugyanezt a szertartást vezettem be otthon. A kétéves kislányom segít megteríteni, már tudja, melyik oldalra való a villa és a kanál, és élvezi, hogy színes szalvéták közül válogathat. Vacsora közben mind a hárman „jelen” vagyunk, ilyenkor nincs helye a mobiltelefonoknak és emaileknek, inkább egymásra, a nap történeteire és meséire koncentrálunk.”
Szerinted mi most a gyerekek számára a legnagyobb kihívás?
“Struktúrák, szertartások és rendszeresség szerint élni, és azokat élvezni talán ez a legnagyobb kihívás a mai gyerekeknek.”
Hogyan szeretnéd a gyerekeket rávenni arra, hogy illedelmesebbek legyenek?
“Mert illedelmesnek, kedvesnek lenni jó! Jó érzéssel tölti el a szívünket, ha valakit megajándékozhatunk, akár egy mosollyal vagy pillantással. Egymás tisztelete, elfogadása manapság mindennél többet ér, illedelmes viselkedéssel pont ezt tesszük. Mottónk: „Mindenkivel legyél udvarias, azokkal is, akik durvák veled. Nem azért, mert kedvesek, hanem azért, mert te kedves vagy!”
Korábban annyira evidens volt a tánc- és illemóra. Hogyan tudunk ennek újra divatot teremteni?
“Szerintem ennek egyre nagyobb létjogosultsága van manapság. Ahhoz, hogy a gyerekek későbbi életük során sikeresek legyenek hozzátartozik az is, hogy a szülő nem csak a lexikális tudásának megfelelő intézményesített közeget választ neki, hanem a megfelelő társasági viselkedési formákkal is felvértezi őket. Mára már bizonyított tény, hogy a sikerhez a megfelelő viselkedés is hozzátartozik, nemcsak a tudás, amit megszerzünk tanulmányaink során. Egy angol tanulmány szerint ez a kétféle tudás egy állásinterjú során 50-50 százalékban befolyásolja a pályázó megítélését. Nagy Britanniában például mára már a jobb középiskolákban, (és nem csak az olyan elit bentlakásos iskolákban mint Eton), kötelező tantárgy az illem és táncóra.”
Zsófi a kérdéseimen kívül elárulta azt is, hogy különleges felkérést kapott: nemsokára indul egy programsorozata, a nemrég újjáépült-szépült patinás Hotel Nemzeti Budapest épületében. Miközben az illedelmes viselkedés alapvető szabályait szeretné észrevétlenül a gyerekeknek átadni, addig az évszaknak megfelelő kulturális események hátterével is szeretné megismertetni őket. Tavasszal a húsvéti szokások és a vendégeskedés, nyáron az utazással kapcsolatos tudnivalók kerülnek terítékre, miközben az asztali etikett alapjaiba, az ismerkedés alapvető szabályaiba is beavatja a kis hallgatókat. Az ötlet nekünk annyira megtetszett, hogy az Anyakanyaron több alkalommal is szó esik még róla, úgyhogy ha ti is örömmel vinnétek el csemetéiteket egy kalandozásra Etikettországba, akkor figyeljétek a híreinket, és értesülhettek az időpontokról. Az első illemlecke időpontja: március 9. Jelentkezhettek a mi emailcímünkön is, vagy a Hotel Nemzeti Budapest elérhetőségén, az alábbi budapesti telefonszámon: 477-45-00. Figyeljétek a további híreket a Facebookon!
Puszi: Gabi
