Az első sokkom anyukás BKV-ügyben még a babakocsi-vásárlás periódusában ért. Éppen a harmadik üzletben nézegettem a járműveket, amikor megkérdezte az eladó srác, milyen járgányt szeretnék, milyen célt szolgálna. Mondtam, hogy hát a születendő kisdedet tologatnám benne, bármilyen furán hangzik is ez. Következő kérdése az volt, pláza-mama leszek, vagy terepanyuka?! Mélyen magamba néztem és azt válaszoltam: mindkettő. Akkor már furán pislantott felém, majd még furábban, amikor azt is hozzátettem, időnként BKV-utazásra is készülök majd a csecsemővel. És akkor jött a feketeleves. A fiú kicsit biggyesztette a száját, majd közölte: békávézni nem szoktak a babakocsival…. Na, ezen a ponton mondtam neki, hogy szerintem már ezt elég sokan megpróbálták és csinálják is, de sebaj. És akkor kifordultam ebből a boltból.
Aztán, amikor már volt babakocsi és hozzávaló is, nevezzük gyereknek, kezdtem tanulni a hogyan emeljük fel a járművet műfajt, mert azért nem könnyű ugye a bio-súlyzóval benne. Többször nekifutottam a városi közlekedésnek, hisz nem mindig van autó az ember feneke alatt és nem helikopter szülő vagyok (ez egy pszichológiai kifejezés azokra, akik minden veszélytől túlzottan óvják a bébit), tehát kell a gyereknek a szocializáció. Elsőnek megpróbáltam a Blaha Lujza téren lejutni az aluljáróba. Hát, ember nem izzadt annyit, mint én azon a nyári napon. Aztán megkíséreltem megérkezni úgy a metróba, hogy a csecsemő nem repül ki, én idejében ráfordulok a mozgólépcsőre, az nem akad be és le is tudom kapni a járgányt. Na, ez elsőre, rendesen koordinálva olyan nehéz volt, hogy utána legszívesebben vizes borogatással a fejemen feküdtem volna fél órát. Szerencsére Rozi állta a sarat, be is aludt a Népstadion magasságában és szerencsésen megérkeztünk az otthonunkba is.
Múltkor egy felújított villamosvonalat teszteltem. Konkrétan hat sárga járművet engedtem el, különböző járatokat, mire kiötöltem, hogyan jutunk normálisan fel rá. Ültem a megállóban és tanulmányoztam mindent. Buszból is simán van, hogy régi típusú jön és el kell engedjem, mert nem tudom felküzdeni magunkat, pedig nem vagyok egy gyenge lány, vagy az első akadálytól megfutamodó fajta. Egyszerűen nem férünk fel széltében és kész. Mivel többször közlekedtünk már, a következő tapasztalatokra tettem szert a városi kismama dzsungelben:
- A legtutibb, ha a 4-es-6-os villamos vonalán közlekedsz, az maga a csoda.
- Ajánlatos a 4-es metró igénybevétele is, hisz nyomokban liftet is tartalmazhat. Esetleges költözésnél ez megfontolandó lehet, ha több gyermeket szeretnétek!
- A legkézenfekvőbb, ha kivágott felsőt veszel fel BKV-s közlekedéshez. Különösen jótékony a V-nyak hatása szoptatás idején, igen sok férfi siethet a segítségedre. Nekik lesz egy jó napjuk, amíg a melleidhez beszélhetnek, neked meg lesz, aki felcipeli a babakocsit a mozgólépcsőn.
- Az egyik barátnőmtől tanultam, hogy ne félj felkiabálni a járműre és felszólítani a polgárokat, valaki legyen kedves felemelni a kocsi elejét. Nyugodtan legyél vérmes és szólítsd fel őket állampolgári kötelességükre. A gyerekedről van szó!
- Soha, de soha nem az siet segítségedre, akiről úgy ránézésre gondolnád. Nekem a belvárosban az egyik legjobb meglepetés egy agyontetovált, lakkozott hajú rocker srác volt, piercingekkel, aki a sok némán pislogó yuppie közül kiemelkedve ajánlotta fel két izmos karját. Köszönet érte.
- Amennyiben kis távot mész és nem kell sok dolgot cipelned, használd a hordozót. Bizonyos súly felett, csomagokkal már szinte lehetetlen. Szerintem.
- Minden áldott nap dicsérd meg magad, ha leküzdötted a BKV-zást, feljutottál a buszra, nem maradtatok le a troliról és még metrózni is sikerült nagyobb kiborulás nélkül. Te vagy a világ legtutibb anyukája és a legeredményesebb extrém sportoló is!
Szabó Patrícia
újságíró, blogger
(fotó: Falus Kriszta)
