Szeretjük az izgalmas dolgokat. És még jobban azokat a vállalkozó szellemű lányokat, asszonyokat, akik mernek kilépni a szűkre szabott keretek közül és mernek kipróbálni valami újat. Ez teljes mértékben igaz Szabó Eszterre, aki saját életében is bevállalós volt, hiszen különleges tanulmányt választott magának, és különleges helyzetekbe volt módja ezáltal bekerülni. Tapasztalatait pedig most a gyermekek fejlesztése során szeretné kamatoztatni, így jött létre a Pro Happy Kids, amellyel olyan oktatást hoz létre, ami kreatív gondolkodásra, problémamegoldásra, önkifejezésre és odafigyelésre tanít. A budapesti kurzusok során 6-10 éves gyermekeket várnak, akik nagyszerű élményekben részesülhetnek. Saját történetét és a kurzusokról szóló legfontosabb információkat Eszter meséli el nekünk.
Gyermekkoromtól kezdve fontos volt számomra a kreativitás és művészeti önkifejezés. Anyukám nagyon sok gyermekfoglalkozást tartott, amiken én is részt, mint segítő. Imádtam tanítani a gyerekeket, szerettem a csillogó szemeket, és a végén a nagy örömöt, hogy nekik is sikerült elkészíteniük valamit. Ahogy az évek teltek, egyre inkább úgy éreztem, hogy csillogó szemű gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Tíz évig jártam Waldorf iskolába, előtte pedig állami iskolába, ezért nagyon élénken él bennem a két tanítási mód közötti különbség. Waldorf iskolában szabadon tanultunk, alkottunk és mindannyian megkaptuk „útravaló elemózsiánkat” azt, hogy képesek vagyunk új dolgokat alkotni, megoldásokat találni, és ezáltal megváltoztatni dolgokat, helyzeteket. A Waldorf gimnáziumot már úgy fejeztem be, hogy tanár szeretnék lenni, de nem akármilyen tanár, szabadon gondolkozó és alkotó tanító. Erre megfelelő iskolát Dániában találtam, ahova ki is költöztem tanulni. A iskolánkban, olyan tanárokat képeznek, akik mindenhol és minden helyzetben megállják a helyüket. Első évben Afrikába mentünk. Másodikban Palesztinát, New Yorkot és Magyarországot is meglátogattam, itt már saját kutatásomat végeztem, az iskola keretein belül. Összehasonítottam három kontinenst és országot a gyermekek szempontjából, hogyan élnek, milyen oktatásban részesülnek. Mind a három országban önkénteskedtem, tanítottam és alkottam a gyermekekkel.
Utolsó évünkben Dániában volt a tanári gyakorlatunk, itt fogyatékkal élő fiatalokkal dolgoztam és koordináltam életüket. Ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, alkottunk, játszottunk drámajátékokat, úgy kezdtek el beszélni életükről, félelmeikről, sérelmeikről és úgy tudtam őket egyre jobban megérteni.
A diploma megszerzése után hazaköltöztem, szinte azonnal elkezdtem dolgozni egy magánóvodában, majd magániskolában. Ahogy nap, mint nap foglalkoztam a gyerekekkel, bele láttam az életükbe, lassanként megértettem, hogy mi az, amire szükségük lenne. Hiányzik számukra a szabadság, önkifejezés és a kreatív gondolkodás. A gyerekek olyan kíváncsiak, olyan élettelteliek, miért nem csillog akkor az a sok szem?
Nap-nap után láttam, hogy mennyi szabályt kell követniük, hogyan ülnek, állnak, beszélnek, mozognak. Mikor hagyjuk őket egy kicsit gyermeknek lenni? Akkor jött az ötletem, amikor láttam, hogy mindannyian boldogok, amikor alkotnak, kifejezhetik azt, amik ők valójában. Ekkor értettem meg, hogy szükség van egy valamiféle reformra, valahogy vissza szeretném adni a gyerekeknek a siker, kreativitás és a szabadság érzését.
Már jóval ez előtt sokat foglalkoztam az agy működésével és azzal, hogy ezt hogyan tudjuk egy oktatás keretein belül jól felhasználni. Az agy leginkább tapasztalatok útján tanul. Egy tapasztalásban az összes érzékszervünk működik, így színeket, formákat, szagokat, tapintást mind hozzá tudja kötni az adott élményhez. Az érzékszervek által közvetített élményeket az agyban összegezzük gondolkodás által és máris megvan a tudás. Ilyen egyszerű: végy egy csipet audio, vizuális, kinesztetikus érzékelést, spékeld meg egy kis kreatív gondolkodással és voilá: tudás!
Fejlesztésünk lényege, hogy a gyermek audio (hallás), vizuális (látás) és kinesztetikus (tapintás) agyi központjaira is hassunk. Minden foglalkozásunkon alkalmazzuk a zenét, amely segíti az elmélyülést, ráhangolódást. A gyermek egyszerre hallja a hangokat, látja és tapintja az alkotását. A kurzusaink úgy vannak felépítve, hogy az első órán megismerkednek a gyermekek az anyaggal, megértik, hogyan kell azt használni. Második órától mentorálva vannak, önállóan alkotnak a megismert anyaggal és technikákkal.
Minden óra egy körbeszélgetéssel zárul. A körbeszélgetés szintén nagyon fontos eleme a kurzusoknak. Itt a gyermekek elmondják, hogy hogyan érezték magukat miközben alkottak, mi volt számukra nehéz, mi volt könnyű. Mindenkinek van lehetősége magáról beszélni úgy, hogy közben teljes odafigyelést kap. Ez a szocializálódás, csapatmunka egyik alap pillére, itt a gyerekek megtanulják, hogy figyeljenek másokra. Tegyük hozzá, hogy ez egy fontos része a tanulásnak is, a megszerzett tudást, élményt feldolgozza a gyermek azáltal, hogy elmondja hogyan is érzett. Itt történik meg a csoda, az élmény, a tapasztalat tudássá alakul.
Három kurzust indítunk: Zenefestés, Textilkollázs és Agyagozás. A jövőben tervezünk még több különböző kurzust is indítani.
Zenefestés kurzus
Az kurzuson megismerkedünk az anyagokkal, megtanuljuk, hogy a zenében hanghullámok vannak, más hangoknak más a hanghullámuk. Közös játék során felkeltjük a gyerekek az érdeklődését. Minden gyermek zenehallgatás közben, önállóan végig gondolja, hogy számára melyik hanghoz melyik szín kapcsolódik. Ezután a festékekkel, ecsetekkel, alaptechnikákkal ismerkedünk. Először hangsort/hanglétrát hallgatunk, amit a gyerekek lefestenek. Később különféle melódiákat hallgatunk, és azokat jelenítjük meg. Ahogy a gyermekek egyre ügyesebbek, úgy kapnak egyre komplexebb feladatokat, képzeljék el a zene hangulatát. Az alkotás végén körbe ülünk, bemutatjuk, ki mit készített és megkezdődik a beszélgetés. Zenehallgatás közben a gyermekek azon agyi része kapcsolódik be, ami a számolás, olvasás és érzelmi fejlődésért felelnek. Így ez a kurzus az agy számos részét fejleszti és stimulálja.
Textilkollázs
Első órán megismerkedünk az anyagokkal. Mindenki kezébe veheti az összes anyagot, megnézheti, megszagolhatja, összehasonlíthatja a többivel. Megbeszéljük, hogy milyen sokféle anyag van, és mennyi minden készülhet belőlük. A gyermekek sorolják ezeket, pl: póló, nadrág, plüssállat stb. Ezután az órán kollázst fogunk készíteni, úgy hogy a darabokat lehet szétvágni, és ragasztóval egy lapra ragasztani. A különféle textilek mind-mind más színűek, formájúak és tapintásúak. A gyermekek tapintás útján kiválasztják mely anyagok a legszimpatikusabbak nekik, mindeközben vizuális és kinesztetikus központjuk aktivizálódik. A gyermekek önállóan alkotnak, különböző témákat kapnak. Második órán a legerősebb érzelmüket kell elkészíteniük, míg a harmadikon a boldogság érzését alkotják meg. Az utolsó órán pedig egy különleges feladatot kapnak, mutassák be önmagukat. A foglalkozások végén a kész alkotások segítségével egyre ügyesebben kommunikálnak a gyermekek.
Agyagozás
Amint az agyag a gyermekek kezébe kerül, ők rögtön elkezdik formálni, alakítani, gyúrni. A gyerekek megérzik, hogy itt most ők irányítanak, ők formálják, terelik az anyagot. Amint ráéreznek, hogy ujjaikkal könnyen és ügyesen formázhatnak, sőt pillanatok alatt kijavíthatnak egy-egy hibát, könnyebben engedik meg maguknak, hogy hibázzanak. Megtanulnak megnyílni az anyagnak, hiszen érzik, hogy ha hibáznak is, azt ki tudják javítani. Ez egy fontos lecke a gyermekek életében, lépésről lépésre tanulják, hogy egy-egy hiba nem hogy hátráltatta, de előre vitte őket a tanulási folyamatban. Az agyag való munka sokban különbözik, más művészeti és önkifejezési technikáktól: a gyermekek elkezdik megérteni általa a háromdimenziós világot. Ahogy a gyerekek nézik, forgatják, körüljárják alkotásukat, úgy elkezdik érteni a formák, alakok, perspektívák és a geometria alapfogalmait. Az alkotás végén a gyerekek megosztják tapasztalataikat. Megtanulják, hogy nézzenek körbe a világban, állapítsák meg a helyüket. Mindezek közben a gyermek kifejleszt egy egyéni problémamegoldó képességet, megtanulják, hogy mindennek van több oldala, értelme és hogy minél jobban megnézünk valamit annál jobban megértjük.
Miért kell 4 alkalom? Azért, hogy a gyermek hozzá szokjon a környezethez, az új kifejezési módszerekhez. Alkalomról alkalomra egyre mélyebbre jobban ki tudják fejezni érzéseiket, oldódnak a gátlások és egyre jobban csillognak a szemek.
Elsősorban a 6-10 éves korosztályt várjuk, mert ők már értik, hogyan kell használni az anyagokat, nyitottak új dolgokra. Tervezzük a korosztály bővítést is.
Aki többet szeretne megtudni Szabó Eszterről és a kurzusok időpontjáról, ide kattintson: www.prohappykids.hu! Ajánljuk sok szeretettel!
