A karácsony a felnőttek számára ünnep. A gyerekek idegrendszerének viszont gyakran túl sok. Felborul a megszokott napirend, egymást érik az utazások, a családi látogatások, a zaj, az elvárások, az édességek és sok esetben a képernyőidő is jelentősen megnő. Ezek az ingerek együtt könnyen érzelmi és idegrendszeri túlterheléshez vezetnek, amelynek a sírás, a dühkitörés vagy a „semmivel sem jó” állapot csak a látható felszíne. Hogyan kezeljük, mit tehetünk a megelőzésére? Törökné Gergely Kata egészségfejlesztő, mindfulness, ifjúsági és lovas coach, osztja meg velünk a tapasztalatait.
Földön fekvő, síró gyermek karácsonykor, feszült szülők és „elrontott” karácsonyi ünnepek. Sokan élik meg évről évre csalódásként az év végét, amire már olyan régóta készültek. Az első és legfontosabb szempont, hogy kezdjük el újraértelmezni ezeket a helyzeteket. A kiborulás a gyermek részéről ugyanis nem rosszaság és nem nevelési kudarc, hanem egyszerű segélyjelzés. A gyerekek ilyenkor azt üzenik, hogy túl sok volt körülöttük minden, kevés a pihenés, kevés az igazi megnyugvás és töltődés. „Míg a karácsony a felnőtteknek ünnep, a gyerekek idegrendszerének túl sok” – fogalmaz Törökné Gergely Kata. „A gyerekek karácsonyi vágyai sokszor nem ott vannak, ahol mi, felnőttek keressük őket. Nem elsősorban új játékokra vágynak, hanem érzelmi biztonságra egy kaotikus időszakban, és egy eleve túlterhelt világban. Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy van egy felnőtt, aki elérhető, kiszámítható és valóban jelen van. Nem siet, nem multitaskingol, nem csak fél füllel hallgat, hanem ténylegesen ott van a gyerek számára és nem hagyja őket egyedül az érzéseikkel.”
A jelenlét hatása az idegrendszerre
A jelenlétnek idegrendszeri hatása van. Amikor egy gyerek megéli, hogy figyelnek rá, meghallgatják, nem akarják azonnal megjavítani vagy megoldani őt, az önmagában nyugtató. Sokszor nincs is szükség tanácsokra, elég az együttlét, a lassulás, a valódi figyelem. Az alábbi 7 szempontot figyelemebe véve sokat javíthatunk a stresszes pillanatokon:
- Merjünk lassítani. Nem kell minden napra programot szervezni. A gyerekeknek szükségük van „üresjáratokra”, amikor nincs elvárás, nincs teljesítmény, csak jelenlét.
- Adjunk valódi figyelmet. Amikor a gyerek beszél, tegyük le a telefont, nézzünk rá, legyünk ott. A meghallgatás önmagában nyugtató hatású.
- Tartsuk szem előtt az idegrendszeri terhelést. A dühkitörés, sírás, visszahúzódás nem rossz viselkedés, hanem jelzés: túl sok volt.
- Csökkentsük a képernyőidőt az ünnepek alatt is. A digitális eszközök túlstimulálnak. A természet, a mozgás és az állatok közelsége segít lelassítani.
- Keressünk csendes, közös pillanatokat. Egy séta beszéd nélkül, egy gyertyagyújtás, egy összebújás zene nélkül is képes regenerálni az idegrendszert.
- Engedjük az unatkozást. Az unalom nem ellenség, hanem a kreativitás és az önálló megküzdés terepe.
- Legyünk elnézőek magunkkal is. A gyerekek a mi belső állapotunkra reagálnak. Nem kell tökéletesnek lenni, elég csak jónak.
A csend, mint regeneráló tér
Kata életében és szakmai útján régóta központi szerepet töltenek be a ló asszisztálta foglalkozások, és tapasztalata szerint az ünnepi időszakban az állatok közelsége különösen sokat tud adni gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. „A lovak a pillanatban élnek. Ha a biológiai szükségleteik rendben vannak, és szeretetet kapnak, az nekik bőven elég” – mondja Kata. Ez a fajta egyszerűség és jelenidejűség mélyen hat ránk is. A ló mellett lelassulunk, elkezdünk figyelni a testünkre és a légzésünkre, és olyan kapcsolódást élhetünk meg, amely nem szavakon, hanem érzékelésen alapul. Ez az élmény sokszor mélyebb és hatékonyabb, mint bármilyen magyarázat vagy nevelési tanács, hiszen az idegrendszer így természetes módon lassul, a feszültség oldódik, és egyfajta belső csend jelenik meg. Ez a csend a karácsonyi időszak egyik legnagyobb hiánycikke. Pedig a csend nem üresség, hanem regeneráló tér. Már napi tíz–húsz perc is képes támogatni az idegrendszer visszaállását, különösen akkor, ha ezt közösen, családként éljük meg.
A karácsonyi túlterheléshez szorosan kapcsolódik a képernyőhasználat kérdése is. Decemberben sok gyerek extrém mennyiségű képernyőt fogyaszt, részben azért, mert a felnőttek is fáradtabbak, túlterheltebbek, és egyszerűbb megoldásnak tűnik a digitális eszközökhöz nyúlni. A képernyő azonban túlstimulálja az idegrendszert, felpörget, majd kimerít, és hosszabb távon tovább növeli a feszültséget. „Ez rajtunk, szülőkön múlik, mit tanítunk példaként” – hangsúlyozza Kata. A digitális detox nem tiltásról szól, hanem védelemről. A természet, a mozgás, az állatok közelsége oxigént ad, lelassítja az idegrendszert, és segíti az érzelmi feldolgozást. Az offline, közös családi élmények nem kerülnek pénzbe, mégis hosszú távon hatnak”-teszi hozzá.
Szülőnek lenni a mai világban nem könnyű. Másképp nehéz, mint régebben, de a lényeg nem változott. A napok néha lassan telnek, az évek viszont gyorsan. Az ünnepi időszak felerősíti azt, amilyenek a kapcsolataink a hétköznapokban is. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e lassítani, visszatalálni egymáshoz, és megteremteni egy élhetőbb, nyugodtabb családi légkört. A karácsony végül nem attól lesz emlékezetes, amit a gyerek kap, hanem attól, ahogyan érzi magát. A nyugalom, a kapcsolódás, a jelenlét, a nevetés és az ölelések azok az ajándékok, amelyek valóban megmaradnak. A gyerekek ebben az időszakban különösen nagy tanítóink lehetnek – ha hajlandóak vagyunk észrevenni őket.
