Igyekszünk időről időre olyan dolgokról is írni nektek, amelyek a mi érdeklődésünket felkeltették, és örömmel ajánlanánk a ti figyelmetekbe is. Pláne, ha olyan személyt találunk, akinek a tevékenysége különösen érdekes lehet sokak számára, így próbálunk segíteni abban, hogy az információ minél több olvasóhoz eljusson. A Quimera rendszer nem más, mint egy személyiségfejlesztő tánctanítási módszer. Megalkotója, Santiago Maciel több mint 10 éve él Magyarországon, olimpiai bajnok vívó szeretett volna lenni, ezért érkezett hozzánk Mexikóból. Sorsa végül másfelé vezette, sajátos tánctanítási módszerével, a Quimera segítségével vezeti rá tanítványait arra, találjuk meg önmagunkat, és a harmonikus párkapcsolatot, amiben férfi és nő együtt többek annál, mint külön-külön lennének. Gabi már több ízben beszélt ugyanerről az Anyakanyar olvasóinak, ezért is gondoltuk, hogy felhívjuk a figyelmeteket erre a Quimera módszerére.
Santiago és táncpartnere, Horváth Réka vezetésével folyamatosan indulnak Quimera táncsoportok. Lehet hozzájuk csatlakozni! Mi pedig most próbáljuk nektek kicsit bemutatni a két tánctanárt is, akik a Quimera nagykövetei Magyarországon.
Mi jut eszetekbe a szóról, nőiesség?
Santiago: A nő egyszerre akarja magát törékenynek látni, de közben a hivatását is akarja élni, dolgozni szeretne, sikert szeretne szakmájában is. Ez ellentmondásnak tűnik, pedig a cél megvalósítható lehet. A nők félnek attól, hogy ha határozottak, erősek, akkor elveszíthetik a nőiességüket, de ez nem zárja ki azt, hogy lágyak is legyenek. Ahogy egy férfi is tud gyenge lenni. Persze még jobb, ha gyöngéd.
Ahhoz, hogy egy nő nő legyen, önmagának kell lennie. Ahhoz, hogy önmagunkat adjuk, tudnunk kell, kik vagyunk, milyenek akarunk lenni. Számomra az a fontos, hogy az ember saját maga személyiségét közvetítse. Nem létezik egy ember női és férfi oldala. Mindig a kerek ember érdekel.
Egy nő akkor nő, amikor boldognak érzi magát a testében, boldog attól, amit csinál, egyensúly van benne. Enélkül hiába sikeres, hiába van gyönyörű teste, a nőiessége nem jön át a maga teljességében. A nőiesség a testen keresztül kifejeződő lélek, belső tartalmak bátor közvetítése. A test harmonikus együttműködése azzal, amit magáról gondol, érez a nő.
Réka: Rendszeresen szervezünk workshopokat, amin részt vehet bárki, nincs szükség táncos múltra. Néhány kérdés feltevésével hirdetjük meg őket: Milyen képet szeretnél látni önmagadról? Mit akarsz magadból kisugározni a külvilág felé? Honnan szerzel inspirációt ahhoz, hogy tudd, merre akarsz menni, hova akarsz eljutni? Ezek szerintünk a legfontosabb kérdések. Akik velünk ezt megtapasztalják, rájönnek arra, hogy a tánc segítségével olyannak láthatják magukat, amilyenek lenni szeretnének. A gyakorlatias feladatok és a tánc segítségével egyre közelebb kerülünk ahhoz a képhez, amit látni szeretnénk a tükörben, és számos inspiráló gondolatot és tapasztalatot szerezhet az, aki eljön hozzánk. Ez később segít abban, hogy a különböző helyzetekben valóban így viselkedjenek.
Mit jelent a Quimera? Miben rejlik ennek a különlegessége?
Santiago: A quimera egy görög eredetű szó. Egy nem létező meseállat, keverékállat oroszlánból, kígyóból és kecskéből. Fantázia, ami nem létezik, de szeretnénk, ha létezne, ha igaz lenne. Létező vágyak nem létező csodaállata. Tökéletes, mert a legjobb tulajdonságok, képességek keverékéből gyúrták össze. Ettől volt erős. Számomra a quimera a test, a gondolkodás, az áramlás logikus, egyszerre működtetett, harmonikus egysége. Mindenki tud kiváló lenni. Táncban, bármiben. Csak a logikáját kell érteni annak, amiben kiváló akar lenni. Megismerni a logikát, széttörni a korábbi programokat, lebontani a blokkokat, ez egy járható út.
Réka: A Quimera módszer, amivel tanítunk, a testi, lelki és mentális folyamatokat egységként kezeli, így ha például a testtudat fejlesztéséből indulunk ki, és megtanuljuk hogyan működik a testünk, és egyre jobban és jobban használjuk az izmainkat, ízületeinket, önmagunkra fókuszálunk, akkor ez számos pozitív lelki hatást is magával hoz. Amikor egy nő azt látja, hogy napról napra szebben mozog, javul a tartása, formálódik a teste, biztosan egyre több sikerélménye lesz, szabadabban fejezi ki önmagát, megtalálja a saját stílusát, ami az ő nőiességére jellemző. Ez egy izgalmas felfedező út minden nő számára, amiben igyekszünk maximális támogatást nyújtani. Az órákon a különféle erősítő és táncos gyakorlatokon kívül nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy a résztvevők folyamatosan fejlesszék önmagukat és fokozatosan lebontsák azokat a korlátaikat, ami eddig visszatartotta őket attól, hogy maximálisan megéljék a bennük lévő, nagybetűs NŐT.
Mit vesztek észre, mi jelentheti a legnagyobb problémát? Mit tapasztaltok az óráitokon?
Réka: Azoknál, akikben megszületik az elhatározás, megteszik az első lépést és eljönnek az első órára, nem láttam igazán nagy problémát, hiszen ők élvezik, hogy táncolhatnak, fejlődhetnek, foglalkozhatnak önmagukkal és a nőiességükkel. Talán az jelentheti a nagyobb problémát, ha valaki nem mer belevágni, és ezért meg sem adja magának a lehetőséget. Vannak olyanok, akik hónapokig győzködik magukat, és amikor végül eljönnek, rájönnek, hogy nem volt valós a félelmük, és ez egy olyan mozgásforma, ami nekik is megy. Persze sok gyakorlás és kitartás kell hozzá, de nagyon szép eredményeket lehet elérni akár 4-5 alkalommal is. A nők, akik hozzám járnak, mindig örömmel számolnak be arról, hogy a külvilágtól milyen pozitív visszajelzéseket kapnak. A leglátványosabb és leggyorsabb változás általában a tartásban figyelhető meg, ami kihat a kisugárzásra, nyitottságra és a magabiztossággal is szoros kapcsolatban van.
Miként képes a tánc a nőiességet kifejezni?
Santiago: A tánc férfi és nő közös tánca, interakció van két ember között. A tánc közben „mesterséges” körülmények között tanuljuk meg, hogyan reagál egy nő a férfi közelségére, fokozatosan megtanulhatjuk a magunk működését és megérthetjük a másik oldal működését. Megtanuljuk adagolni a reakcióinkat a kapott akcióra. Válaszainkat nem mindig adagoljuk jól, ezért nem vagyunk sikeresek, hatékonyak. Az első szinten a nő megszokja a férfi közelségét, és ezt az új energiát megtanulja kontrollálni. Ez az első fal, amit lebontunk. A második lépés, amikor megtanulunk együtt lépni. A lépés koordinációt igényel, ilyenkor megtapasztaljuk a testünket. Megtanuljuk megérezni, hol vagyunk erősek, hol vannak hiányosságaink erőáramlásunkban. Az én Quimera rendszerem erre alapoz mindent. Megtanít éreznünk önmagunk erejét először fizikailag, de ezzel párhuzamosan mentálisan is. Megtanít arra, hogy a saját rendszeremben hogyan tudom tartani a tengelyemet. A tükrünk mindig a párunk. Benne, rajta, a működésén megláthatjuk, mit csinálunk jól, mit nem, min kell változtatnunk. A táncról beszélek most, de ez érvényes másra is. Ha erősödik a test tánc közben, azzal a személyiségünk is formálódik. Ha stabil alapokat építünk, és megtanuljuk olvasni a testünket, a fejődés szükségszerűen tulajdonságaink fejlesztését is jelenti. Ilyenkor egységben erősödünk, változunk. Tánc közben oldjuk blokkjainkat, és felülírjuk a nőiséggel kapcsolatos hamis információkat a fejünkben.
Hogyan hat a tánc a nőre?
Santiago: A tánc új külsőt ad, ez új lendületet vált ki. Amikor változik a külsőnk, több energiánk van, ami sokkal vonzóbbá tesz minket. De belül még nem történt meg feltétlenül a változás. Ez így még nem elég a változáshoz. Követőként nyitottnak kell lenni a jelekre, ez azt jelenti, hogy érzékenyebbé válunk, ami fontos, hogy nem egyenlő azzal, hogy gyengébbek lettünk. A követő energiát fogad be, jeleket interpretál. Nyitottabbá, kifinomultabbá válnak az érzékelő szervei, megtanulja, hogy milyen energiát enged be. Fontos, hogy a tengelyünkben maradjunk, ne billegjünk jobbra, balra, maradjunk középen, a tengelyünkben. Követőként állandóan befelé kell néznünk. A befelé nézés, tetszik, nem tetszik, azt mutatja meg, hol vagy erős, hol nem vagy az. Erősítek ott, ahol erős vagyok, javítok ott, ahol gyenge vagyok. Ez a befelé nézés, találkozási lehetőség önmagunkkal. A táncban elkezdődik az a folyamat, amikor magunk döntünk arról, hogy mivé építjük fel magunkat. Ahhoz, hogy elérj egy magasabb szintet erősnek, stabilnak, kitartónak kell lenned. A tanulási folyamat tele van kudarccal. Fejlődés nincs kudarc nélkül. Minden tanulásban próbálkozunk és hibázunk. Ez a folyamat lényege, amiben így rá vagyunk kényszerítve arra, hogy elfogadjuk a hibáinkat. A hibáinkon keresztül értjük meg a folyamatokat, történéseket. El kell fogadnunk, hogy ez a természetes fejlődés útja. Ha végigjárjuk ezt az utat, akkor leszünk sikeresek, bátrak, motiváltak. Megváltozunk. Megérkezünk.
Sok tanítványotok volt már. Mondanátok néhány példát, hogy az ő életüket hogyan, miben változtatta meg a Quimera módszerrel oktatott tánc?
Réka: Mostanában leginkább férfiakat hallottam panaszkodni arról, hogy amikor még pici a gyermek, a feleségük minden figyelme a gyerekre irányul, és csak az anyaszerep létezik számukra, egy időre háttérbe szorítják a csábító női minőségüket. Nagyon sok már anyává lett nő jön hozzám. Azt látom, hogy néhány nő számára egy fontos életfeladat, hogy ilyenkor újra felélesszék magukban a nőiességet, ami persze bennük van, csak egy ideig kevésbé volt hangsúlyos. A legtöbb nő, akivel beszélgettem, vágyik is arra, hogy valamilyen lehetőség felbukkanjon az életében, ahol kihozhatja magából azt a nőt, aki valóban lenni szeretne.
Santiago: A tánc tanulási folyamatában jól követhető a test formálódása, a testtartás átalakulása. A mozdulatok átitatódnak energiákkal, nőiességgel töltődnek, önbizalommal telítődnek. Egy évvel ezelőtt kezdtem tanítani tangózni egy 55 éves, nagyon rossz lelkiállapotban lévő hölgyet. Akkor 67 kg volt, mára 10 kg-t fogyott, visszakapta eredeti karcsúságát. Teste újra hajlékony. Sugárzik belőle az erő. Megfiatalodott. A környezete 40 év körülinek mondja. Élvezettel, remekül táncol.
Miért kezdtetek el a tánccal foglalkozni?
Réka: Már kiskoromban is imádtam táncolni. Általános iskolás alsós voltam, amikor berobbant Magyarországra a “lambada őrület”. Emlékszem, hogy annyira szerettem, hogy testnevelés órán megengedték a tanárok, hogy tanítsam az osztálytársaimat is lambadázni. Már akkor is megtáncoltattam az egész osztályt, fiúkat, lányokat egyaránt. Kislányként is rengeteg örömöt, felszabadultságot éreztem, amikor táncolhattam, és sokat segített abban is, hogy levezessem azt a sok-sok energiát, ami bennem volt. A tánc iránti szerelem később is megmaradt, de csak érettségi után volt lehetőségem egyesületi keretek között tanulni és versenyezni.
Santiago: Olimpiai bajnok akartam lenni, magyar vívómesterektől akartam tanulni. Ezért jöttem Magyarországra. Mexikóban maradt szerelmem csodálatosan táncolt, úgy gondoltam, hogy visszahódítom. Ezért vetettem bele magam a tánctanulásba. Ő volt az ürügy. Aztán lételemem lett a tánc, a mozgás, a mozdulat. Kezdetben a tánc volt a nyelvem, a kommunikációs eszközöm Magyarországon, miután akkor még nem beszéltem magyarul. A tánc nyelvén próbáltam kapcsolatot teremteni.
Nemcsak a táncból élek, de a táncban is. A tánc által formálódom testileg, mentálisan, intellektuálisan, energetikailag. Meg akartam találni magamat a táncban, de hiányzott a sport. Hiányzott a magas szintű testtudat. Többet akartam és akarok a testemtől. Érezni akarom az áramlásomat. Két dolgot akartam egyberakni: a táncot és a sportot. Amikor összeraktam, láttam, hogy mindig is egyben voltak.
Santiago és Réka folyamatosan tartanak workshopokat. Ha szeretnétek velük találkozni, itt megtaláljátok őket:
https://www.facebook.com/Santiago-Maciel-Dancer-Choreographer-Model-495544383790808/
http://santiagomaciel.hu/
Merjetek belevágni, pezsdítsétek fel picit a hétköznapokat!
