Lángosozás egy igazi Világevővel

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , , ,




Van egy olyan étel, amelyik senkit sem hagy hidegen. Mindenkinek azonnal van véleménye róla. Szerintem legtöbben úgy vagyunk vele, hogy szinte összefut a nyál a szánkban az említésére is, és egy friss példányába azonnal tudnánk is beleharapni. Mások kicsit fanyalognak, jaj, olajban sült, zsíros, nehéz, miegymás.Pedig egy finom, friss lángosnál ínycsiklandóbbat nehéz elképzelni… Nehéz is ellenállni neki, persze nem lehet rendszeresen enni, de valószínűleg semmivel sem egészségtelenebb bizonyos gyorséttermi kajáknál. És időről időre jó enni egyet-egyet, vannak hangulatok, amikor szinte elengedhetetlen. Elsősorban vízparton, vagy kirándulásnál, de sokaknak a piacozás élménye is összekapcsolódik egy jó lángossal.

A lángos bizonyos források szerint a török hódoltság idején került hazánkba, az biztos, hogy ebben a formában csak itt, a közép-európai régióban terjedt el. Néhány helyen Ausztriában is lehet lángost majszoló embereket látni, főleg vidámparkokban, de azért nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az igazi, lágy kelt tésztából sült lepény egy hungarikum. Régen a kenyérrel együtt sütötték a kenyértésztából lecsipkedett darabokat kemencében, és úgy fogyasztották reggelire, sajttal, tejföllel, szalonnával, vagy akár lekvárral és porcukorral. Később a  kenyér már a péknél készült, és a lángos átvándorolt a bő zsírba, olajba, úgyhogy már hagyományosan így készül. A jó tészta és a jó olaj, valamint a megfelelő sütés következtében viszont egyáltalán nem kell, hogy “csucsogós” legyen, ahol olyan a lángos, ott inkább ne fogyasszuk.

Mi felfedeztünk egy tuti helyet, ahol speciális recept alapján, kefíres tésztából készül a lángos. Úgy gondoltuk, hogy akkor viszont ne együnk egyedül, hanem vigyünk magunkkal egy igazi Világevőt, egyik kedvenc gasztrobloggerünket, Jókuti Andrást, hogy teszteljük együtt a lángost a Normafánál és elbeszélgessünk arról, mit eszik vajon a világ nem ennyire szerencsés fele lángos helyett…

Mindenesetre mi boldogok vagyunk, hogy a lángos itt van nekünk, magyar finomságnak. Nekünk tejfölös-sajtos, de sok helyen találkoztunk már kukoricás, sonkás, kapros-juhtúrós, paradicsomos, lecsós, vagy akár káposztás lángossal is. Ízlés dolga. A lényeg, hogy még ha diétázunk is, legalább egy nyáron egyszer csábuljunk el egy lángosra, akár a Normakert büfékocsijánál, akár bárhol máshol, mondjuk a Balaton-parton. Aztán majd legfeljebb néhány napig diétázunk utána!

Puszi: Réka és Gabi