Nyáron minden más

Szerző: Anyakanyar

Címke: , , , ,




rekafeher2Nyáron minden más. Színesebb, illatosabb. Lazább, könnyedebb, egyszerűbb. Még a családanyák sorsa is némiképp. Persze azt leszámítva, hogy a napközbeni  gyerekfelügyelet megoldása két és fél hónapon át, óriási logisztikát igényel. Aki szerencsés, az igénybe tudja venni a nagyszülők segítségét, aki teheti, jobbnál jobb táborokba küldi gyerekét. Olyan is akad, aki kénytelen magával cipelni a munkahelyére a gyerkőcöt, ha engedik. Én például imádtam anyukámnál lógni a kozmetikában, (az én gyerekeim is ott lennének a nagyival folyton) vagy apukámnál lógni a különböző rendezvényeken. Legjobban azt szerettem, ha feladatot is kaptam. Szóval ez utóbbi megoldás sem a gyereknek rossz, hanem inkább a szülőnek lehet kellemetlen(ebb). Ez a része tehát valóban nehezebb az év többi részéhez képest, de van egy csomó könnyebbség.

Legalábbis én mindenképpen annak élem meg, hogy a reggeli kelés és az esti fekvés nincs merev szabályokhoz kötve nyáron. Lehet, hogy sok helyen máshogy van, és vessetek meg érte, de én egyáltalán nem bánom, ha a gyerekeim vakáció idején tízig ébren vannak. Sőt nyaralások során lehet, hogy egy kicsit tovább is. Reggel lehet lustálkodni, ebéd után lehet sziesztázni, szóval a gyerekeknek szükséges alvásmennyiséget csont nélkül hozzuk, csak egy kicsit önzőbb, szülőbarátabb módon. Annak is annyira örülök, hogy nem kell minden nap a kötelességeire figyelmeztetnem a gyerekemet. Megpróbálom nagyon finom adagolni nyárra a feladatokat. Nem gyötröm folyton az olvasás fontosságával, amikor éppen a tengerben lubickol mindenki  (pedig nálunk aztán mindenki folyton olvas a családban :-)) és nem parancsolom a zongora mellé, amikor éppen röplapdázhat a kertben a nagypapájával. Minden nyáron vannak esős napok, amikor kifejezetten jól esik, ha valami olyasmit csinál az ember, amit már hetek óta nem. Például nekiül klimpírozni.

Bevallom, hogy ezek a lazább szabályok nekem is buborekokkönnyebben kivitelezhetőek, mint az év közbeni állandó menetelés. Komolyan mondom, néha úgy kell, hogy érezzem magam, mint egy katonatiszt. Diktálom a tempót, mit, mikor, hogyan. Egyrészt baromi fárasztó, másrészt nem a legjobb szerep egy anyukának. Így hát nyáron javítok egy kicsit az imidzsemen. Persze nem eszetlenül és homlokegyenest mást csinálva, mint egész évben, csak egy kicsit rugalmasabbak, az amúgy merev szabályok. Mert azok azért kellenek nyáron is. Ahhoz, hogy felhőtlenül töltsük a nyarat, sok mindenre fel kell készítenünk a gyerekeinket. Ugyanis a hirtelen jött „szabadság” sokszor kontrollvesztést is jelenthet. Szóval tisztáznunk kell a gyerekeinkkel, hogy attól, hogy sok minden másképpen van nyáron, vannak dolgok, amiket most sem lehet. Igyekszem nem túlparáztatni a gyerekeket, de felhívom a figyelmüket az általános veszélyekre. Persze mindegyiket a korának megfelelően. Egy tízéves gyerektől például már el lehet várni egy kicsi felelősségérzetet, ami az egyik legnehezebb feladat egy szülőnek.

Elkezdeni valóban önállóságra nevelni a féltett kincsét elsősorban nem a gyereknek próbatétel. Ez egy nagyon furcsa társasjáték. A felelősség, felelőtlenség, a megengedés, elengedés, bizalom vannak a kis kártyákon, amiket húzunk és dobálunk. A nyár erre remek alkalom.

Puszi: Réka