Pár napra megkaptuk anyósomék házát. Míg ők nyaralnak, mi vigyázunk az otthonukra, etetjük az állatokat, locsoljuk a mesebeli kertet. Meg leginkább kiélvezzük a kertes ház örömeit, ami nekünk eddig még nem adatott meg. A férjem gyerekkorában egészen a mi közös létünkig ebben a házban élt, neki legalább vannak emlékei, milyen is az, amikor az embernek van tere a mindennapi élethez. Persze látom, hogy milyen sok munkával jár egy ilyen hatalmas ház fenntartása, takarítása, de azért én bevállalnám. Bevállalnám? Jó, ezen még el kell gondolkodnom. Vajon a mi életformánkba hogyan fér bele a kert napi szintű gondozása? Nyilván állatokra nem is merek gondolni, hiszen nem véletlenül költözött haza Ceglédre az én kutyusom, Bilbo.
Talán még nem is meséltem róla. Anyukáméktól kaptam a diplomaosztómra tizenkét éve. Egy édes kis fehér pamutgombolyagnak látszott. Imádtuk, velünk lakott Budapesten, Beni születése után még egy kis ideig. De a folytonos lábmosástól, ami a pesti kutyalét és a kisbabaszületés problémaköréből fakadóan szükségessé vált, sajnos tiszta ekcéma lett a bőre. Így fájó döntést kellett hoznunk, vagyis Bilboból kerti kutya lett, a nagyszülők örömére, a mi fájdalmunkra. 
Na most legalább kicsit ő is megint a miénk. Meg aztán ki tudja vajon lenne-e elég időm, kreativitásom, hogy valódi otthonná varázsoljak egy házat? Most épp anyósom szobájában ülve írom ezeket a sorokat. Elképesztő, hogy mennyi szépség, ötlet bújik meg a százéves ház falai között. Nem véletlenül fogalmaztam így. Mert bármit is csinál a férjem anyukája, az sohasem hivalkodó. Első pillantásra inkább nagyon is hétköznapinak, egyszerűnek vagy inkább szerénynek gondolnám a kreálmányait. Most nem a festményeire gondolok, hanem az apróságokra, amivel feldobja a házat vagy bármit. Itt van például a legújabb hadművelete. Belekezdett a ház egyik pincéjének felújításába. Természetesen nem csak úgy ukk-mukk-fukk. Évek óta érlelgeti az ötletet. Most jutott el a megvalósításához. Már majdnem készen áll arra, hogy mini galériaként vagy akár borospinceként birtokba vehessük. Íme a bútorok, amiket saját kezűleg készített. Hogy miből? A nagyszülei gyümölcsös ládájából, kiselejtezett párnákból, zsákból és egy pici beruházást igénylő, rózsás anyagból.
- lépés: A régi gyümölcsös ládát le kell tisztogatni, esetleg csiszolni. A kívánt színre pácolni, majd megszárítani.
- lépés: Lehetőleg hasonló méretű párnák felkutatása.
- lépés: Hagyományos zsák beszerzés és dekorálása.
Ha tetszik, bátran álljatok neki ti is. Ha pedig elkészült, küldhetnétek fotót. Meglepném vele az ötletgazdát.
Puszi: Réka
