Veletek nem szokott előfordulni, hogy néha túlvásároljátok magatokat gyümölcsből? Imádjuk az ősz színpompás kínálatát, egyszerre tetszik minden, és a piacon, vagy éppen egy szupermarket zöldségespultjánál állva úgy gondoljuk, hogy ezeket a finomságokat most mind egyszerre szeretnénk a család asztalára tenni. Alma, körte, barack, szilva, és még dinnye is… Aztán hazavisszük, frissen, üdén, ropogósan, és valahogy úgy alakul, hogy nem vagyunk annyit otthon, meg van süti is, meg még kapunk valakitől egy kis saját termésű szőlőt is, és egyszercsak azt vesszük észre, hogy ha nem akarjuk, hogy kárba vesszen az a sok remek gyümölcs, valamit kezdenünk kell vele, mert ez már biztosan nem fog így elfogyni.
A befőzést néha hajlamosak vagyunk szigorúan, szó szerint érteni. Sárgabarackdzsem, mert azt a nagyi is úgy csinálta. Meggybefőtt a sütihez. Szilvalekvár, sok óráig főzve. Pedig néha érdemes ezt is kicsit szabadabban, hagyományokat félredobva, kreatívan megoldani, higgyétek el, érdemes. És nemcsak azért, hogy feldolgozzuk a felesleges gyümölcsöket, hanem azért is, mert ilyenkor például fogjuk tudni, hogy mi került az üvegbe. Ha diétázunk, vagy egyszerűen csak figyelünk a család egészségére, lehet kevesebb cukrot használni, vagy például, ahogy mi tesszük, kerülni a finomított cukrokat és nádcukorral, vagy xilittel édesíteni. Fűszerezni is ízlés szerint lehet, kimaradnak a bolti lekvárokra jellemző zselésítő anyagok, és ha kell is egy csipet tartósítószer, mert úgy gondoljuk jónak, akkor is mi tudjuk, hogy az mi volt és mennyi. Szóval mi biztatunk arra benneteket, hogy ne féljetek a házi befőzéstől, és ezt ne éljétek meg unalmasnak, mert ahogy látjátok, itt csak a fantázia szab határt. Még mutatunk nektek idén hasonló ötleteket, ahogy tettük már korábban is, amikor is például menta vagy bazsalikom került az eperlekvárba is.
A Mindent bele! – nyárvégi dzsemhez elhasználhatunk minden olyan gyümölcsöt, amely még ott áll a konyhánkban, persze készíthetjük ezt tudatosan is. Ha keverjük az ízeket, ráadásul még fűszerezzük is őket, különleges, egyedi ízhatást fogunk elérni, és bátran adhatjuk süti, palacsinta, kuglóf, kalács mellé akár egész télen is. De van rá esély, hogy rövid távon elpusztítja a család, mert finom!
Hozzávalók:
- 1/2 sárgadinnye
- 5 db nektarin
- 4 db alma
- 2 db körte
- 1 citrom
- 1 fahéjrúd + őrölt fahéj
- 15 dkg nádcukor
- kevés méz
- 3-4 db szegfűszeg
- 2-3 cm apróra vágott gyömbér
Így készül:
A gyümölcsöket megmossuk, meghámozzuk, felkockázzuk, és egy edénybe zúdítjuk. Ellenkezve a lekvárfőzés hagyományos szabályaival ráfacsarunk egy citromot, hogy ne barnuljon meg, majd meghintjük 15 dkg nádcukorral, és még rácsurgatunk 2-3 evőkanál mézet is. Mehet bele egy fahéjrúd, és néhány szem szegfűszeg, ezeket majd a végén kihalásszuk belőle. Elegánsabb módon akár teatojásba is tehetjük, vagy egy tüllzacskóba, de ha nem vagyunk nagyon feledékenyek, akkor anélkül is menni fog a kiszedés :-). Amivel még teszünk egy csavart a dzsemünkbe, az a friss reszelt, vagy apróra vágott gyömbér, ebből egy 2-3 cm-es darab is mehet bele, jót fog tenni neki. Lassú tűzön, folyamatosan kavargatva főzni kezdjük. Egy-másfél óra alatt összefő, és lesz belőle egy kellemes világos színű, és elképesztően illatos dzsem. Kiöblített, forró vízbe állított üvegekbe töltjük, ha szeretnénk hosszú távra eltenni, egy csipet szalicilt tegyünk azért a tetejére. És már csak az alkalom kell, hogy valamivel kipróbálhassuk!
Lehet próbálkozni maradék görögdinnyével is, ha más színt szeretnénk, akkor ringló vagy szilva is mehet bele, sőt, ha hiszünk egy régi praktikának, akkor egy marék áfonya sem árt. Állítólag, ha áfonyát teszünk a befőzéskor a többi gyümölcshöz, tartósabb marad, elkerüljük az esetleges penészedést. Áfonyánk most nem volt, úgyhogy ezt az illatos nyárvégi csodát valószínűleg nemsokára palacsintában vagy reggeli péksüti mellé jó étvággyal megesszük majd!
Puszi: Gabi és Réka
