Talán már nem titok számotokra, hogy a férjem könyvekkel foglalkozik. Persze hogy nem, hiszen viszonylag sűrűn nyomom az orrotok elé az éppen aktuális kedvencemet. Ezen az őszön viszont már én is csak kapkodom a fejem, a jobbnál jobb olvasnivalók láttán, vagy leginkább hallatán. Hiszen épp hogy csak arra van időm, hogy konstatáljam, jé ez is nálu(n)k jelent meg. És nem feltétlenül azért, mert annyira elfoglalt vagyok, sokkal inkább azért, mert őrületes mennyiségű könyvvel halmoznak el minket a fiatalurak. Ádám és Bence. Halmos Ádám és Sárközy Bence. Az utóbbi a férjem. Az előbbi meg a tsa. Egyébként lassan egy család. Az is megesett már velünk, hogy Ádám úgy mutatott be egy illetőnek engem, hogy az egyik feleségünk. Csak pislogtam, de nem mertem ellenkezni. Amikor tervezték a kiadót és frappáns neveken gondolkodtak, én bedobtam, hogy legyenek Halközy és Sármos. Szerintem vicces lett volna. Pláne tudva, hogy milyen is ez a két fiú. Mert elvileg tudom, hogy milyenek, de gyakorlatilag még csak most fogom megtudni.
Történt ugyanis, hogy egyik este Ádám hívott. Nem kertelt, nem szokott, hanem bele a közepébe. Azt mondta, hogy amennyiben meg akarom tudni, hogy milyen a férjem, (Bence) és azt is, hogy hogy működik ő (Ádám), akkor feltétlenül el kell olvasnom Dr. Máté Gábor legújabb könyvét. Azért lepődtem meg, mert aki csak szimplán fogyasztja a könyveket, könnyebben találkozik azzal az érzéssel, hogy jé, magamra ismertem, ez én vagyok, rólam szól. Viszont aki a nap huszonnégy órájában könyvekkel foglalkozik, kel, fekszik és álmodik, sokkal kevésbé éli meg vagy át a szövegeket. Valahogy úgy válik érzéketlenné, mint a sebész sokadik műtét után. Nem ájul el a vér láttán, hanem teszi a dolgát. Mondtam tehát az egyik férjemnek, hogy jó, elolvasom. Végül is ideje megismernem az elsőt, így tizennyolc év után. Meg egyébként is. Azok számára, akik gyerekekkel foglalkoznak, alapmű. Ezt már az Apósom mondja, aki gyerekpszichológus. Aztán azt is láttam, hogy az alatt az egy hét alatt, amíg itthon volt az egyébként Amerikában élő szerző, ezrek törték magukat, hogy eljussanak egy-egy előadására. Hát most jött el az ideje, hogy elővegyem a könyvet, és ha sikerült kedvet csinálnom, akkor veletek együtt kezdjek hozzá. Ajánljátok a könyvet, akinek csak tudjátok, hiszen mindannyian ismerünk valakit, akire, vagy akinek a gyerekére rásütik a bélyeget: figyelemzavar vagy hiperaktivitás.
Íme a könyv ajánlója:
Népbetegség a figyelemzavar és a hiperaktivitás? Vagy csak a gyerekek szenvednek tőle? Honnan ered és hogyan gyógyítható?
Dr. Máté Gábor nemcsak magát tartja figyelemzavarosnak, de három gyermekét is hiperaktív figyelemzavarral diagnosztizálták. Nem csoda hát, ha a téma mélyére akart látni, és meg akarta ismerni a betegség eredetét, hogy közelebb kerüljön a gyógyításához is. A Szétszórt elmék teljesen új szemlélettel közelíti meg a témát, és új módszereket kínál, hogy segítsen azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük a figyelemzavar és a hiperaktivitás okozta gondokkal.
A Szétszórt elmékben Dr. Máté Gábor bebizonyítja, hogy a figyelemzavar nem örökletes betegség, hanem visszafordítható károsodás. Elmagyarázza, hogy a figyelemzavaros agyban az érzelmek és a figyelem kontrolljáért felelős területek nem fejlődnek ki kisgyerekkorban – és azt is, hogy miért. Megmutatja, hogy élettapasztalatunk pszichológiai “terméke” – már az anyaméhen belül is! -, hogy a figyelmünk elterelhető, hogy gyakran “kikapcsolunk”. A szülőknek segít megérteni, miért tikkelnek a figyelemzavaros gyerekek, a figyelemzavaros felnőtteknek pedig megmutatja, hogyan értelmezhetik érzelmeiket és saját viselkedésüket. Reménnyel tölti el az olvasót, hogy a figyelemzavar felnőttkorban is megváltoztatható. Programot ajánl, amely a gyermekekben és felnőttekben ezt a változást elősegítheti.
Szerintem sokunknak lehet fontos ez a könyv. Jó olvasást nekünk!
Puszi: Réka
