Megfogadtam, nem felejtem el, mennyire szeretek utazni. Megadatott részben munka okán, hogy néhány napot elszakadjunk Attilával a városból, és újra rájöttem, amit persze pontosan tudok, de ilyenkor mégis valahogy intenzívebb a felismerés, hogy világot látni jó. A gyerekek nem voltak velünk, ami persze rossz, de azért hazudnék, ha nem látnám meg ebben is a jót. Egy párnak igenis szüksége van egymás társaságára, gyerekek nélkül. Jót tesz ez mindenkinek. Sőt! A gyerekekről sem gondolom, hogy a tanulásuknak nem része ugyanúgy az, hogy megtanulják, a szüleik nélkül is biztonságban lehetnek és jól érezhetik magukat.
Isztambul Törökország legnagyobb városa 
a maga 13 milliós lakosságával, mégsem ez az ország fővárosa. Az építészete magával ragadó! Római kori, bizánci és oszmán építészeti csodákban gyönyörködhet az ember egy olyan városban, amit korábban Konstantinápolynak hívtak és a Boszporusz, valamint a Márvány-tenger két partján terül el. A legfőbb látnivalók ahogy a többi városnál is, nagyjából egy koncentrált körben, a régi városrészben találhatók. Nekünk szerencsénk volt, mert az egyik leghíresebb látványosság, a Kék mecset a szállodánkkal szemben volt épp, alig tudtunk betelni a fantasztikus panorámával. A Kék mecset vagy Ahmed szultán mecsetje a város egyik központi mecsete, a Hagia Szophia székesegyházzal szemben van. Nevét azokról a kék csempékről kapta, melyekkel a belső falait borították. A rituálék engem mindig elvarázsolnak. Amikor meghallom a müezzint, ahogy hívják a hívőket imádkozásra, már reggel fél 6-kor, az persze egy pihenős hétvégén lehetne zavaró is, és akit ez zavar, az vigyen füldugót, engem egyszerűen elbűvölt a Kék mecset imaéneke. Napnyugtakor is lehet különleges élményben részünk: törökök és turisták egyaránt a mecsethez járulnak, hogy a szemben lévő parkból, a lenyugvó nap fényében hallgathassák a kivilágított mecsetből felzendülő éneket. A mecsetbe természetesen nők fedetlen vállal nem léphetnek be, az pedig hogy egy ilyen utazásra nőként nem viszünk magunkkal rövid szoknyát, azt gondolom, hogy nem kérdés. A mecsetbe mezítláb lépünk, ott szőnyeggel borították a padlót, hogy ez ne legyen kellemetlen. Kék színű kendőt adnak a hölgyeknek, hogy vállukat, fejüket el tudják takarni. A legbelső imádkozó helyre természetesen már csak azok mehetnek, akik iszlám vallásúak, de az élmény így is fantasztikus lesz.
Isztambul nevezetességei olyanok, hogy szerintem heteket lehetne csodálni őket, anélkül, hogy rájuk unnánk. A Hagia Szophia bizánci építésű hajdani ortodox bazilika. Később mecsetként használták, ma múzeumként látogatható. A korábbi általános közvélekedés szerint nem volt hozzá fogható méretű templom az egész korabeli keresztény világban. Azt olvastam, az iszlám ideológusok szemében a Hagia Szophia az iszlám végső győzelmének szimbóluma a keresztény világ felett. Amikor II. Mehmed elfoglalta a várost, első útja nem a császári paloták és közigazgatási központok felé vezetett, hanem egyenesen a templomba. Tudta, hogy a templom elfoglalásával jelképesen a Bizánci Birodalom feletti hatalmat szerezte meg. Ismerte a Hagia Szophia spirituális jelentőségét. Tény, hogy a törökök a Hagia Szophiát mindig is tisztelettel kezelték, szemben más meghódított keresztény templomokkal, amelyeket később átalakítottak mecsetté. A Hagia Szophia nevet is megtartották. Ma múzeumként látogatható, érdemes elidőzni és kóborolni kicsit az épületen belül.
Az Elsüllyedt Palota vagy Bazilika Ciszterna az egyik legnagyobb a több száz hajdani víztározó közül, melyek ma is ott fekszenek Isztambul alatt. Ez a ciszterna a Hagia Szophia közvetlen szomszédságában, a belváros közepén található. A termet 336 darab márványoszlop tartja. Amit nektek is fognak mutatni, két olyan oszlop, melyek az ókori görög szörnyeteg, Medúsza fején nyugszanak. A két kőfej eredete máig talány. A Medúsza fejek össze-vissza állnak. Valószínű, hogy a ciszterna építői csupán kőanyagot látták a valamikori szobrokban, nem a szépségre törekedtek.
Topkapi palota ma múzeum. Építésére II. Mehmed szultán 
(a Hódító) adott utasítást. Az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger között fekszik az ún. Szeráj Csúcson. A szultán ruháit, ékszereit, fegyvereit, viseletét, berendezési tárgyait láthatjuk benne. Sok gyönyörűség, lélegzetelállító kincsek, szerintem mindenképpen nézzétek meg.
Mindenhol lehet fényképet készíteni, az szerintem külön jópofa, hogy ha egy pár szeretne török párnak beöltözni, csadorral, turbánnal, azt is megteheti. A Galata híd természetesen óriási élmény volt az én horgász férjemnek. A hídon ugyanis éjjel-nappal pecáznak, a frissen fogott halat pedig a híd alatti számtalan halétteremnek adják el. Ez híd köti össze egyébként az Aranyszarv-öblöt a régi városrésszel. Elképesztően finom halas szendvicset ettünk itt. Platnin csak simán megsütötték a halat, kiflibe teszik, zöldséggel, csípős fűszerekkel mennyei. Voltunk egy hajókiránduláson, utána ettük ezt a bizonyos Balik ekmek névre keresztelt ételt, mely annyit tesz kenyeres hal.
A piacok kihagyhatatlan pontjai a városnak. A Fedett Bazár, vagy Nagy Bazár a világ egyik legnagyobb piaca. Az Egyiptomi Bazár pedig a fűszerek miatt kihagyhatatlan. Alkudni kötelező, el is várják, ne legyen senki sem szívbajos. Szerintem minimum az összeg felét mindig elengedik, és ha jól csináljátok, kifejezetten jó áron tudtok vásárolni. A fűszerpiacon én megtaláltam a legfinomabb italt, ami az én édességvágyamat is képes csillapítani. A Hakiki Salep egy olyan ital, melyet ízre a tejbegrízhez tudnám hasonlítani, csak más az állaga. Fahéjjal és cukorral is lehet inni, egy őrleményből keverik ki. Az orchidea virágának a rügyét szárítják le, és ebből készül maga a porőrlemény. Egy liter tejhez hozzákevernek egy kanálnyit, ez besűríti, de még folyékony marad. Én most itthonra is vettem ebből. Rizstejjel iszom, annyira finom, hogy csuda. Cukor sem kell hozzá, mert valahogy édeskés az íze.
Ha pedig már ennyi szó esett 
az utcai ételekről, italokról, még két dologra hívom fel a figyelmeteket. A város tele van gesztenyeárussal, de a törökök valahogy nem sütik át annyira a gesztenyét. Úgyhogy erre számítsatok! Amit én még imádtam inni, a facsart gránátalma, ami egy igazi C-vitamin bomba. Náluk ez persze sokkal olcsóbb, mint itthon, hiszen náluk ez úgy terem, mint nálunk az alma, nincsen benne semmi különleges. Nagyon édes, élvezetes. Figyeljetek rá, hogy legyen félbevágva, ne kerüljön a facsaróba egészben!
Hiányoztak a gyerekek, mindig eszünkben volt, hogy mindenképpen szeretnénk nekik is hazahozni valami olyan ajándékot, amivel megmutathatjuk nekik is ennek a csodaszép városnak az ellenállhatatlan atmoszféráját. Egy búgócsigához hasonlító, folyamatosan világító, zenélő fénykört hoztunk nekik, ami ha sötét szobában játszanak vele a gyerekek, pillanatok alatt disco hangulatot varázsol nekik. A másik játék pedig még várat magára kipróbálás szempontjából. Ha kimegyünk a házikónkhoz, majd megnézzük, hogy milyen. Ezt a valamit fel kell lőni, világít, forog, forog, forog, valahogy olyan, mintha két kis papír, mint két propeller fogna közre egy kis lámpát. Olyanok, mintha virágszirmok lennének a fény körül. Remélem, hogy nekünk is működni fog a dolog… Isztambulban csúzlival lőtték fel ezt a játékot.
Kiszakadni a mindennapokból, megtapasztalni egy más kultúrát, kipróbálni szokatlan ízeket az igazi, felhőtlen boldogságot tudja adni. Úgyhogy el is határoztuk Attilával, hogy most, hogy a gyerekeink már picit nagyobbak, ha tehetjük, akkor hosszabb hétvégéken felfedezünk majd érdekes városokat, melyek fapados járatokkal most már tényleg jó áron elérhetők. Isztambul után pedig jön majd London és Párizs, remélem… Majd arról is beszámolok…
Puszi: Gabi
