Az a jó az Anyakanyarban, hogy kimeríthetetlen témákkal szolgál. Még akkor is, úgy is, ha esetleg már érintettük, kóstolgattuk a felmerülő területet. Ez persze nem feltétlenül a mi zsenialitásunknak köszönhető, hanem annak, hogy az élet azon területe, amivel mi nap mint nap foglalkozunk, az nem más, mint amiben nap mint nap élünk. Ebből adódóan pedig folytonosan változik, újabb és újabb feladatokat, helyzeteket teremt. Kérdéseket vet fel és ötleteket generál. Bébiszitter témában is megosztottam veletek az élményeimet, de talán mert mostanában sok kérdés érkezik hozzám ebben a témában, és mert talán mostanában Jucinak és nekem más feladatokkal kell megküzdenem, érdemes új oldalt nyitni, új gondolatokat lejegyezni. Segítséget adni és egy kis praktikus meglepetést.
A bébiszitter-választás 
nehézségein már túl vagyunk, legalábbis ami a lejegyzett gondolatokat illeti. Ráadásul, ahogy azt korábban megosztottam veletek, nálunk kifejezetten könnyű volt és problémamentes. A napi rutin is beállt már az évek alatt, de miután a gyerekek folyton nőnek, változnak, így nekünk szülőknek, és a bébiszittereknek egyaránt folyton új és új helyzetekhez kell alkalmazkodni. Rebus ötéves, ami pont az a kor, amikor megint csak próbálja feszegetni, nyitogatni a határait. Gyakran adódik úgy, hogy a bébiszitterrel mennek balettozni, amit természetesen imád. De valamiért (na vajon miért?), amikor Jucival indulnak útnak, borzalmas hasfájás, vagy épp egy “nemakarokbalettozni” roham kapja el az amúgy cuki kislányomat. Mit lehet ilyenkor tenni? Juci mindig felhív, hogy együtt döntsük el, hogyan orvosoljuk a helyzetet. Van, amikor az a jobb, ha nem erőltetjük a dolgot, de hála Juci pedagógiai érzékének, rá lehet bízni a megoldást. Sőt, azt mondom, rá is kell, hiszen csak így tudjuk megőrizni a gyerekek előtt a tekintélyét. Minél nagyobbak a gyerekek, annál inkább igyekeznek kihasználni azt a helyzetet, amikor kiszabadulnak a szülők kezei közül. 
Hiába imádják a bébiszittert, be fognak próbálkozni ezzel-azzal. Így aztán nem árt, sőt inkább nagyon fontos lefektetnünk a szabályokat. Segítve ezzel a bébiszitter munkáját, megelőzve a gyerkőcök akcióit. Ehhez adunk most nektek egy kis segítséget. Hogy ne hangozhassanak el a következő mondatok: „Anya azt mondta, hogy ma nem kell fürödnünk! Holnap nem is lesz matek. Apa mindig megengedi, hogy este tévézhessek még. Számítógépezni lehet, csak playstationözni nem.”
Ezek a gyerekek már csak ilyenek. Imádnivalóak, de azért nem árt, ha résen vagyunk. Mindig
Puszi: Réka
