Sok meghívót kapok mindenféle rendezvényekre. Szerencsés is vagyok, meg ugye részint ez is a dolgom, hogy ami érdekes, arról beszámoljak az olvasóknak. Persze, néha fura meghívások is érkeznek. És amióta Rozi megszületett, nagyon sokszor hallom: nyugodtan hozd a gyereket is, majd mi szórakoztatjuk. Na, ezen meg én szórakozom jól, mert nyilván azok mondanak ilyet, akik nem tudják, hogy az nem úgy van…egy pici nem annyira szeret az anyukája nélkül, ismeretlen nénikkel lenni, meg azért nem olyan könnyű egy izgő-mozgó parányit elszórakoztatni-lekötni. És ugye nem minden hely alkalmas egy csecsemő polgár fogadására. Rozi kúszik ezerrel, már jár is, de olyan tíz lépésnél többet nem megy még, letottyan és négy lábon kavar tovább. Így egy hideg padlós hely, vagy ahol mindenki rohangál, hát hogy is mondjam: nem annyira praktikus. Néhány napja aztán kaptam egy meghívást, aminek duóban tettünk eleget. Most erről szeretnék mesélni. Mert végre egy olyan rendezvényen jártunk, ahol tényleg számítottak a kicsikre.
A Millipop játszóházba voltunk hivatalosak. 
Ez máris szimpatikus volt. A meghívottak mind babás témákkal foglalkozó bloggerek-újságírók voltak és a szakértők is. Pelenkákról volt ugyanis szó. A beszélgetések közben lehetett szoptatni (már, aki úgy gondolta), Rozi mászkálhatott a székek között, nem volt gond, hogy amikor megunta, kimentem picit vele. Animátor is volt, hisz aki kérte, azzal foglalkoztak, amíg anya okosan társalgott. Az asztalokra tettek pogácsákat, ebédre mini gyümölcsök is voltak és bébiételek, utána Ringató-foglalkozás is várta a kicsiket. Az anyukák kérdezhettek Vida Ágitól és Gyarmati Andreától is, Szekeres Nóra pedig maga is mesélt a kisfiával megélt kalandjairól. A pelenkás Pampers rendezte az egészet. És most nem őket szeretném reklámozni. Egyszerűen csak azt szeretném elmondani, hogy mi annyira jól éreztük magunkat, hogy utána óriási mosollyal a szám szélén indultunk haza. (A kisasszony nagyon hamar elaludt, mert azért elfáradt rendesen). De végre valahol tényleg átgondolták, mi kell egy rendezvényen egy kisgyerekes anyukának, partnerként voltunk kezelve és nem valami fura lényként, aki valami gyerek nevű dologgal küzd a mindennapjaiban.
Köszönöm, hogy ott lehettünk és Rozi királylányként volt kezelve, ugyanúgy, mint az összes többi baba ott. Figyelmességből jelesre vizsgáztak! Ezúton köszönjük a fotókat is a Pampersnek!
Szabó Patrícia
újságíró, blogger
