Tudom, tudom. Az évszakoknak megvan a maguk rendje, de akkor is… nekem a december a kedvencem és a nyár. Én teljesen benne lennék abban, hogy legyen karácsony egész decemberben és nyár a többi hónapban. Semmi gondom nem lenne vele, sőt…
Annyira szeretem csak a decembert, hogy már akkor simán meghatódom, ha májusban erre a hónapra gondolok. Imádom, hogy adni lehet, hogy örömet szerezhetek, az egészet, a fényt, a melegséget, a finom ételeket. Mióta Rozi megszületett, ez még fokozottabb. Már elsején reggel könnybe is lábadt a szemem. Előző nap odakészítettük neki a kis kalendáriumot eldugva, az ablakára nagy Mikulás-fej, alatta 24 zsákocska. És tudtam, hogy mennyire fog örülni, ha meglátja ezt a valamit. Percekig nézte reggel, mi ez a nagy piros valami, a sok kis „írásos” – így mondja ő a számokat – zacskó és még ajándék is van benne, hát hűűű. Az adventi koszorút is úgy csodálta, hogy minden elvem ellenére felmászott az asztal közepére és sorolta, mik vannak rajta. Szarvast persze tetettem rá, mert imádja ezt az állatot. És mondta is: szarvas, gomba, hógolyó, meleg – ez utóbbi a gyertyát jelenti. Eldőlt – tette hozzá azt is, mert egyszer az egyik figura felborult kicsit.
Már előre ünneplőben van a szívem, hogy milyen képet fog vágni, amikor meglátja a Mikulást és hány napig fog mesélni róla nekem. Igyekszem hagyományokat teremteni neki és engem egyáltalán nem érdekel, hogy milyen sok ünnep is van mostanság. Mi bizony más országok szokásai szerint kiteszünk majd tejet és kekszet 5-én éjjel, hogy az éhes Mikulás, ha erre jár esetleg, legyen mit fogyasszon. Kifényesítjük a csizmácskát is, sőt, még műsorra is vettünk jegyet. Ezt persze nem tudom, hogy fogja végigülni, de gondolom, nem ő lesz az egyetlen duracell-nyuszi (micsoda képzavar!) a színházi előadás alatt. Aztán sütünk majd mézeskalácsot, írunk levelet a Jézuskának és annyi, de annyi dolog vár ránk, hogy csak na… mire ott áll majd a karácsonyfa is. Jótékonysági csomagokat is összerakunk, meséltem neki a JézuskaJáratról is, ahol FőAngyal vagyok, hogy a nehéz sorsú gyerekeknek is jusson ajándék a fa alá.
Én meg majd valamikor kipihenem az egészet. De valahogy úgy vagyok vele, hogy felnőttként az ember egész életében a gyerekkor csodáiból építkezik, merítkezik. És nekem ugyanaz a dolgom szülőként, hogy mindazt a varázslatot megadjam neki, vagy még többet, mint amit én is kaptam gyerekként. Mondom, hogy csodálatos időszak ez a december!
Szabó Patrícia
újságíró, blogger
