Amikor a stressz bukkan fel, mint beszédtéma, akkor először mindenkinek a munkahelyi feszültségek jutnak az eszébe, pedig a mindennapjainkban is akadnak megoldás után kiáltó, feszültséggel teli helyzetek. Nem új jelenség, hogy azok az anyukák, akik otthon vannak és „csupán a családról gondoskodnak”, számos stresszornak vannak kitéve, ráadásul az ők a nehézségeiket leginkább a munkából fáradtan hazatérő párjukkal tudják megosztani.
A hétköznapok során elég sok minden kiválthatja a feszültséggel telt állapotot. A kisgyermek vagy gyermekek körüli soha el nem fogyó teendők, a háztartási munkák, amelyek szintén folyamatosan újrateremtik önmagukat biztosítva a szünetmentes csúcsra járatást. A szkeptikusok persze fanyalognak, hogy egy otthon „ülő” anya ugyan miért is aggodalmaskodna és idegeskedne folyton, hiszen otthon lehet, és saját maga oszthatja be az idejét. Vajon mi fér bele ebbe az időbe és mivel telik egy anya napja?
Vannak nézőpontok, amelyek szerint a gyerekek nagyjából kisiskolás korukig az édesanya aurájában tartózkodnak. Ennek egyenes következménye, hogy amit anyaként átélünk vagy érzékelünk, azt ők maguk is átélik és ennek hatására alakul a viselkedésük. Nyilván sok más dolog is hat rájuk, tehát anyaként nem kell egyedüli felelősnek éreznünk magunkat, de ha anya nyugodt, akkor a gyermek is az, és ha anya dühös, akkor a gyermek is át vehet ebből. A stresszoldó mesekönyvek sem véletlenül születnek meg.
A mindennapi stressz csökkentésének egyik módja a teljes hírzárlat, ami főleg a rossz hírekre vonatkozik. Semmi szükségünk rá, hogy aggódjunk az Ausztráliában tomboló bozóttűz vagy a világban bárhol növekvő tendenciát mutató koronás fertőzések miatt. Éppen elegendő, ha a saját hatáskörünkben megteszünk minden tőlünk telhetőt a fertőzésveszély csökkentésére, és amin nem muszáj, azon nem aggódunk. Választhatunk olyan estét, amikor kikapcsoljuk a kütyüket és olvasunk.
Az önismereti munka is segítségünkre lehet a stressz csökkentésében, még ha ez elsőre nem látszik egyértelműnek. Aki megfelelő önismerettel rendelkezik, az tisztában van a képességeivel és nem hagyja magát elbizonytalanítani, amiért nem mindenki nézőpontja egyezik meg az övével. A saját maga elismerése mellett képes mások tudásának és képességeinek elismerésére is.
Anyaként elég sérülékenyek lehetünk. szinte mindannyian aggódunk rajta, elég jó anyák vagyunk-e, persze legtöbbször teljesen feleslegesen. Szükségtelen hogy a ‘bezzeganyák’ kritikái mentén ítéljük meg saját magunkat, akik az okoskodásukkal képesek mindenki mást a földbe döngölni. Ha bevesszük a nézőpontjaikat, abban is elbizonytalanodhatunk, amiben teljesen jól működünk, arról nem is beszélve, hogy nincs két egyforma gyermek, ami az egyiknél működik, az egyáltalán nem biztos, hogy a másiknál is fog. Teljesen elegendő, ha elég jó anyák vagyunk. Ha a gyerekünk kiegyensúlyozott és mi magunk is azok vagyunk, az éppen elegendő. Nem baj, ha nem ragyog a lakás minden pontja és nem főztünk háromfogásos ebédet. Merjünk könnyedek lenni, ha pedig valódi megoldandó bukkan fel az életünkben, és a napi stressz kezelésével nem boldogulunk, kérjük szakember segítségét.
A legtöbben ismerünk egy-két szuperanyut, akinek mindene kifogástalan a haja, a körme, mindig hibátlan és a lakása is ragyog, mint az a bizonyos Salamonhoz tartozó családi ékszer. Ennek gyakran az a vége, hogy előbb-utóbb besokall és összeomlik. Nőként többnyire azt gondoljuk, hogy nekünk mindent mindig meg kell tudni oldani, de merjük mégis delegálni a feladatokat. A kedves férjünk is el tudja intézni a bevásárlást és megtalálja, hol van a gomb a porszívón. A családunknak kiegyensúlyozott és boldog anyára van szüksége, és ha mi nem vagyunk rendben, az sajnos minden családtagunkon észrevehető lesz előbb-utóbb. Tanuljunk meg néha nemet mondani, nem baj, ha eleinte ez szokatlan lesz a környezetünknek.
Keressük meg, hogy mi az, ami számunkra pihentető és szánjunk rá időt. Ez lehet jóga, meditálás, de valakinek éppen a bevásárlás az örömet adó relax. A legfontosabb, hogy szánjunk saját magunkra is időt, még akkor is, ha ez néha nagyon nehéz, mert csak a néha kicsit pihenő anya tud mindig mindenben támasz lenni a családja számára.
